Keresés

Részletes keresés

kiring Creative Commons License 2003-09-22 23:12:11 55

Szia Avi!

„Legjobb védekezés a támadás, látom átmentél offenzívába.”

Nekem az a tapasztalatom, hogy minden ember olyan, amilyen, hogy mindekinek van egy jelleme, egy stílusa, ami szerint viselkedik, egzisztál – és még ha akar is másmilyen lenni – nem megy neki. Ezért vagyok én ilyen, amilyen, te olyan, amilyen, más meg megint valamilyen. És a legérdekesebb, hogy nem is mindig vesszük észre – na, most milyen voltam?

Én sem vettem észre hogy támadok, de most, hogy szóltál... Legjobb védekezés a támadás – mondod – csakhogy - miért kellett nekem védekezni? Ki az aki védekezik? Nem az, aki rá van kényszerülve?
Nem dúrván támadsz, nagyon kedves vagy, de – nem tudom, ezt mondta-e már neked valaki – van egy lekezelő stílusod. Feltételezem, hogy nem tudsz erről, meg hogy nem is értessz ezzel egyet. Pedig engem (úgy látszik) ez irritált, erre reagáltam spontán, akaratlanul. Nem a „megsoroztalak” szóra gondolok, mert az még tetszett is nekem – én még ezt a szót, vagy kifejezést nem hallottam, mi „megostorozni” szoktunk - hanem úgy általában a levél „ízére” – de például egy konkrét utasításodra konkrétan, rögtön, már a levélben reagáltam:

„OK. Írd le pár szóval - ...... - Kis táblázatszerűségben, hogy plasztikus, és összevethető legyen.”
„No, azért majd csak a magam módján...” – válaszoltam erre.

„különben állandóan bele fogsz mindenbe kötni azzal, hogy ez az én hitem,”

Hát azért nem vagy mindig igazságos, néha részrehajló vagy, mert például „A bűn fogalma” c. topicban (a 40.hozzászólás)Arany Viktor is „kötözködött”, és annak elnézed.... – No, ez csak vicc volt, de komolyra fordítva a szót – a fürdővízzel együtt ne öntsük ki a gyereket is. Egy barátságot nem kell ilyen hirtelen felrugni, felnőtt emberek vagyunk, akik már megértik egymás emberi hibáít. Én megróttam magam már a tettem miatt azért is, amiért visszadobtam a labdát, meg azért is, amiért ezt még csak észre sem vettem. Erről a labdadobogatásról nagyon le akarom magam szoktatni - mert nem akarom hogy más szabja meg a viselkedési formámat, megnyilvánulásomat. Most pedig te szabtad meg nekem, ami azt jelenti – más parancsolt nekem, nem a magam ura voltam... Ha érted hogy mire gondolok.... Ha valaki kibillent a lelki egyensúlyodból, akkor nem a magad ura vagy.

De az is igaz - a támadás mellett még ugyanolyan jó védekező módszer a sértődöttség is. Mindkettő gyerekes – az enyém is, meg a tied is....

„Szerintem nem attól lesz egy gondolatrendszer hiteles, hogy logikus, és hibátlan bizonyítást nyer, hanem attól, hogy és ahogy hisznek benne.”

Való igaz – nekem a hitben nincs annyi hitem mint neked. Én azt nem tudom elfogadni, hogy egy valótlan dolog a hittől valósággá válik. Mondok rá példát – valamikor hitték hogy a föld nem gömbölyű, hitték hogy a föld nem forog... Persze mint mindenen, ezen is lehet filózni – ez most nem veled kapcsolatos, ez csak a hittel, mint fogalommal kapcsolatos – a bíróságon elítélhetnek ártatlanul is abban a hitben, hogy bűnös vagy. Ebben az esetben tehát a hit győz a valóság felett – de éppen ezek a dolgok miatt én kicsit óvatos vagyok a hittel. Nem is nagyon használom így hogy én „azt hiszem”, inkább használom hogy „azt gondolom” , vagy „szerintem” – de persze attól mást nem kellene megbántanom a hitében...

