Nos ha elsőként ezt, hoztad, nekem eddigi eszmefuttatásaim szellemiségéből ugyan alaposan ki kell ám hurcolkodnom(tán mert unom is már, azért kértelek) abból a bekeritettségből, ami köré bösz okoskodással, normák, elvont principiumok foszlányaiból a keritést én magam fontam, mert ilyen fajta okoskodással nem közelithetek a költőhöz, biztosan tudom. mert az alvó hangya és a téli éjszakák fölött virrasztó, világaban olyan mérhetetlen távok feszülnek, köztük meg hűségből és fájadolmból vert utakkal, hogy nem szólhatok saját agyaskodásommal etikájáról és erkölcsi nézeteiről.
ezért megkivánatik a hangnem és stilus megváltoztatása.
meg is elégelem, és idézem:
"Óh emberiség, kit törött anyám
szenvedni szaporitott és nem értett!
Nem rettenek születni újra érted,
te kétmilliárd párosult magány!"
megvallom azért írtam egy újabb idézetet, hogy meghagyjam neked a tiédet. Húzzál vele újjat te, te írtad le...miért?
Hogy én miért ezt választottam, nos. ezekből a sorokból árad az igazságtevő szenvedély, melyből ered szigorúság és megbocsátani tudás. rezignációt nem ismerő szembeszegülés ez az emberi nyomorúság minden forrásával, azokkal is melyek a nyomorúság elviselőiben vannak jelen.
Vagyis, nincs neki kettős mércéje, nincs benne megalkuvás egy mértékkel mér és ítél mindenek felett. Vajon, honnan a bátorsága ehhez? Ez lenne érosza? nem tudom.
mert képes súlyosabb szavakkal is fokozni a fokozhatatlant:"szerencsétlen, ki úgy élsz, mintha volnál,/megérdemled, hogy atyád a halál!"
nem elég neki a félelem egyeduralmának önmagát alávető ember szenvedése:"vértelen arra vársz, hogy véred ontsák". És az ilyen kérlelhetetlen szavakat követi saját megmérése azzal a mércével, miket másokra vet:"nem rettenek születni újra éned".
József attila mer kétféle születésről beszélni:
(1) véletlen,pusztán biológiai megszületés
(2) tudatos, a valamiért való újraszületés
ez utóbbi szuverén világrajövés, nem akármilyen bátorság vállalásával valósulhat meg, ha azt mondja feltételül:"nem rettenek".
kiring, mit fűznél az idézethez amit te választottál? |