Kedves Ádám,
a kertész tisztában van azzal, hogy mit tehet a növényeivel és mit nem, valamint, hogy mit kell tennie, hogy az általa kívánt min?ség? és mennyiség? terméshez jusson. Ebben az értelemben a kertész is "tudós", hiszen nem pusztán esetleges, vagy szubjektív esztétikai elvek alapján végzi a munkáját, hanem mint szakért?.
Az antinyelvm?vel?knek immmáron dogmatikus érve lett az, hogy a nyelvész nem ítélkezhet a nyelvr?l, és ebb?l következ?en nem is foglalkozhat annak befolyásolásával. Ez az implikáció azonban sántít. A kertész sem tartja a vadalmafát rosszabb, csúnyább, károsabb stb. növénynek, mint egy nemesített almafát, azt viszont senki sem vitatja, hogy az almát fogyasztó ember, az emberi társadalom igényeit tekintve a nemesített almafa hasznosabb.
Persze ahogy a természet m?velésében, úgy a nyelv m?velésében is hajlamosak vagyunk túlzásokba esni. Ahogy az én iskolás "környezetismeret" tankönyveim még "káros" és "hasznos" állatokról szóltak (a károsakat természetesen utálni és pusztítani kellett), úgy a nyelvben is illett tudni, hogy mi helyes és mi helytelen. Utóbbi ma is elég mélyen gyökerezik a fejekben, ezért a "nyelvm?velés" szemináriumomon én magam is provokatív antinyelvm?vel? vagyok (a hallgatóim nagy megrökönyödésére -- pedig ?k nem is nyelvszakosok!), de azért van egy olyan érzésem, hogy az antinyelvm?vel? tábor hozzáállása sem túl átgondolt és következetes.
Jó lenne árnyaltabban, kevésbé dogmatikusan és magabiztosan gondolkozni minderr?l. Jó lenne, ha az antinyelvm?vel?k egymással is vitatkoznának néha. És jó lenne figyelembe venni azt a tényt, hogy a társadalom igényei nem feltétlenül esnek egybe a nyelvészet lassez fair elveivel. Hajdú Péter például büszke arra, hogy a magyar szakos fels?oktatásban kötelez? és megkerülhetetlen uralisztika tankönyvét nem lehet idegen szavak szótára nélkül olvasni (ÉS 41/21). Tolcsvay Nagy Gábor a határon túli magyar nyelvváltozatok kodifikálásáról vitatkozva fölteszi a kérdést Deme Lászlónak, hogy ? megbüntetné-e a csángó iskolást, ha az, a kiejtését követve, egybeírja a nével?t a névszóval? (Lsd. Kontra--Saly "Nyelvmentés vagy nyelvárulás?" kötetében.) Ez a kérdés olyan széls?séges álláspontra utal, ami még a helyesírást tekintve sem tart igényt szabályozott és egységes normára. De például az el?z?ekkel "egy oldalon álló" Lanstyák István azt írja, hogy "nem tartanám szerencsésnek, ha a nyelvészek végképp lemondanának a nyelvm?velésr?l, s így az teljes mértékben a kell? nyelvészeti m?veltséget nélkülöz? >>"önkéntes nyelvm?vel?k<< prédájává válna" (ISZ 41/3–4 és 5-7) -- ami azt mutatja, hogy az antinyelvm?vel? oldalon sem lehet egységes álláspontról beszélni, tehát éppenséggel lehetne mir?l vitatkozni.
(Meg persze az is jó lenne, ha a nyelvm?vel? oldal hangnemét és vitastílusát kritizáló Sándor Klára sem utalna kajánul Deme László Sztálinra hivatkozó ötvenes évekbeli cikkére... Persze ez már OFF volt, elnézést is kérek érte...)
|