„De hogyan adjam én át ezt másoknak? – Hitelesen sehogy. Mert én egy vagyok a többi ember közül, semmiben sem kivétel – a lelki világban nincsennek kiválasztottak, nincs hierrarchia, nincs beavatás.
- Ha nincs (önmagadba, átadóképességedbe vetett) hited, valóban nem tudsz hitelesen átadni!”

Való igaz az is - én szinte allergiás vagyok a hitre! Én nem is akarom hogy az emberek higgyenek nekem! Ne nekem higgyék el amit mondok, hanem maguknak – amikor már átgondolták, vagy utánajártak. Most jut eszembe – ezt valamikor régen valamelyik Osho-könyvben is olvastam, ő is ilyen tanácsot adott, és én ezt nagyon a magamévá is tettem. Mert ma egyvalamit hiszek el valakinek, holnap másvalamit... No, ez tényleg nem az én kenyerem...

„Serkenteni akartalak vele, hogy járasd a tekervényeidet, mozdulj el valamilyen irányba, de megvallom, ez balul sült el.”

Ellenkezöleg – nagyon is épülök általad, és sajnálom hogy közben te viszont sérülsz… Ez így már önzés a részemről.

De még egyszer mondom - egy barátságot nem kell ilyen hirtelen felrugni (mert még vers lesz belőle). Tényleg – az nagyon jó, ha verseket küldözgetsz nekem – abból nem lesz baj. Nagyon szívesen olvasgatom a verseidet – és még a benne lévő Isten sem zavar. Ott megtűröm. Egy versben sok mindent szabad, amit máshol nem... De csak – szerintem....

Akkor erre – alszunk még egyet?

A hozzászólás:
aranyviktor Creative Commons License 2003-09-22 06:22:04 51

Szia Julikám!

Legjobb védekezés a támadás, látom átmentél offenzívába.

különben állandóan bele fogsz mindenbe kötni azzal, hogy ez az én hitem,

A hitet tisztelem, tudod jól, nem tudom miért kötök Beléd azzal, hogy a hitedre hivatkozom.

Talán azért, mert nem megyek bele abba, hogy valamit elfogadjak bizonyításnak, ami annak kritériumait nem teljesíti. Bármilyen szép, és látszatos egy gondolati építmény, ha nincsenek alapjai, csak légvár marad.

A légvár a szememben nem egy pejoratív szó, született álmodozó vagyok, csak legyünk mindig tisztában vele, hogy mikor álmodozunk, megvan annak is a helye a Nap alatt, és mikor bizonyítunk valamit, mert csak a bizonyításhoz társulhat elvárás, hogy azt a másik is elfogadja!

Valakik valamikor valamit tettek a valamivel, ez nem bizonyítás a lélek keletkezésére és milyenségére.

Én ebben és ebben hiszek rendíthetetlenül, ezért meg ezért, és az életemben ez ilyen meg ilyen gyümölcsöket hozott, ez elgondolkoztató és hiteles legalábbis számomra.

De hogyan adjam én át ezt másoknak? – Hitelesen sehogy. Mert én egy vagyok a többi ember közül, semmiben sem kivétel – a lelki világban nincsennek kiválasztottak, nincs hierrarchia, nincs beavatás.

Ha nincs (önmagadba, átadóképességedbe vetett) hited, valóban nem tudsz hitelesen átadni!

Szerintem nem attól lesz egy gondolatrendszer hiteles, hogy logikus, és hibátlan bizonyítást nyer, hanem attól, hogy és ahogy hisznek benne.

Tehát köszönettel elolvastam ismereteid forrását, nem belekötésnek szánom, pont tőlem nem szabadna annak venni, de ez továbbra is a hit területe szerintem.

mire alapozod te a te véleményedet?

