Kedves tökciki!
> Hogyan alakulhattak ki a a magyarban, amely nem kedveli a mássalhangzó-torlódásokat, ilyen formák, mint pl. bántsd, értsd stb.?
A magyar egyrészt inkább csak a szó elején nem kedveli a msh.-torlódásokat, másrészt a titalom is inkább csak egy morfémán (szón, ill. toldakékon) belül érvényes, összetett alakulat esetén ez nem szokatlan, mint pl. a karsztstrand, vagy a falanxstratégia [nkszstr].
A bántsd is ilyen összetett alakulat: a -d külön toldalék. (Egyébként itt csak 3 msh.-törlódik, hiszen a ts nem két mgh., hanem csak a [cs] hang írásképe.) Ezen kívül van feloldásos bántsad alakváltozata is.
> És az hogyan alakult ki, hogy a könyvem, könyved lehet tárgyeset is ("add ide a könyved")? De a könyve az nem.
A magyar nyelv csak a határozott tárgyat jelöli; régen, amikor még nem volt határozott névelő, a -t csak a határozott tárgyra kellett, a határozatlanra nem. Mivel a birtokos személyrag határozottá is teszi a szót, azért eredetileg ilyen esetekben nem volt használatban.
Idővel azonban a határozott tárgy másként is jelölhető lett: kifejlődött a teljes tárgyas ragozás, a határozott névelő stb., így a -t átértékelődött egyszerű tárgyraggá, és terjedni kezdett, vi. megjelent olyan helyeken is, ahol korábban nem lehetett. Az utolsó végvárak egyike, amelyet a -t tárgyrag ostromol a könyvem, könyved, meg a háztűz nézni igei kifejezés. A könyve már korábban "elesett"... |