Kedves sssssss, Oszi!
> Magos Déva várát hogy felépítenék.
A példa jó, talán segít is megvilágítani, hogy mi a helyzet. Ez a szerkezet a latin kötőmód tükörözése.
A latinban nem volt feltételes mód. Feltételes kijelentéseket vagy kijelentő móddal és módbeli segédigével, pl. possum '-tud, -hat/het, képes rá', vagy a kötőmód önálló használatával fejezte ki.
Ez okozta, hogy a korai latinból fordítók a magyar feltételes módhoz fordultak, amikor kötőmódos konstrukciókat kellett lefordítani. De ez a megoldás nem terjedt el a nyelvben, hanem megmaradt a fordításirodalom sajátjának. Igaz, mivel a biblia nyelvében szerepel, bizonyos presztízse volt, így stiláris elemként azért elő-előfordult (vö. fent).
A kötőmód azonban definíciószerűen nem állhat önállóan főmondatban (a latin ilyen használata másodlagos), hanem ez az alárendelt mellékmondatok módja. Ezek egy részében a mai magyarban kijelentő módot használunk (pl. Lehetséges, hogy elutazom), egy részében felszólító módot (pl. Nem lehetséges, hogy elutazzak), és egy kis részében -- amely tényleg feltételt fejez ki -- feltételes módot (pl. Úgy teszek, mintha elutaznék).
A magyarban tehát nincs kötőmód mint külön igemód, de vannak ennek megfelelő konstrukciók. Ezek közül a legkarakteresebb a felszólító mód használata cél-, ok- stb. határozói mellékmondatokban. Emiatt ezt gyakran emlegetik úgy, mint a felszólító mód kötőmódi használatát, ill. ha nem akarunk körülményesen fogalmazni, akkor be-becsúszik, hogy csak kötőmódnak hívjuk.
> "Az asszony a gyermekét megmosdatná." - olyan értelemben, hogy mi nem vagyunk benne biztos, de mondjuk hallottuk valakitől.
Ezt a fajta konstrukciót nem kötőmódnak hívjuk, hanem úgy. "nem szemtanúsági" (másként "közvetítő" vagy "mediális") módnak. Ennek kiterjedt rendszere van a török nyelvekben, és ezek hatására a mai bulgárban (ill. néhány török nyelvben, valamint egyes finnugor nyelvekben ez az aspektus nem szerveződik külön móddá, hanem a múlt idő egy fajtáját alkotja [mivel az esetek többségében ez az aspektus a múlthoz kötődik]).
Magyarban e helyett azzal élhetünk, hogy "azt mondják", "úgy tudom" stb. |