Én a hitemre alapozok. A hitem erejére, évek alatti fokozatos és folyamatos átalakulására. A hitem gyümölcsére, hogy erőt adott az élet nehézségeinek elviseléséhez és a többszöri alapos padlózás utáni talpraálláshoz.

Mert hogy csak kijelented hogy az enyém alaptalan, a tiéd hiteles, ez nem elég,

Megmondanád, hányas számú hozzászólásban és melyik topikban jelentettem ki, hogy az én véleményem hiteles? Én nem emlékszem ilyenre.
Arra ellenben igen, hogy az Izsák topikban a 100-as hozzászólásodban Te ezt írod: Neked kerek, nekem meg felületes, és mellébeszélés

Írok Neked két monitornyi, boldokkal kiemelt gondolatmenetet, lesöpröd három minősítő jelzővel, és most neked áll feljebb, és azt mondod, beléd kötök, és kérdéseim megválaszolása helyett ellentámadásba lendülsz.

Eszmecserének akkor van értelme, ha az mindkét fél számára gyümölcsöző, és élvezet, és kölcsönös tisztelet társul hozzá, nem pedig nyögvenyelős feszült kínlódás.

Ha megbántottalak azzal, hogy "Na most megsoroztalak Juli" amit én viccnek szántam, akkor azért elnézést kérek, nem akartam vele indulatokat gerjeszteni.

Serkenteni akartalak vele, hogy járasd a tekervényeidet, mozdulj el valamilyen irányba, de megvallom, ez balul sült el.

Minden gondolati nyílást, rést, hasadékot, hiányt felfedtem benned, mert magamból indultam ki, én ugyanis örültem, amikor Mr.Spock vitáink során ugyanezt tette velem. Meg is köszöntem neki többször is. Mai napig levelezünk, vitatkozunk, noha gyökeresen másképp látjuk a világot. Ez is balul sült el, Te egész másképp reagálsz dolgokra, mint én.

Így azonban nem folytatom a vitát, hogy érvek, kérdések, ellentmondásaim feltárása helyett minősítesz, és 3 jelzővel lesöpörsz, válasz és magyarázat helyett pedig támadsz.

Vannak sokan, akikkel jobban tudod csiszolni az elméd, nem kell erőltessük, ami nem megy.

üdv:
Avi



Előzmény:
kiring Creative Commons License 2003-09-21 23:14:34 47

Mielőtt még belefognák a válaszokba, tisztázzunk egy dolgot – az ismereteim, állításaim, kijelentéseim forrásait. Mert különben állandóan bele fogsz mindenbe kötni azzal, hogy ez az én hitem, de semmi nem így van, hanem minden másképp.

Nem mondanám azt, hogy teljes tudás nélkül születünk, mert hiszek a reinkarnációba, és hiszek abba, hogy a lélek a megélt tapasztalatait örök időkre elraktározza, ám mégis – ha ezeket az információkat nem hívjuk elő, akkor nincsennek előhíva, nincsennek kéznél. - Tehát ismereteim egy részét előbbi életeimből hoztam magammal – mint mindenki más.

Jártam hittanra, konfirmáltam, valamit az is ért. Nem gyakoroltam a vallást, de - ahogy falun szokás – jártam esküvőkre, temetésekre – a prédikációkat mindig nagy odaadással hallgattam.
Mielőtt belevetettem volna magam a biblia tanulmányozásába, egy évig (Szegeden) mindenféle ezoterikus tanfolyamra eljártam, nagyon sok ezoterikus könyvet elolvastam, néhányszor elmentem a mormonokhoz, három hónapot dolgoztam a krisnásoknál Balástyán (a Bhagavad Gitát már jó néhány évvel azelőtt megvettem, pedig akkor még semmi „okom” nem volt rá). – Ezek voltak a következő lépcsők az ismeretszerzésben.

