Keresés

Részletes keresés

aranyviktor Creative Commons License 2003-09-22 23:52:31 56

Ki az aki védekezik? Nem az, aki rá van kényszerülve?

Nem az, aki rá van kényszerülve, hanem aki úgy érzi, hogy rá van kényszerülve.

Te magad is elismerted korábban, hogy támadásnak vettél olyasmit, ami nem volt az.

mondta-e már neked valaki – van egy lekezelő stílusod

Lekezelő és olykor leereszkedő. Így igaz. Amikor valaki ezt hozza ki belőlem. Nem általános, univerzális, nem mindenkivel szemben és nem mindenkor érvényesülő tulajdonságom.

egy konkrét utasításodra

Maradjunk tárgyilagosak, a felszólítómód felszólítást jelent, nem utasítást.
Ha azt írtam volna, ugyan megkérhetnélek arra, hogy foglald kis táblázatba, akkor azt mondod gúnyos vagyok, vagy szirupos. Helyén volt az a mondat.

Arany Viktor is „kötözködött”

Nuraddinnak ezt önkritkusan előrebocsátottam, és úgy fogalmaztam "most kötözködni kényszerülök" , és ő mosolyjellel nyugtázta.

nem akarom hogy más szabja meg a viselkedési formámat, megnyilvánulásomat

Vízöntő vagy, nagy adag szabadságvággyal, és szélsőségességgel. Már egy felszólítómódban is szabadságod korlátozását látod. (ez egyébként Istennel való békétlenséged eredője is)

én kicsit óvatos vagyok a hittel

Van óvatosság, és van kishitűség.
Van erős hit, és van vakhit.

inkább használom hogy „azt gondolom” , vagy „szerintem

Csináld meg a táblázatot - készítsd el a táblázatot.
Veder - vödör.
Kukorica - tengeri.
Burgonya - krumpli.

Neked inkább a hit számodra ellenszenves, lejáratott vallásos tartalmával van bajod. (szerintem)

Ha valaki kibillent a lelki egyensúlyodból, az az illető hatott rád.

jó védekező módszer a sértődöttség is.

Isten ments Juli, indulatos volt a hozzászólásom? Nem sértődtem meg, nem is billentem ki a lelki egyensúlyomból, hanem kinyilvánítottam, hogy addig vitázok, míg kölcsönös öröm, és nem nyögvenyelős összeakaszkodás.

Én inkább a játékot látom a vitában, nem a vetélkedőt. Nem zavar, ha valaki ügyesen megfog, vagy bebizonyítja, hogy tévedtem. Az zavar, amikor valaki indulatos kezd lenni, fegyelmezetlen, következetlen, és egyoldalú.

hogy közben te viszont sérülsz

Miért sérülnék? Jó lett volna/lenne veled értelmesen vitázni, mert érdekes a téma, de azért csak bugászok magamnak valamit itt a fórumon... Vagy bekapcsolom a tévét...azt is lehet végülis nézni...

egy barátságot nem kell ilyen hirtelen felrugni

Nem mondtam, hogy felrúgtam, az értékeidet ugyanúgy látom, és elismerem, csak úgy nem vagyok hajlandó a vitát folytatni, ahogy az utolsó 3 napban alakult.

még a benne lévő Isten sem zavar

Mondod Te, akinek a könyve első 5 oldalán hússzor szerepel, hogy Isten engem úgy segéljen...:)

Aludj rá egyet, és döntsd el, hogy akarsz-e új stílusban továbbvitatkozni. Ha ez utasítás és kényszerítés, akkor meg sem szólaltam, azt is halkan mondtam, és csendben elvonultam:)


Avi



A hozzászólás:
kiring Creative Commons License 2003-09-22 23:12:11 55

Szia Avi!

„Legjobb védekezés a támadás, látom átmentél offenzívába.”

Nekem az a tapasztalatom, hogy minden ember olyan, amilyen, hogy mindekinek van egy jelleme, egy stílusa, ami szerint viselkedik, egzisztál – és még ha akar is másmilyen lenni – nem megy neki. Ezért vagyok én ilyen, amilyen, te olyan, amilyen, más meg megint valamilyen. És a legérdekesebb, hogy nem is mindig vesszük észre – na, most milyen voltam?

