Keresés

Részletes keresés

Dickens Creative Commons License 2003-10-13 10:09:18 53
OutsideR!

Maximálisan egyet tudok érteni veled mindenben, amit írtál, de főleg ez ragadott meg:

"A lítium olyan szer, mely felgyorsítja a noradrenalin visszavételét, s ezzel depressziós hangulatot okoz"
Ugyanis ezt magam is tapasztaltam. A szép az egészben az, hogy az orvos nekem egyáltalán nem említette ezt, mint lehetséges hatást, sem az egyéb mellékhatásokat (pl a bőrre gyakorolt elég rossz hatás), és ez elég idegesítő, főleg, hogy én a mánia után - ezek szerint, gondolom a Lítium miatt - egyből depresszióba zuhantam, és fél éve ezzel küzdök. Az antidepresszánsok pedig vagy nem segítenek (pedig már vagy 5 félét próbáltattak velem), vagy olyan mellékhatásokkal járnak, amikről Szedermag is beszélt, vagyis nemhogy akadályoz a normális életvitelben, de gyakorlatilag ellehetetleníti azt. Pl a Remeron olyan szinten ütött ki, mintha egy vödör altatót bevettem volna, és ez a hatás később sem enyhült a szedés során, holott kellett volna. A véleményem az, hogy a depressziót nem az csökkenti, ha zombit csinálnak az emberből, ahogy valóban, a mániát sem azzal kéne ellensúlyozni, hogy olyan gyógyszereket szedetnek a beteggel, amitől nagy eséllyel depresszióba zuhan.
Az is fontos kérdés szerintem, amit szintén fölvetettetek a (félre)diagnosztizálás kérdéséről. Szerintem, amíg a mai futószalag-betegellátás működik, addig erre minden esély megvan. Nem beszélve arról, hogy nem elég hogy rásütnek valamilyen, vélt vagy valós cimkét a betegekre, de még nem is tájékoztatják rendesen, sem a betegségről, sem a gyógyszerek (mellék)hatásairól. Én pl a mai napig nem vagyok biztos benne, hogy helyes volt a diagnózis. Csak azért, mert volt egy mániás időszakom, én már bipoláris zavarban szenvedek? Ráadául egy legyintéssel elintézik a dolgot, mondván, hogy úgyis genetikailag kódolt, amit egyszerűen nem tudok elhinni. Persze, biztos van szerepe a genetikának is, de nem hiszem el, hogy egyszercsak minden ok nélkül mániába vagy depresszióba zuhanhat egy ember, pusztán, mert a génjeiben van. Az ilyetén "feltárással" miért nem foglalkoznak az orvosok?

szedermag Creative Commons License 2003-10-12 12:15:18 50
Legnagyobb dilemmám nekem is a betegség medikáció által előidézett ön-gerjesztésével kapcsolatos. Vérképvizsgálatok, fehér köpenyek, részvéttől eltorzult arcok, akikről süt a sajnálat és a beteg-címke.
Egy biztos: egyáltalán nem a PSZICHOTERÁPIÁTÓL ELVÁLASZTOTT MEDIKÁCIÓBAN látom az esélyt a gyógyulásra. Sőőőt. Korábban, fiatal és lelkes pszichológusként, magam is ádázan védelmeztem a nézőpontot, miszerint gyógyszer nem kell, emberi kapcsolat kell, odafigyelés kell, szeretet és terápia (család-, partner-, életvezetési-..). Elég drasztikus külső hatás kellett, a betegség kopogtatása a személyes életemben, ahhoz, hogy most már biztos legyek benne: ez nem elég. Ha így tetszik: a gyógyszerkezelés szükséges, de nem elégséges feltétele a gyógyulásnak (és vica). A fő gond tudod mi? Hogy nem lehetünk biztosak semmiben. Vitázhatunk itt a pszichológiának, mint tudománynak az abszolút igazságairól, amelyek szerintem nem léteznek, idézhetjük Bánki M. doktort vagy Atkinsonékat, de amit a pszichológia tud, az mind-mind résztudás. Szerintem a ló másik oldalára jutunk, ha sutba dobjuk az orvostudományt és a farmakológiát a pszichiátriai betegsgekkel kapcsolatban. Oké, hogy a pszichológia ott szuszog, de a terápiát építeni kell valamire. Valóságtól elrugaszkodott, magával tisztában nem lévő, kórosan feldobott, betegségtudattal nem rendelkező betegre nem lehet!!
A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2003-10-11 20:44:03 49
Hidd el, tudom miröl beszélek.

Elöször is NE nevezzük mániásnak, mert én hipomániáról beszéltem!! A DSM-IV, és Bánki M. doktor is megkülönbözteti ezt a két kategóriát!

Másodszor
A lítiumról pedig mit ír az Atkinson könyv?
„A lítium olyan szer, mely felgyorsítja a noradrenalin visszavételét, s ezzel depressziós hangulatot okoz.” (43. oldal) Ez meglehetösen durva, ha úgy tudja tompítani a mániás pörgést, hogy a hangulatzavar másik végletét okozza. Nem beszélve a rendszeres kontrollról (vérvétel) - ami csak a betegségtudatot növeli, és egyéb mellékhatásokról. (toxicitás, hízás)

Harmadszor: jó lenne, ha a bipoláris (hangulat)zavar kifejezés terjedne el, mert nem a depresszió a mániás, hanem két, elkülöníthet? álapotról van szó, és ez pontos megnevezést igényel és érdemel.

Negyedszer
Mit értünk medikalizáción? Csupán nagyüzemben végzett, személytelen gyógyszeres kezelést? Kényszerhospitalizációt? A pszichoterápia elutasítását? Mert ha igen, akkor ez sokkal inkább árt, mint használ.
Az amazon.com-on száznál több könyc található a bipoláris zavarokról/terápiájukról. Magyarországon pedig a depresszióról megjelent könyvekben kapnak max. egy fejezetet.

Előzmény:
szedermag Creative Commons License 2003-10-11 08:26:46 48
Jjajne,
a lehető legveszélyesebb dolog áldásosnak feltüntetni a feldobott (nevezzük mániásnak) állapotot. Persze, egy ideig jó az illetőenk, egész biztosan, de nem te mozgatod magad, hanem valami belülről mozgat, aminek nem ismered a nevét. Aztán eccercsak olyat teszel, amitől teis megijedsz. Hogy helyes-e a diagnózis? A beskatulyázás tényleg gáz, de ha nem azonosítják a betegséget, történetesen ha nem kap lítiumot, a következmények még a beskatulyázásnál is rosszabbak. Nem egy mániás-depressziós személy, visszahuppanva a depresszió bugyraiba, rágódott eredménytelenül a mániás szakasz történései miatt. És nemritka, hogy öngyilkosság a vége...
Egyben igazad van: 100%-osak ritkán lehetünk bármilyen diagnózisban. De a megfelelő kezelés nélkül hagyás szerintem iszonyatnagy felelősség.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!