És egy szegedi év után kikerültem Németoszágba ápolni, ahol szinte senkivel semmilyen kapcsolatom nem volt – vagy ha igen, ilyen dolgokról akkor sem válthattam szót senkivel. Teljesen magamra útalva kezdtem neki a biblia fejtegetésének – mert hiába olvastam el, nem értettem hogy mit olvasok. Ilyen körülmények között rá voltam kényszítve hogy gondolkozzam – mert ha lett volna kitől megkérdezni, biztos hogy azt tettem volna – az a könnyebb, egyszerűbb. – Tehát – maások által írott forrásokra is hívatkozhatok –mint mindenki más.

És ilyen körülmények között találtam rá arra a szikrára, amelyik mindegyikőnkben bennünk van, csak nem élünk a lehetőséggel, hogy kommunikáljunk vele. Nincsennek sokan! Egyetlen egy van! A tűz lángralobbantásához elég egy szál gyufa, nem kell egy egész dobozzal! És nem nehéz vele kommunikálni – felteszed neki a kérdést, és ő „alkalomadtán” valamilyen módon válaszol – álmodban vagy ébren, egy-egy gondolattal, vagy kitesz elébed egy téglát hogy felbukjál (képletesen, persze). Mert nem abban van a baj, hogy nem akar válaszolni, hanem abban, hogy nem biztos hogy megérted, vagy odafigyelsz, vagy hiszel neki. Ha valami olyat kérdezek tőle, amelyhez azért bizonyos alaptudás szükséges (a témával kapcsolatban), akkor akár évekig is „várhatok” a válaszra, mert – nem szájbarágósan mondja meg a dolgokat, hanem úgy, hogy annak értelme legyen. És nem magyaráz órák hosszáig (mint én most...), hanem csak egy-két szóban (ill. gondolatban), utalásban, gyakorlati példával, gyakorlati élménnyel.– Ez egy újabb forrás, és pótolhatatlan segítség az úton. A benned lévő lelki szikrával való kommunikálás.

És utoljára hagytam azokat a személyes földöntúli élményeket, amelyeket szintén tőle kaptam. Ilyen élményeim voltak ébren és voltak álmomban. Ebben a legérdekesebb (nekem) az, hogy nem csak azóta vannak ilyen átélt élményeim, mióta ezzel foglalkozom, hanem már régen is voltak – bár nem túl sok – csak akkor még nem tudtam velük mit kezdeni. Ezeket a régi élményeket érdemben már csak ezzel” az ésszel tudtam feldolgozni, az „akkorival” még nem. Hogy ezek igazi átélések voltak, abban biztos vagyok – ezek annyira hitelesek az adott személy számára, hogy ezt nem lehet álommal, vagy képzelődéssel összekeverni. És egy álmot, egy képzelődést (vagy mit tudom én, hogy nevezzem) az ember elfelejt – egy átélt élményt soha. Bár az embernek még itt sem könnyű kiismeni magát. Elvisznek valahová, de nem mondják meg hová. Nekem legalább is szinte egyetlen egyszer sem mondták meg. Hagyják, hogy én mondjam meg, mit láttam, hol jártam... De egy-egy ilyen élmény után én már bizonyítottnak is látom a dolgokat – a magam számára. De hogyan adjam én át ezt másoknak? – Hitelesen sehogy. Mert én egy vagyok a többi ember közül, semmiben sem kivétel – a lelki világban nincsennek kiválasztottak, nincs hierrarchia, nincs beavatás. A földi ember számára van a lelki szikra, a saját lelke – és ennyi elég is. Ezzel mindenki megtudhat mindent, amit csak akar. Vagy legalább is sok mindent – de csak a saját lelkére vonatkozólag. Azon túl nem. Mindenesetre én nem kaptam még soha semmilyen ettől túlmenő információt - gondolok itt például a "teremtök" világára....