Én sem vettem észre hogy támadok, de most, hogy szóltál... Legjobb védekezés a támadás – mondod – csakhogy - miért kellett nekem védekezni? Ki az aki védekezik? Nem az, aki rá van kényszerülve?
Nem dúrván támadsz, nagyon kedves vagy, de – nem tudom, ezt mondta-e már neked valaki – van egy lekezelő stílusod. Feltételezem, hogy nem tudsz erről, meg hogy nem is értessz ezzel egyet. Pedig engem (úgy látszik) ez irritált, erre reagáltam spontán, akaratlanul. Nem a „megsoroztalak” szóra gondolok, mert az még tetszett is nekem – én még ezt a szót, vagy kifejezést nem hallottam, mi „megostorozni” szoktunk - hanem úgy általában a levél „ízére” – de például egy konkrét utasításodra konkrétan, rögtön, már a levélben reagáltam:

„OK. Írd le pár szóval - ...... - Kis táblázatszerűségben, hogy plasztikus, és összevethető legyen.”
„No, azért majd csak a magam módján...” – válaszoltam erre.

„különben állandóan bele fogsz mindenbe kötni azzal, hogy ez az én hitem,”

Hát azért nem vagy mindig igazságos, néha részrehajló vagy, mert például „A bűn fogalma” c. topicban (a 40.hozzászólás)Arany Viktor is „kötözködött”, és annak elnézed.... – No, ez csak vicc volt, de komolyra fordítva a szót – a fürdővízzel együtt ne öntsük ki a gyereket is. Egy barátságot nem kell ilyen hirtelen felrugni, felnőtt emberek vagyunk, akik már megértik egymás emberi hibáít. Én megróttam magam már a tettem miatt azért is, amiért visszadobtam a labdát, meg azért is, amiért ezt még csak észre sem vettem. Erről a labdadobogatásról nagyon le akarom magam szoktatni - mert nem akarom hogy más szabja meg a viselkedési formámat, megnyilvánulásomat. Most pedig te szabtad meg nekem, ami azt jelenti – más parancsolt nekem, nem a magam ura voltam... Ha érted hogy mire gondolok.... Ha valaki kibillent a lelki egyensúlyodból, akkor nem a magad ura vagy.

De az is igaz - a támadás mellett még ugyanolyan jó védekező módszer a sértődöttség is. Mindkettő gyerekes – az enyém is, meg a tied is....

„Szerintem nem attól lesz egy gondolatrendszer hiteles, hogy logikus, és hibátlan bizonyítást nyer, hanem attól, hogy és ahogy hisznek benne.”

Való igaz – nekem a hitben nincs annyi hitem mint neked. Én azt nem tudom elfogadni, hogy egy valótlan dolog a hittől valósággá válik. Mondok rá példát – valamikor hitték hogy a föld nem gömbölyű, hitték hogy a föld nem forog... Persze mint mindenen, ezen is lehet filózni – ez most nem veled kapcsolatos, ez csak a hittel, mint fogalommal kapcsolatos – a bíróságon elítélhetnek ártatlanul is abban a hitben, hogy bűnös vagy. Ebben az esetben tehát a hit győz a valóság felett – de éppen ezek a dolgok miatt én kicsit óvatos vagyok a hittel. Nem is nagyon használom így hogy én „azt hiszem”, inkább használom hogy „azt gondolom” , vagy „szerintem” – de persze attól mást nem kellene megbántanom a hitében...

„De hogyan adjam én át ezt másoknak? – Hitelesen sehogy. Mert én egy vagyok a többi ember közül, semmiben sem kivétel – a lelki világban nincsennek kiválasztottak, nincs hierrarchia, nincs beavatás.
- Ha nincs (önmagadba, átadóképességedbe vetett) hited, valóban nem tudsz hitelesen átadni!”

Való igaz az is - én szinte allergiás vagyok a hitre! Én nem is akarom hogy az emberek higgyenek nekem! Ne nekem higgyék el amit mondok, hanem maguknak – amikor már átgondolták, vagy utánajártak. Most jut eszembe – ezt valamikor régen valamelyik Osho-könyvben is olvastam, ő is ilyen tanácsot adott, és én ezt nagyon a magamévá is tettem. Mert ma egyvalamit hiszek el valakinek, holnap másvalamit... No, ez tényleg nem az én kenyerem...

„Serkenteni akartalak vele, hogy járasd a tekervényeidet, mozdulj el valamilyen irányba, de megvallom, ez balul sült el.”

Ellenkezöleg – nagyon is épülök általad, és sajnálom hogy közben te viszont sérülsz… Ez így már önzés a részemről.

De még egyszer mondom - egy barátságot nem kell ilyen hirtelen felrugni (mert még vers lesz belőle). Tényleg – az nagyon jó, ha verseket küldözgetsz nekem – abból nem lesz baj. Nagyon szívesen olvasgatom a verseidet – és még a benne lévő Isten sem zavar. Ott megtűröm. Egy versben sok mindent szabad, amit máshol nem... De csak – szerintem....

