Keresés

Most folyatom a jelenlegi kutyámmal: Tomi a középsnaci, másfél éves.
Az előző snacink 7 évesen halt meg, elütötték egy elvileg nyugalmas, gyerekekkel teli zöldövezeti utcában. Apám még megölelte, ő szuszogott egyet, és meghalt. Akkoriban ismét a szüleimnél laktam, kertes házban, manyek volt, kutya már nem. Nálam jött egy "sohatöbbékutya" korszak, szüleimnek meg nagyon hiányzott egy kis ugribugri. Végül is úgy döntöttem, hogy apám szülinapjára szerzek egy kis snacit (mindenképpen ilyet szerettek volna), nem kell tk., lehet felnőtt is. És mi lett a vége? Az egyik tenyésztőnél, akihez muszáj volt elmennem, mert órákig beszéltünk telefonon a snacikról, szóval az egyik tenyésztőnél természetesen a legkiállításravalóbb kis dög folyton engem támadott (8 hetesen), harapdált, rosszalkodott.
Szerencsémre akkor már azon is gondolkodtam, hogy ha viszont látok egy jó, kiállításra való kölyköt, akkor legyen tk-es és szép, ha mán fizetek érte.
Egész úton hazafelé ugatott. Otthon pedig a második dolga (alvás után) a manyek-megtépéses játék volt, amit azóta is játszanak.

Muszáj nekem is...:)

5 évi pszichoterror és könyörgés után anyu engedélyezte, hogy végre legyen egy macskám! Ehhez kellett egy májusi mandulaműtét + születésnap együttállás. :) Nos, megvolt az engedély, nekiálltunk keresni. Eldöntöttük, hogy csak menhelyi cica lesz, semmi flanc, színváltozatok fontossági sorrendben: teknőctarka, vörös, szürke, fekete, fehér kizárva. Gondoltuk, csak lesz valamelyik... persze nem volt. :) Egyik sem, egy sor menhelyet végigtelefonáltunk, de mit ad Isten, azon a héten sehol sem volt kiscica. Végre kifogtunk egy helyet: van kiscica, tiszta szürke egy kicsi fehérrel. Na jó, egy kicsi fehér még elmegy, ki a város másik végébe, macskanézőbe.
És akkor megláttam Őt: egy fél éves, iszonyatosan randa, denevérfülű, gülüszemű sovánka macsek, a tök fehér bundáján némi idijóta alakú szürkés pacafolttal, a pofáján Batman-szerű álarccal...:)))
Szánalomból hoztuk el, mert a vele együtt élő két macsek állandóan verte, üldözte, nem hagyta enni, stb.
Nos, már 4 éve szolgálom őt odaadó alázattal, egyszerűen imádom (anyu is), nem érdekel, hogy milyen, és az idők során a randa dögből a világ legszebb macskája lett! Legalábbis nekem.:)))))
Megyek is, mert már a párnámon fekszik, és vár...

A legjobbakat!
Nila