És akkor most te mondd el – mire alapozod te a te véleményedet? Mert hogy csak kijelented hogy az enyém alaptalan, a tiéd hiteles, ez nem elég, mert én meg ezt tartom a tiedről (vagy másokéról – mindegy....). Igaz, megindokolod – csakhogy nekem ez nem indok – neked meg az én indokom nem indok - és akkor ez már amolyan „Aussage gegen Aussage...

Az is igaz - évek hosszú során annyi mindent beépít magába az ember, hogy aztán már nem mindig tudja hogy mit honnan szedett, mit honnan tud. Benne van, és kész... Ezen nem (mindig )lehet segíteni.
No, akkor most már áttérhetünk a többire.

„OK. Írd le pár szóval, mi a megnyilvánulási formája Istennek, és mi a Sátánnak. Utána, mi Isten oka, vagy Isten megnyilvánulásának oka, és mi a Sátáné. Utána mi Isten célja, és mi Sátán célja. Kis táblázatszerűségben, hogy plasztikus, és összevethető legyen.”
No, azért majd a magam módján... Isten mottója – hogy mindenütt és mindenben úgy legyen jelen, hogy mi tudjunk a jelenlétéről. A megnyílvánulási formát illetőleg nem válogat az eszközökben. A velünk való folyamatos kapcsolat fenntartására felhasználja az angyalokat, kihasználja azt a lehetőséget, hogy még bennünk él az Éden emléke, hogy Istent szeretni és isteníteni kell, kihasználja emberi gyengeségünket, hiúságunkat, meg a többit, hogy most ne soroljam mind fel. Isten nem csak a mi civilizációnkban, de a tőlünk fejlettebb civilizációban is ott van, és a fejlettebb civilizációt is felhasználja a kevésbbé fejlettek ellen. Űrlényeket, űrhajókat küld le hozzánk, akik a kiválasztottaknak, a beavatottaknak elárulnak akár technikai ismereteket is – szóval mint ahogy mondtam – nem válogat az eszközökben.
A Sátán – akit jobb volna nem Sátánnak, inkább csak Léleknek – vagy a megkülönböztetés végett Felső Léleknek nevezni (az emberi lélekhez viszonyítva felső) – nem kívánja a nyílvános szereplést. Egyáltalán nem törekszik arra, hogy az ember tudjon róla – csak sugallatok, gondolatok formájában nyújt segítséget nem csak lelki-szellemi, de még anyagi téren is. Hány kutatóról, tudósról hallottuk – egyszer csak az eszébe csapódott a megoldás, mintha valaki azt megsúgta volna neki! - Ez a Lélek, a Felső Lélek hagyja hogy az ember gondolkozzon, megküzdjön a tudásért, ismeretért, és ezáltal kreatív módon fejlődjön.
Még amikor földöntúli élményt kapsz tőle, még akkor is diszkrét marad – csak annyit ad magából, amennyit nagyon muszály. Minden segítséget ha csak lehet, észrevétlenül ad meg, a sikerélményt pedig átengedi neked. - Ezek a Lélek, ama úgynevezett Sátán megnyilvánulási formái.

Az okot és a célt talán összekötném. Az Isten viselkedésének oka és célja az – Egység. Egy akar lenni az emberrel, azaz az emberi lélekkel (mert hús és vér nem örökölheti Isten országát). Nem titkolódzik, nyíltan megmondja, és azért is akarja mindenáron azt, hogy te tudjál róla, hogy majd ha eljön az idő, akkor már benned legyen az igény erre az Egységre. Ehhez nem tudok többet hozzáfűzni, mint amit már írtam is – nem egyforma az itteni, és az ottani Egység. Itt az Egységet szépnek éled meg, mert itt akkor vagy egységben Istennel, amikor te akarsz. Ha megfáradsz bele, akkor kikapcsolsz, kicsit elfelejted, vagy félreteszed Istent. Aztán olyan Istent hozol létre magadban, amilyen neked megfelel. – Mindez ott nem így van. Ott adottak a tények – Isten egy van, nem lehet mindenkinek másmilyen, ott az embereknek kell Istenhez igazodni, éspedig szünet nélkül. - No, ezt egy tudatos lélek nem is bírja ki. „Józanul” biztos nem.... Hogy ki legyél téve valaki kénye-kedvének, és csak valaki kegyelmében bízzál... Őrült az, aki ilyesmire vállalkozik.

