Kedves dr. Agy!
> Egyébként nem értem, hogy a hangvételed most irónikus akar lenni, vagy tényleg az a helyzet, hogy bárki bármilyen nyelvtanilag megkérdőjelezhető marhaságot mond, az "szakmai kifejezés" indoklással megvédhető?
Nem voltam ironikus. Szeretném itt azt tudatosítani, hogy a "BKV rendeltetésű" helyessége vagy helytelensége *nem nyelvtani* kérdés. Ez a kifejezés nyelvtanilag ugyanis teljesen korrekt.
Más kérdés, hogy van-e értelme, de ez nem a nyelvtan, hanem a szemiotika (jelentéstan) problémája. A jelentés pedig nagyban kötődik ahhoz a csoporthoz, aki használja az adott kifejezést. Ebből a csoportból kiragadva egy kijelentés lehet nevetséges, értelmetlen stb., miközben a csoport tagjai közt használva teljesen funkcionális.
A kérdés tehát az, hogy a csoport nyelvében indokolt-e a "BKV rendeltetésű" szókapcsolat: én erről nem tudok nyilatkozni, mivel ezt a csoportnyelvet nem ismerem.
> A hibás beszédet "tájnyelv" indoklással szokták védeni, pl. a suk-sükölés kérdésben
Elgondoltad már azt, hogy te is lehetsz a céltáblája az ilyen "hibafelhánytorgatásnak"? A te személyes nyelvhasználatodban is vannak olyan sajátosságok, amelyek nem egyeznek X-ével, Y-éval. Ekkor, ha X vagy Y a te érvelésedet használja, könnyen rád sütheti a hibásság bélyegét...
Ezt szándékoztam szelíden jelezni azzal a megjegyzésemmel, ami az egybeírásról szólt. Neked a "BKV rendeltetésű" fáj, a különírás nem; másnak a preferenciái lehet, hogy fordítva vannak.
A suk-sükölés pedig nem azért csípi az emberek szemét, mert hibás lenne, hanem azért, mert a városokban olyan társadalmi csoport sajátjának tekintik, ahová nem akarnak tartozni: emiatt direkt ki vannak pécézve azok a nyelvi sajátosságok amellyel elkülöníthetik a "felsőbb" rétegek magukat az "alsóbbaktól". Ennek a mini-apartheidnek a városban még van is valami szociológiai relevanciája, de miért kerül ez a mesterséges antipátia-bélyeg ez átvitelre olyan vidéki nyelvjárási területre, ahol tucatévszázadokban lehet mérni a suk-sükölés múltját. |