|
|
 |
LvT
2003-10-22 09:35:19
|
44
|
Kedves Kis Ádám!
Véleményem szerint a tükörfordítás (= kalk) terminus nem tartalmaz értékítéletet: egyaránt átfog minden olyan jól és a rosszul ("idegenszerűen") sikerült szót/kifejezést, amely úgy keletkezett, hogy egy idegen szót/kifejezést elemenként lefordítottak. Az, hogy ez létrejöhetett volna-e avagy sem, az a kérdés szempontjából indifferens, mivel az adott esetben _nem_ jött létre: a minta elsődlegessége megállapítható. (Ha az álszent-típusú összetétel intuitív lett volna, akkor még egy jópár nyelvben létrejött volna; hogy nem jött létre, az demonstrálja az ilyen alakok egymástól való függőségét. És ebben a viszonylatban a magyar adatot nem lehet elsődlegesnek kijelölni.)
A korpuszban rákerestem egy pár ál- előtagú szóra, az eredmény az első előfordulásokkal: álarc 1818. k., álhaj 1860., álhír 1815., álkulcs 1838., álprobléma 1941., álpátosz 1908. álszakáll 1897., áltermészet 1830., áltörténet 1885. Egyik se régi. Emiatt azt sem tudom, hogy a mai (pl. az idegenszerűséggel kapcsolatos) nyelvérzékünket vissza lehet-e vetíteni az időben: lehet, hogy csak mára megszoktuk... |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2003-10-21 21:18:33
|
43
|
Kedves LvT!
Azt magam is felfedeztem, hogy ez a szó nem régi. Ezzel együtt az összetétel nem idegenszerű, és az elemek 1:1 megfelelése sem mutat semmilyen idegenszerűséget. Azaz a lexéma akár a megyar nyelvben is létrejöhetett volna. Ezt azért tartom megkülönböztetendőnek, mert az időnként pejoratívan aposztrofált tükörfordítás ellen éppen az lehet a kifogás, hogy az összetételi elemek összege a magyar nyelvből kiindulva nem adná ugyanazt az eredményt, mint amit a fordítás ad.
Mivel az összetétel indokolható a magyar nyelvből kiindulva, talkán jobb a minta szerinti kialakulást megállapítani.
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
LvT
2003-10-21 11:57:48
|
42
|
Kedves Kis Ádám!
Szerintem éppen ez a tükörfordítás: egy idegen szó (kifejezés) elemeiben lett lefordítva magyarra. A német Schein- > magyar ál-hoz vö. még Scheinamateur 'álamatőr', Scheinblüte 'álvirág', Scheinehe 'álházasság', Scheinfriede 'álbéke', Scheinschwangerschaft 'álterhesség'.
A "német mintára keletkezett" kifejezés önmagában számomra azt implikálná, hogy a n. scheinheilig és a magyar álszent független egymástól, de ezt én valószínűtlennek tartom: két egymás mellett élő nyelv egymástól függetlenül találta volna ki, ugyanakkor más nyelvek erre "nem voltak képesek".
Ugyanakkor a nagyazótári korpuszban az álszent szó első adata 1881-ből való, a következő 1904-ből, és csak az I. vh. korától lesz gyakoribb (67 előfordulás). Ugyanakkor a fogalom létezik, hiszen latin megfelelője a hipokrita 1788-tól ad találatot (17 db i-vel és 6 db y-nal), sőt Petőfi -- aki népies nyelven írt -- még 1847-ben is így ír: "leírom pedig azon őszinteséggel, melly e hypokrita világban annyinak visszatetsző!". Az álszent első előfordulásáig 5+3 hipokrita kerül a kopuszból elő, majd mintha elvágták volna, 1901-ig nincs adat rá.
Mindez arra utal, hogy az álszent nem lehet a nyelv régi rétegei közé való, keletkezése vsz. nem sokkal előzi meg az 1881-es első említést. Így szerintem nyilvánvaló, hogy a nyelvújítás során a latin hipokritát felváltandó képzett német tükörfordításról van szó. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|