A Felső lélek, ama Sátán, nem akar veled Egységben lenni. Soha nem egyesül a két lélek. A két lélek mindig két lélek marad. Segít téged feljönni az ő szintjére, és – ennyi. Aztán szabad vagy, mint a madár... És milyen jó a madár szabadsága....

Hogy miért ejt rabul az Isten, és miért enged szabadon a Lélek? – Ezt nem tudom. Az ottani világot nem ismerem. Lélekben voltam már az Édenkertben, voltam már a holt lelkek tanyáján, voltam azoknál a lényeknél, akiknek nincs közük meg dolguk Istennel, akik nem ismerik Istent – de „náluk” még nem voltam. Bár ha jól belegondolok – még soha nem is kértem hogy elmenjek. Hát esetleg majd megpróbálom. De ha nem, hát nem.

Mire kellenek Istennek a lelkek, és mire kellenek a Lelkeknek a lelkek? – Ezt sem tudom. Most még nem.

Az azonban tudom - ha sosem hallunk Istenről, akkor is megvagyunk – és ha sosem hallunk a Lélekről, akkor a legjobb nekünk. Mert amennyire jó hogy veled van, annyira zavaró is lehet tudni azt, hogy sosem vagy egyedül. Ezért is van az, hogy „rendes” körülmények között a lények nem tudnak a Lélekről sem – Istenről meg főleg nem, mert velük soha nem is került kapcsolatba Isten. Említettem – egyszer ellátogathattam hozzájuk, és fantasztikus élmény volt! Nagyon csodáltam őket, és alig tudtam leirni őket (mert már akkor is írtam). Ilyesvalamit írtam – olyan könnyűek, tiszták, átlátszóak – vagy talán így – beléjük lehet látni, nincsen így körülzárva a lelkük mint nekünk, mert nincs titkolnivalójuk Tudnak természetesek lenni, amilyenek mi nem tudunk. – Hát erről ennyit.

„érzelmvilágodat tartod léleknek, és az értelmet szellemnek. Jól látom?”

Talán nem, mert nem is nagyon értem a te definíciódat. A lélek az a valami, amit nem egészen tudok hogy mi, de vanni van – ha más nem bizonyíték a létére, akkor maga a szó – mert ami nincs, arra szavunk sincs. A lelket körülveszik a testek, a fizikai, a szellemi, stb., és a testi funkciók. De a lélek idővel majd önmagában test, és testi funkciók nélkül is életképes lesz – velem például nem sokszor, de háromszor-négyszer előfordult az utolsó tíz évben, hogy úgy fájt a lelkem hogy majd bele haltam, és olyan nehéz volt, hogy szinte a földig lehúzott... Úgy éreztem, kinyújtom a kezem, és bele fog esni a lelkem, hogy kidobhatom az ablakon, ne fájjon már tovább... Nekem úgy tünt – ez már maga csak a lélek, ennek most semmi szüksége a test érzékszerveire, ez most azok nélkül is életképes és képes a szenvedésre.... Mert másképp működik a lélek, amikor az érzékszerveken keresztül működik, és másképp, amikor azok nélkül. – Az értelem meg nálam egyenlő a tapasztalattal. Azzal nem vagyok tisztába, hogy az értelmet, a tudást miért hozzák össze a szellemiséggel – jólehet én magam is használom így-úgy a szellemiség kifejezését. Maga az agy halálunk után elrothad a többi testrésszel együtt, - és a szellemiség...? A szellemiség beépül a következő testünkbe, a szellemtestbe?

