Az 1956-os forradalom és szabadságharc az egész világgal megismertette a magyarság szabadságvágyát. Ma is érezzük annak kedvező hatását hazánk, népünk nemzetközi megítélésében.
A történelem iránt jobban érdeklõdõk népünk évszázados szabadságtörekvéseit, eltiport forradalmait kötik a Magyarország szóhoz, ám arra is emlékeznek, hogy a második világháborúban - az ismert körülmények folytán szinte az utolsó pillanatig a rossz oldalon álltunk. Sokan idézik fel ma is - és értékelik politikai meggyõzõdésüktõl függõen különbözõképpen - az 1956-os ellenforradalom tragikus napjait. De napról napra növekszik a világon azoknak a száma, akik mai viszonyainkat megismerve eredményeinket és gondjainkat mérlegelve, saját tapasztalataik alapján ítélik meg hazánkat.
1956 hősei Magyarország szabadságáért, függetlenségéért, a demokráciáért, a félelem nélküli életért ragadtak zászlót, majd fegyvert. Számukra a haza, a nemzet sorsának jobbítása fontosabb volt, mint politikai nézeteik különbözősége. Ez napjainkban sem lehet másként. 1956 októberének dicsőséges napjai a nemzeti összefogás erejét példázták. Október 23-a ezért minden évben a nemzeti összefogás ünnepe kell, kellene legyen.
a szocialista építés közös törvényszerûségeinek túlhangsúlyozásáról és a nemzeti tényezõ ezzel összefüggõ háttérbe szorításáról, majd ezt követõen a nemzeti oldal abszolutizálásáról -, amelyek megkönnyítették a belsõ és külsõ osztályellenségnek a néphatalom elleni 1956. októberi nyílt ellenforradalmi támadást.
Miért akarnak egyesek mégis évről-évre külön ünnepelni? Miért utasították el az idén az ellenzéki pártok a közös parlamenti emlékülés megtartását? Miért zavarják meg a jobboldal radikálisai évről-évre a temetők csendjét, az emlékezés, a nemzeti ünnep méltóságát? Miért használják 1956 emlékét fegyverként a napi politikai küzdelemben?
gondolom ez költöi kérdés volt...(gyopárkocsond megjegyzése)
Kedves Barátaim!
Meggyőződésem, hogy az igazi, kibékíthetetlen ellentét napjainkban sem a demokrácia híveinek különböző politikai nézeteket valló csoportjai között van, hanem a demokrácia hívei és ellenfelei között. Nem abban van alapvető ellentét, hogy Magyarország európai uniós csatlakozását hogyan tudnánk minél sikeresebbé tenni, hanem abban, hogy a fejlett demokratikus Európában vagy annak hátat fordítva képzeljük-e el Magyarország, a magyarság jövőjét.
Az ellenforradalom leverését követõ konszolidáció egyik alapvetõ tapasztalata, hogy a szubjektív eredetû hibákkal, torzulásokkal szembeni következetes, kétfrontos harc, a szocialista építés közös törvényszerûségeinek a nemzeti sajátosságok messzemenõ figyelembevételével történõ érvényesítése - a megnyitó beszéd szavaival: "nemzetünk piros-fehér-zöld zászlajához és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogójához" való egyidejû hûség - jelenti az ellentmondásoktól ugyan nem mentes, de a komolyabb válságokat elkerülõ szocialista fejlõdés legfõbb biztosítékát.
Meggyőződésem, hogy ez a cél megéri az összefogást, megéri a közös munkát. Ünnepeljünk méltósággal holnap, október 23-án. Legyünk méltók az 1956-os forradalom és szabadságharc szelleméhez, örökségéhez.
NO COMMENT
|