Kedves Kis Ádám!
> Erre gondoltam példának a vízesést, mert a magyarban a víz nem esik, hanem (le)zuhog (v.ö. zuhatag).
Ilyen érvrendszerrel az álszent szó is padlóra küldhető, hiszen a magyarban az őszintén élő ember nem szent. Ugyanakkor az álszent szó megalkotása előtt a magyarban nem volt szokásban az ál- ilyen használatban, a nyelvújítási kalkok tömege tette mára őket számodra ismerőssé.
Továbbá én látom be, hogy a magyarban az esik és a zuhog szemben állnának egymással: rokonértelműek, melyek érzelmileg, intenzitást tekintve eltérően színezettek. Ebben a kontextusban az esik semleges, tehát sokkal alkalmasabb egy semleges fogalom képzésére, mint a zuhog. Ugyanakkor a nyáron jártam a Plitvicei-tavaknál, mely során megismerkedtem a horvát nyelv változatos vízesésformákat illető kifejezéseivel: náluk is tud esni is, zuhogni is. A szinonímák a nyelven belül nem zárják ki egymást.
> Ugyanakkor csak azt kellene tükörfordításnak tekinteni, ahol az új szó kialakításában megjelenő asszociáció az adott nyeévben nem ment volna végbe.
De az továbbra is megválaszolatlan marad, hogyha egy 6500 elemű mintában csak két egymás melletti elem rendelkezik egy adott változó esetén ugyanazzal az értékkel, akkor milyen valószínűséggel lehet kizárni a kapcsolat hiányát? (Ez az arányt biológiai mintáknál már egyértelmű kapcsolatként kezelik.)
Egyébként azt, hogy "nem ment volna végbe" nem lehet vizsgálni, hiszen végbement. De ha illető dolognak természetes módja, hogy végbemegy, akkor nemcsak 2/6500 ~= 0,0003 valószínűséggel megy végbe. Ha pedig csak 0,0003 valószíűséggel megy végbe, akkor nemigen lehet egy intuitív és természetes asszociációnak tekinteni...
> És ha a nyárs+polgár össztetételt te a magyarból le tudod vezetni (főleg a nyárs részét), nagy művész vagy.
Ehhez nem művészet kell, csak elég azt tudni, hogy maga a kifejezés az argóból jön (a XVII. sz.-i diáknyelvből [forrás: Duden]), és ilyen környezetben a nyárs is stilárisan megfelelő megnevezés volt a dárdára-lándzsára (vö. ma is felnyársal 'szuronynal, bajonettel leszúr').
> Tehát semmi hiperbolikus elgondolás nem volt
A hiperbola kitételt az egyik saját megfogalmazásomra értettem. |