„Bár még nem olvastam végig a könyved, de még nem találkoztam sehol sem kézzelfogható definícióval a szellem - lélek kettős tagjaira, innen is az általad említett általános egybemosás. Én is egybemosom, kötőjellel összekötve a kettőt együtt emlegetem szinonimaként, de kényszerből, és engem is zavar.”

Lehet hogy kissé koraszülött a könyvem, lehet hogy még várni kellett volna vele 1-2 évet. Elfogyott a türelmem. De végeredményben azért nem bántam meg a kiadást – első próbálkozás, a következő már biztos jobb lesz.

„Te háromféle lélekről beszélsz, mintha Istennek lenne egy, és teremtett volna külön emberit és külön sátánit.”

Csak kétféle lélek van, vagy lenne - a tapasztalt, a kész Lélek, a Felső Lélek, és a tapasztalatlan, és ezáltal életképtelen alsó lélek. A harmadik, az isteni lélek csak azért jött be a képbe, mert ő különvált a többiektől, és eltérően viselkedett a tapasztalatlan lelkekkel. Kisajátította őket, és nem értük vállalta a „nevelést”, hanem önmagáért és a maga számára, és a maga módján.

„Ha elfogadod előfeltételnek, hogy Isten mindennek teremtője, akkor logikus, hogy nem dolgozhatott "hozott anyagból", amit teremtett az mind csak őbelőle teremtődhetett, ezért minden teremtmény Istenből van.”

De nem fogadom el. Isten nem mindennek a teremtője, csak „valamiknek-valakiknek” – azaz nekünk. Mi nem „minden” vagyunk, csak valamennyi – hogy most ne menjek bele pontos meghatározásba. Bennünk előzőleg valóban isteni szikra, vagy isteni csíra volt – de „hozott anyag” is. Elterjedt az a kifejezés – Isten a semmiből teremtett – ez a semmi a tapasztalatlan lélek, és életképtelensége miatt kapta a „semmi” jelzőt. – De ez a teremtés nem csak isteni sajátosság, és képesség – ez a teremtés azon a szinten, azoknak a lényeknek egy normális folyamat.

„Isten és teremtmény között csak a teremtmény teremtett mivolta a különbség.”

A különbség csak a tapasztalat, illetve a tapasztalat hiányában van.

„Magyarán mondva az ember is, a sátán is (ha van) Istenből van, Isten egyfajta megnyilvánulása. Nem pedig önálló, önmagában, önmagától lévő különböző lény.”

Istennél egybe, Sátánnál külön.

„No látod, a lelkek eredetét nem tudom.

Ezt látom Julikám, de Te az egész koncepciódat az "elnyomott és mellőzött" lélekre alapozod, és az alapod eredete, legfontosabb attributuma tisztázatlan! A ház masszív alapok nélkül összeomlik! Ezt pótolnod kéne!”

Ha te tudod, és elmondod nékem, máris pótolva lészen. Mert ha a te elméletedből indulok ki, akkor mindjárt rá is kérdezek – ha az ember is, a sátán is (ha van) Istennek egyfajta megnyílvánulása, akkor miért van Istennek szüksége ilyen megnyílvánulásokra? Mi oka van neki erre, és mi célja van ezzel neki? Isten tökéletes – akkor miért folyamodik tökéletlen megnyílvánuklásokra? Unja talán magát? Vagy van rá komolyabb oka is?

„Az emberi lelket ilyen formában nem teremtette senki
Akkor milyen fomában és ki teremtette hited szerint?”

