Keresés

Részletes keresés

szedermag Creative Commons License 2003-10-11 08:26:46 48
Jjajne,
a lehető legveszélyesebb dolog áldásosnak feltüntetni a feldobott (nevezzük mániásnak) állapotot. Persze, egy ideig jó az illetőenk, egész biztosan, de nem te mozgatod magad, hanem valami belülről mozgat, aminek nem ismered a nevét. Aztán eccercsak olyat teszel, amitől teis megijedsz. Hogy helyes-e a diagnózis? A beskatulyázás tényleg gáz, de ha nem azonosítják a betegséget, történetesen ha nem kap lítiumot, a következmények még a beskatulyázásnál is rosszabbak. Nem egy mániás-depressziós személy, visszahuppanva a depresszió bugyraiba, rágódott eredménytelenül a mániás szakasz történései miatt. És nemritka, hogy öngyilkosság a vége...
Egyben igazad van: 100%-osak ritkán lehetünk bármilyen diagnózisban. De a megfelelő kezelés nélkül hagyás szerintem iszonyatnagy felelősség.
A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2003-10-10 18:36:43 47
Az is kérdés, mennyire megbízható egy diagnózis?
Kapsz egy pszichiátria címkét, beskatulyázást, "mániás-depresszió", aztán évekig szedjed a Lítiumot, mivel megelözö gyógyszer is?

Különben: a hipománia, vagyis egy enyhe fokú m., feldobódottság, pörgés, nagyon kellemse tud lenni.

„A legtöbb sikeres üzletember viselkedése pont olyan, mint a hipomániás betegé; a különbség jórészt abban áll, hogy az elöbbi sikeres, az utóbbi nem.” (Dr. Bánki M. Csaba: Az agy évtizedében. Budapest: Biográf, 1994.)

Előzmény:
szedermag Creative Commons License 2003-10-09 12:38:45 43
Végülis egyetlen kérdés a lényeges: normális élet folytatható-e, mondjuk állandó gyógykezelés mellett, vagy még úgyis kockázatos. Szóval: mennyire megbízható egy mániás depresszióval diagnosztizált személy? Hogy mellette kell lenni, az világos. Kérdés, hogy az érzelmi befektetés nem vezet-e óhatatlanul iszonyatnagy csalódásokhoz. Persze lehet gáz ilyet kérdezni...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!