|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
kktt
 2003-10-14 10:03:05
|
3
|
Megható. Bár a vicces történeteidet jobban szeretem. De ez is az élet velejárója. :-(((
Tegnap este volt egy filmecske a tévében, sérült gyerekek fejlesztésében vettek részt kutyusok. Szívfájdító volt. |
|
Előzmény:
 |
|
csupaszabo
2003-10-12 01:43:02
|
0
|
Hogyhogy nincs senkinek egy megható története sem?
Akkor egyet elmesélek:
Nagyapáméknak volt egy BOGÁR nevű kis fekete mudijuk. Nagyapámat súlyos agyvérzés érte 52 éves korában, még 15 évet élt teljesen bénán és magatehetetlenül, a szobában fekve. Bogár rájött, hogy Nagyapám értékeli, ha szórakoztatja, tehát minden létező módon megpróbálta felvidítani. Előbányászott a kamrából egy ócska kalapot, azzal a szájában besettenkedett a szobába, és elkezdte dobálni a levegőbe a kalapot, majd elkapta. ERzt addig csinálta, míg egyszer a kalap éppen a fejére esett. Akkor megmerevedett egy pillanatra, tök úgy nézett ki, mint egy fekete szőrrel borított tönkű óriása szürke kalapú gomba.
Másik kedvenc húzása a tollal való játék volt. Elcsípett egy kakast vagy libát, kihúzta az egyik hosszabb tollát és azzal bohóckodottt Nagyapám előtt. Addig dobálgatta, míg a hasa alá nem esett be a toll, akkor szabályosan fejenállva vette fel. Irtó jó fej kis kutya volt.
Rá emlékezve lett a kennelnevem CSODABOGÁR.
Bogár egy héttel élte túl Nagyapámat. Minden este kiment a sírjához, egész éjjel ott feküdt a síron és nem volt hajlandó enni. Egy hétig húzta. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
