Keresés

Részletes keresés

Panka13 Creative Commons License 2003-10-03 19:12:33 177
Szia! Annyira megfogalmaztad amit most érzek! Az anyu 56 éves volt, a halálhoz még fiatal. Nagyon hírtelen történt, úgy érzem nem volt rá felkészülve, ahogy én sem. A halála előtt kb.2 héttel az egyik szomszéd hívta Őt egy kirándulásra, azt mondta, hogy nem megy, mert nem hagyja itt a kisunokáját egy napra sem. És mégis mennie kellett, pedig úgy gondolom nem akart. Annyi dolga lett volna még, annyi tervünk volt együtt… Látnia kellett volna ahogy oviba megy a kicsi, aztán később suliba……
Olyan mintha ellopták volna tőlünk…… A kislányom is mindig emlegeti, nézi az eget, hogy látja-e a mamát a felhők között….megkérdezi, hogy mit mesél a mama az angyalkáknak? Tegnap azt mondta, hogy menjünk ki a temetőbe, és szabadítsuk ki a mamát…
A szívem is beleszakad…..
…és a kéretlen bocsánat meg a kimondatlan köszönet mindig fájni fog….
A hozzászólás:
A Király Tevepárduca Creative Commons License 2003-10-03 15:46:12 175
Attól félek sokszor, hogy a halál nem jókor jön majd. Túl korán például, vagy akár túl későn.
Túl korán, amikor fiatalon, valami eszement félreértés következtében az ember halálos balesetet szenved, borzalmas lehet úgy átsüvíteni a túlvilágra (ha van), avagy belehullani a homályba, hogy még egy csomó dolgom maradt elvégezetlen, csomó számla kifizetetlen, levél megíratlan, bocsánat kéretlen, szerelmes szó kimondatlan, gyerek felneveletlen. És nem akarsz még menni, de hiába kepesztenél visszafelé. (Ha van "lélek", akkor az ilyen esetben biztosan elkezd kódorogni, mert nem nyugodhat bele.)

Jókor is jöhet a halál, gondolom. Öregen, megfáradtan, mikor már mindent elrendeztünk, biztos van olyan pont, mikor amondó az ember, hogy elég volt, és elkezd készülődni a saját temetésére. Mikor nagyon öreg emberek így múlnak ki a világból, mint egy sóhajtás, lehet érezni a levegőben, hogy ezt ők egy kicsit se bánják, kár a temetésükön jajveszékelni, mer ez pont így volt jó.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!