Én is úgy gondolom, hogy nem szabad általánosítani.
Nem minden orvos kér, fogad el pénzt, sőt.
Az ilyeneket nagyon meg kell becsülni, őket kellene követendő pédának tekinteni.
De sajnos nem ez a nagy átlag.
Ha csak egy szakorvosi rendelőbe megyek, már néha akkor is úgy érzem, hogy mindjárt kinézik a zsebemből a pénzt. De az is lehet, hogy beképzelem magamnak.
Egy jó pár évvel ezelőtti példa, de már nem az "átkosban":
Volt vmi betegségem, urológiára kellet vele menni.
Nem kellemes egy dolog, főleg hogy mindaddig elkerültem ezt a szakterületet. Lehettem vagy 25 éves, nem igazán volt még benne tapasztalatom, hogy "működik" ez a hálapénz.
Egyik ismerős ajánlott valakit, nagyon profi, nagyon jó, menjek el a rendelésére.
Rendelésen mondtam az asszisztensnek(sima, elég lepusztult állami rendelő), nincs beutaló, mondtam, kihez jöttem, ki ajánlotta, stb.
doktort. Ültünk arendelőben vagy 15-en
, vagy a tizedikként jöttem sorba, de meglepetésemre harmadikként behívtak.
Kinézetre az orvos nem volt túl bizalomgerjesztő, de azért nem volt vele baj, megvizsgált, vigyorgott sokat. Rendben, jöjjek vissza egy hét múlva az eredényért. Megköszöntem a velem való foglalkozást, és elmentem. Pénzt persze nem adtam.
Egy hét múlva újra a rendelőben, most vagy ötödikként érkezhettem, de megint lehettünk vagy tizenöten. Hát, most már nem volt olyan gyors az ügyintézés, sőt, utolsó előttiként, 14-ként kerültem sorra. Az orvos kimért, hideg volt, közölte, hát, nem igazán talált semmit. Ennyi.
Már amikor kint ültem és nem hívtak be, de már rég én következtem volna, már akkor gondoltam, lehet hogy elb.. valamit. Többet ehez az orvoshoz nem mentem, lehet, nem is baj.
De mindenesetre ilyen és hasonló esetek tanítatták meg velem, hogy sokszor szükséges az a "hála"pénz. Ha azt akarod, hogy foglalkozzanak veled. És szóban ezt nem közlik, csak "úgy" viselkednek.
|