Akkor erre – alszunk még egyet?

Előzmény:
aranyviktor Creative Commons License 2003-09-22 06:22:04 51

Szia Julikám!

Legjobb védekezés a támadás, látom átmentél offenzívába.

különben állandóan bele fogsz mindenbe kötni azzal, hogy ez az én hitem,

A hitet tisztelem, tudod jól, nem tudom miért kötök Beléd azzal, hogy a hitedre hivatkozom.

Talán azért, mert nem megyek bele abba, hogy valamit elfogadjak bizonyításnak, ami annak kritériumait nem teljesíti. Bármilyen szép, és látszatos egy gondolati építmény, ha nincsenek alapjai, csak légvár marad.

A légvár a szememben nem egy pejoratív szó, született álmodozó vagyok, csak legyünk mindig tisztában vele, hogy mikor álmodozunk, megvan annak is a helye a Nap alatt, és mikor bizonyítunk valamit, mert csak a bizonyításhoz társulhat elvárás, hogy azt a másik is elfogadja!

Valakik valamikor valamit tettek a valamivel, ez nem bizonyítás a lélek keletkezésére és milyenségére.

Én ebben és ebben hiszek rendíthetetlenül, ezért meg ezért, és az életemben ez ilyen meg ilyen gyümölcsöket hozott, ez elgondolkoztató és hiteles legalábbis számomra.

De hogyan adjam én át ezt másoknak? – Hitelesen sehogy. Mert én egy vagyok a többi ember közül, semmiben sem kivétel – a lelki világban nincsennek kiválasztottak, nincs hierrarchia, nincs beavatás.

Ha nincs (önmagadba, átadóképességedbe vetett) hited, valóban nem tudsz hitelesen átadni!

Szerintem nem attól lesz egy gondolatrendszer hiteles, hogy logikus, és hibátlan bizonyítást nyer, hanem attól, hogy és ahogy hisznek benne.

Tehát köszönettel elolvastam ismereteid forrását, nem belekötésnek szánom, pont tőlem nem szabadna annak venni, de ez továbbra is a hit területe szerintem.

mire alapozod te a te véleményedet?

Én a hitemre alapozok. A hitem erejére, évek alatti fokozatos és folyamatos átalakulására. A hitem gyümölcsére, hogy erőt adott az élet nehézségeinek elviseléséhez és a többszöri alapos padlózás utáni talpraálláshoz.

Mert hogy csak kijelented hogy az enyém alaptalan, a tiéd hiteles, ez nem elég,

Megmondanád, hányas számú hozzászólásban és melyik topikban jelentettem ki, hogy az én véleményem hiteles? Én nem emlékszem ilyenre.
Arra ellenben igen, hogy az Izsák topikban a 100-as hozzászólásodban Te ezt írod: Neked kerek, nekem meg felületes, és mellébeszélés

Írok Neked két monitornyi, boldokkal kiemelt gondolatmenetet, lesöpröd három minősítő jelzővel, és most neked áll feljebb, és azt mondod, beléd kötök, és kérdéseim megválaszolása helyett ellentámadásba lendülsz.

Eszmecserének akkor van értelme, ha az mindkét fél számára gyümölcsöző, és élvezet, és kölcsönös tisztelet társul hozzá, nem pedig nyögvenyelős feszült kínlódás.

Ha megbántottalak azzal, hogy "Na most megsoroztalak Juli" amit én viccnek szántam, akkor azért elnézést kérek, nem akartam vele indulatokat gerjeszteni.

Serkenteni akartalak vele, hogy járasd a tekervényeidet, mozdulj el valamilyen irányba, de megvallom, ez balul sült el.

Minden gondolati nyílást, rést, hasadékot, hiányt felfedtem benned, mert magamból indultam ki, én ugyanis örültem, amikor Mr.Spock vitáink során ugyanezt tette velem. Meg is köszöntem neki többször is. Mai napig levelezünk, vitatkozunk, noha gyökeresen másképp látjuk a világot. Ez is balul sült el, Te egész másképp reagálsz dolgokra, mint én.

Így azonban nem folytatom a vitát, hogy érvek, kérdések, ellentmondásaim feltárása helyett minősítesz, és 3 jelzővel lesöpörsz, válasz és magyarázat helyett pedig támadsz.

Vannak sokan, akikkel jobban tudod csiszolni az elméd, nem kell erőltessük, ami nem megy.

üdv:
Avi



Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!