|
|
|
|
 |
Dickens
2003-09-23 18:57:43
|
32
|
Szia!
Hát olyan tapasztalatokat nem tudok, hogy milyen, ha egy barátod vagy hozzátartozód szenved mániás depressziótól, de érintett vagyok, mert nekem ez a betegségem.
A gyógyszerek bizonyára fontosak, de szerintem a barátokat semmi nem pótolhatja és nem helyettesíti. Tudom, hogy nekem rengeteget számított, hogy olyan sokan kitartottak mellettem a legrosszabb időszakokban is. Ráadásul - bár nem tudom, más hogy van vele, de szerintem beszélhetek általánosságban - ilyenkor az ember eleve önbizalomhiányos, esetleg úgy érzi, kevesebb másoknál (nálam legalábbis gyakran van ez), nem ismeri a saját korlátait, esetleg úgy érzi, nem képes semmire, egy mániás szakaszban pedig ellenkezőleg, és a környezet megerősítése ilyenkor szerintem minimum duplán számít. A gyógyszekenek tényleg lehetnek mellékhatásaik, de általában az alapszer a Litium, aminek semmiféle mellékhatása nincs. Ez a kilengésektől védi az embert. |
|
A hozzászólás:
 |
szedermag
2003-09-22 15:37:00
|
30
|
Szép napot mindenkinek!
furcsa dolog egyszerre csak részese lenni ennek. Amikor megtudod, hogy nagyon közeli barátod mániás depresszióban szenved. Valamit megfigyeltél rajta, de nem tudtad beazonosítani. Hogyan segítünk nekik? A gyógyszeres kezelésre bírjuk rá (mi gyakran meglehetősen mellékhatásos)vagy az emberi kapcsolatok erejében bízzunk? Honnan lehetünk biztosak benne, hogy helyesen járunk el?
Olyanok nézőpontjára vagyok kíváncsi, akik baráti, netán partnerkapcsolatban állnak mánisá depressziós személlyel és megosztanák a tapasztalataikat. Fontos!! |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|