Keresés

Részletes keresés

kiring Creative Commons License 2003-09-24 12:22:44 65

Hú, én nem tudok ennyit filzofálni, de OK, így van: "... az éthosz szavát nincs miért elhallgattatni."

Mert akkor elhallgat benned az ember.

alternative Creative Commons License 2003-09-24 03:25:43 62
sorry. nem javitottam az írást, csak ment az OK.
Aztán meg egy idézet még eszembe is jutott:

"Rimánkodik az éghez sok bolond, hogy bujjanak beléjük hars erények.
De ők alattomosak, és szerények, suttyomban élnek, harangjuk kolomp."
(József Attila)

A hozzászólás:
alternative Creative Commons License 2003-09-24 03:20:15 61
Kedves kring.
Érdeklődéssel figyeltem ezt a párbeszédet, sajnálnám a végét látni, két szellem vitájának. valami még müködtethetné, vélem, mert megéri, ha más nem, hát tegye a "mégis" éthosza.
Úg látom akik a moralitás mélységeibe hatolnak, és
feltöltekeznek erkölcsi ideáljaik energiáiból, melyek szerte sugároznak, addig igyekeznek a dolgok között eligazodni, míg csak el nem tévednek benne. Jó eset ha észre veszik, ha eltévedtek, vagy zsákutcába keveredtek, ítéleteik érvénytelenek, a tápláló energia meg már nem is éri el őket.
Gyakrabban történik rosszabb: s ez a tragikomikusabb, mert úgy döntenek, hogy a dolgokban van a hiba, a dolgok tévelyegnek, nem pedig arra vannak, ahova vezényelni szeretnék ők, azokat. teszik ezt abban a szerepcserés téveszmében, hogy kutakodásuk nem keresi a dolgok rendjét, hanem mutatni akarja mondjuk az erényre hivatkozva. sőt minél meddőbbé válnak a kérdésekben annál inkább számonkérésre hajlamosak.

Nos ez utóbbi kellemetlen esetben, ha a moralista szembesül, a dolgok azon gonosz vonatkozásával is, hogy az képes a fuga játszása közben, olyan hangokra lelni, melyek a gonoszt is dologgá lényegitik, nem marad számukra más választás, mintsem, hogy a tengert megostorozó Xerxésznél is groteszkebb módon az összes dolgot megrovásban részesítsék.
A két moralista között azonban a tisztességes polémia lehetetlenné válik, mivel az egyik fél - mondjuk - nem ily módon száll be.(bocs)

Ilyenkor szoktam volt mondani, történelem és etikum inkommenzurábilis dimenziók, reménykedve abban, hogy kérdésük eme utóbbi fertelmes szóra fog vonatkozni.
de mit tehetek én, a moralistával, ha a köznapok embere, gyarló, az életidőben(erről máshol írtam, mi?)mozgó és gondolkodó, az erkölcs erejében "hívő" ember.
Mert hogy mit hallani a történelemfilozófiától?
Ember, meg kell értened (ha moralizálsz isch) hogy a világban a baj is ott levő dolog, beleértve a gonoszt is.
Hegel szavaival, ráadásul még ez utóbbi progresszív szerepét is. Mi fenét mond a jó moralit arra a felvetésre, hogy maga módján a bűnözés is fejlesztő hatású? (mondjuk az elháritás technológiájának vonatkozásában, vagy az elháritó eszközök technológiájában).
Teheti ha azt gondolja fentebbiek arra utalnának, hogy felhárodása naivnak tűnhet a szememben, mindazokkal szemben melyek számára alávalónak tűnnek. Á, nem erről van itten szó.
Persze, megteheti, hogy lesepri erkölcsi naivitása vádját, és követi a történelmi pédákat.
Á, erről sem nem van szó.
Akkor hát mifenéről?
Mondom én, az éthosz szavát nincs miért elhalgattani.
Ekkor aztán ama kibékíthetetlen(ezt jelenti a csúnya szó) ellentétet, mely az etikum és a történelem között feszül, tacssra is vágtuk. Nem játszik tovább.
Persze ezt meg kel magyaráznom. Arról van szó, ha a történelem és az etikum nem összemérhető, ebből nem következhet az, hogy az utóbbinak ne lenne meg az érvényessége és értelme a saját dimenziójában. Sőt, ha megértjük, hogy a történelem nem fogja "diadalra vinni" - a messianizmus elképzelései szerint - a maga jószántából sem a tisztességet, sem az igazságosságot, akkor csak megnőhet szemünkben minden tettnek és szónak a jelentősége, még oly korokban is, kikor csak őrizni és átmenteni lehet az emberi értékeket. Nevezetesen sikeresek nem keletkeznek e korban.
ne féljetek, hát folytatni ezt a vitát, mert a megértése akornak távolról sem egyszerű. Az emberek amikor a jövöről gondolkodnak, vagy csak álmodoznak, minden időben valami erkölcsi értelemben is magasabb rendűt, igazabbat, tisztábbat várnak, szinte ezek szinonimájaként használják a jövő fogalmát, s ezért gyakran kell csalatkozniok.
Éppen ezért, most hogy avi testét jó erkölcsben szellemben eltemettem (egy másik topikban) a szellemeknek nem lesz szükségük bold,-ra kurziv,-re és simán vivhatnak a szellemek.
Igyekeztem részrehajlás nélkül mondani valamit, hogy miért érdemes, de nem vagyok pálcával hadonászó iskolamester aki megszabná a vita irányát. Szerintem ne add föl barátom.

Előzmény:
kiring Creative Commons License 2003-09-24 00:39:05 59

Ebből az egész dologból próbálok valami végkövetkeztetést levonni magamnak. Mert mik a tények? Tény az, hogy te jónak tartod Istent, én rossznak. De miért kellene nekünk ezt közös nevezőre hozni ? Miért kellene hogy mindekettőnknek tetszen Isten, illetve hogy egyikőnknek se?

De hogyan tudjuk ezt mi ketten megbeszélni úgy, hogy ne kerüljünk konfliktusba egymással? - Szerintem úgy, ha mindketten csak a saját nevünkben beszélünk. Vagy ezt is mondjam már inkább csak a saját nevemben ? – Akkor – ne tényként közöljem én azt, hogy Isten nem jó, hanem rossz, hanem mondjam azt – Isten nekem nem jó, nekem rossz. Mert nekem lehet ő rossz még akkor is, ha mindenki más – akár az egész világ is jónak tartja. De attól még az egész világ jónak mondhatja, hogy én rossznak mondom.

Így gondoltad, Avi ?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!