Keresés

Szép lassan elérkezettnak láttam az idöt az "értelmes engedelmes" megtanítására - megtanulására. Ha valaki nem tudná, ez az, hogy veszély esetén tagadja meg a parancsot a kutya. Tehát, ha egy kocsi jön az úton, a 2 dobbantás ellenére sem indul el. Gondoltam, megpróbálkozunk vele, és ha elindul, akkor jól összeszidom, lassan majd megérti, mit várok töle. AZONNAL tudta. Nem indult el, megvárta, míg elmegy a kocsi. Ez a kutya erre született, inkább ö képez ki engem, mint én öt. Most már a zebrát is meg tudja keresni "Zebra" parancsra, már csak a lépcsözés, tömegközlekedés és a jelzölámpa van hátra. És persze a gazdihoz szoktatás...

A pórázra szoktatással kezdtük (merevpórázt nem tudtam szerezni, azunk nincs). A gazdi mellett közlekedés megtanításában volt gyakorlatom, de hogy pont 1 testhosszal elöttem menjen... És egyáltalán, hogy mit tanítsak neki?.. Szerencsére az egyetemen láttam, hogyan képezik öket, legalábbis 1-2 trükköt el tudtam lesni. (Osztrák vizsgán csont nélkül átmenne a kutyám - a magyar nehezebb) Eleinte félt a szentem az utcán, sok idegen szag, meg nem is jöhetett a lábam mellett... Aztán kedvet kapott - mint majd' minden kutya, imád sétálni. Kezdetektöl úgy gyakoroltam vele, hogy az úttestnél megállunk, és csak 2 dobbantás után indulunk el. (Ha vmi nem világos, hogy miért, kitérhetek rá) 3 hét után önmagától megállt a járda végén. (Mivel egyetemre járok, csak hétvégén tudunk dolgozni.) Közben persze apukám tanítgatta neki a "Fekszik" parancsot, én az "Ül"-t, "Gyere"-t (orral a jobb tenyeret megérinteni, akkor van csak elfogadva). Séta közben is. Ha biciklis jött, vagy 1 ugatós kutya elött mentünk el, egy rövid gyakorlat: ül-fekszik-ül. Nagyon sokára hagyta figyelmen kívül a kutyákat (a lovakkal még most is szeretne ismerkedni, de azok valamiért nem akarnak). Jött a következö lépcsö: tökéletes visszahívhatóság. Ezzel gyorsan haladtunk, nyúl vagy macska üldözéséböl is vissza tudom parancsolni - azonnal. Viszont ekkor kezdte megérteni, hogy mit is akarok töle. Ekkor kezdtünk "vakon" (csukott szemmel) sétálni. Azonnal tudta, mit várok, mit kell tennie: ha elengedtem, pár percenként rámnézett, ha megálltam 1 pillanatra, odaszaladt hozzám (megérintve a jobb kézfejemet). A másik oldalon viszont, túl nagy felelösséget helyeztem rá. Nem roppant össze, kibírta, söt, szívböl csinálja ("Csak ha szeretsz, Buck, ha szeretsz!"), de otthon elkezdte kitombolni magát. Ha lekerült róla a nyakörv, jajj volt a cipöknek, fadaraboknak, amit szét lehetett rágni, azt szétrágta. És persze ásott is...
(folyt. köv. az értelmes engedelmessel - avagy ha egy kutya vakvezetésre születik)