|
|
 |
Törölt nick
2003-10-12 18:37:53
|
51
|
Amit írsz azzal egyet tudok érteni. Föleg azzal, hogy semmi sem biztos.
Tehát az sem biztos, hogy lítium nélkül újabb mániás fázis jön.
Kellenek a gyógyszerek, de olyan adagolásban, ami nem zombivá teszi az embert, és segít hogy visszatérjen a normális kerékvágásba. |
|
A hozzászólás:
 |
szedermag
2003-10-12 12:15:18
|
50
|
Legnagyobb dilemmám nekem is a betegség medikáció által előidézett ön-gerjesztésével kapcsolatos. Vérképvizsgálatok, fehér köpenyek, részvéttől eltorzult arcok, akikről süt a sajnálat és a beteg-címke.
Egy biztos: egyáltalán nem a PSZICHOTERÁPIÁTÓL ELVÁLASZTOTT MEDIKÁCIÓBAN látom az esélyt a gyógyulásra. Sőőőt. Korábban, fiatal és lelkes pszichológusként, magam is ádázan védelmeztem a nézőpontot, miszerint gyógyszer nem kell, emberi kapcsolat kell, odafigyelés kell, szeretet és terápia (család-, partner-, életvezetési-..). Elég drasztikus külső hatás kellett, a betegség kopogtatása a személyes életemben, ahhoz, hogy most már biztos legyek benne: ez nem elég. Ha így tetszik: a gyógyszerkezelés szükséges, de nem elégséges feltétele a gyógyulásnak (és vica). A fő gond tudod mi? Hogy nem lehetünk biztosak semmiben. Vitázhatunk itt a pszichológiának, mint tudománynak az abszolút igazságairól, amelyek szerintem nem léteznek, idézhetjük Bánki M. doktort vagy Atkinsonékat, de amit a pszichológia tud, az mind-mind résztudás. Szerintem a ló másik oldalára jutunk, ha sutba dobjuk az orvostudományt és a farmakológiát a pszichiátriai betegsgekkel kapcsolatban. Oké, hogy a pszichológia ott szuszog, de a terápiát építeni kell valamire. Valóságtól elrugaszkodott, magával tisztában nem lévő, kórosan feldobott, betegségtudattal nem rendelkező betegre nem lehet!! |
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2003-10-11 20:44:03
|
49
|
Hidd el, tudom miröl beszélek.
Elöször is NE nevezzük mániásnak, mert én hipomániáról beszéltem!! A DSM-IV, és Bánki M. doktor is megkülönbözteti ezt a két kategóriát!
Másodszor
A lítiumról pedig mit ír az Atkinson könyv?
„A lítium olyan szer, mely felgyorsítja a noradrenalin visszavételét, s ezzel depressziós hangulatot okoz.” (43. oldal) Ez meglehetösen durva, ha úgy tudja tompítani a mániás pörgést, hogy a hangulatzavar másik végletét okozza. Nem beszélve a rendszeres kontrollról (vérvétel) - ami csak a betegségtudatot növeli, és egyéb mellékhatásokról. (toxicitás, hízás)
Harmadszor: jó lenne, ha a bipoláris (hangulat)zavar kifejezés terjedne el, mert nem a depresszió a mániás, hanem két, elkülöníthet? álapotról van szó, és ez pontos megnevezést igényel és érdemel.
Negyedszer
Mit értünk medikalizáción? Csupán nagyüzemben végzett, személytelen gyógyszeres kezelést? Kényszerhospitalizációt? A pszichoterápia elutasítását? Mert ha igen, akkor ez sokkal inkább árt, mint használ.
Az amazon.com-on száznál több könyc található a bipoláris zavarokról/terápiájukról. Magyarországon pedig a depresszióról megjelent könyvekben kapnak max. egy fejezetet. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|