Ezt már valahol leírtam – a teremtés nem magára a lélekre vonatkozik, hanem a lélek fejlődéséhez szükséges feltételeknek a megteremtésére – beleértve a különféle testeket is. Persze a lélek fejlődését aztán ha nagyon erőltetjük, szintén mondhatjuk „teremtésnek” – de akkor nem a kisbetűs lelkek teremtéséről beszélhetünk, hanem a nagybetűs Lelkek teremtéséről. Segítségükkel a tapasztalatlan lelkek tapasztalt Lélekké válnak, és erre egy kis túlzással talán rá tudják mondani – Lelket teremtettem. – Teremteni a Lélek szintjén lehet – tehát a Lelkek teremtenek. Ezek szerint – hogy a további kérdéseidet lerövidítsem – a Lelkek az általam említett Valakik. És Lélekéknél minden Lélek egyenjogú, nincs úr és szolga (csak ne tessék most a kommunizmusra asszociálni!), és minden Lélek a lélekért vállalja a „teremtést” – kivéve az Istent.Ő kivált ebből a közösségből, és más úton indult el. – Mire alapozom? A bevezetőben leírtam. Te meg majd leírod, hogy te mire alapozod a te véleményedet.

„adott valamiként
Na de ki által adott valamiként?”

Ezt végképp nem tudom. Már mondtam - nem tudom a lelkek eredetét. Ma még nem.

„Idézz bátran Juli, vagy adj meg ún. igehelyet! Én nem tudok a Bibliában Sátán teremtéséről, sem annak leírásáról, hogy miért akar Sátán Istennel "tengelyt akasztani".”

Ezt majd még utólag kikeresem, bár biztos akadnak akik ki tudnak segíteni keresgélés nélkül is – az ótestementumban, amikor Isten Esthajnalcsillagnak nevezi a Sátánt...

„Neked tényleg konkrét, személyes élményeid vannak az Édenkerti létről? Vagy megítélésed a bibliai leírásra alapozod?”

Mindkettőre. Voltak Édenkerti élményeim, és a biblia is egyértelműen leírja, amiből én azt szűröm le – Isten egy Hitleres rendcsináló volt univerzumi szinten. – És Hitlert is ma is kedvelik még sokan éppen a rendcsinálása miatt.... Erre mondom én:

„Van aki szereti ha gondoskodnak róla, ha megkiskorúsítják – én nem.”

„Ez alatt azt a mondatot érted? Ter 2.17
De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.”

Nem csak erre – hanem Istennek az egész bánásmódjára – ahogy bánik a teremtményeivel: Könyörülök akin könyörülök; a fazekas azt csinál a fazekával, ami neki éppen eszébe jut; nem azé aki akarja, sem azé aki fut, hanem a könyörülő Istené – meg a többi....

„Három fajta lélekről beszéltél a hozzászólásod elején, most meg alsó/felső?

Ezt közben letisztáztuk.

„No, ezt a logikai levezetést szívesen venném töled! A logikai Istenedre kíváncsi lennék!
Mindennek van oka, az összes ok oka, minden ősoka Isten. De mielőtt tovább kérdezel, ebben az is bene van, hog Istennek nincs oka, ezért ez egy paradoxon. Jó, mondhatod, hogy akkor nem logikai a levezetés, én azt mondom a paradox logika is logika:)”

Ennek cáfolására nem is találok okot....

„Most nem vagy Istennel Egységben, nem tud korlátlan hatalmat gyakorolni feletted.”
„Ezt meg mikor mondta az Isten neked? Mert én nem mondtam, és gondolom ennek megitéléseben az Isten és én vagyunk elsősorban mértékadók. A Föld a sátán birodalma, én azonban nem a Föld vagyok, hanem Arany Viktor! Én a sátán birodalmában tartózkodom, ezt aláírom, de nem vagyok a Sátáné! Azé vagyok, akinek én magam, a szabad, szuverén döntésemből adom magam! Ha akarom magam valakinek adni! És ha nem akarom, akkor nem adom magam senkinek!”

Ebben igazad van. Akkor és azzal vagy Egységben, amikor és akivel te akarsz. Addig, ameddig a Sátán birodalmában tartózkodsz.

„Akkor te már az ezer éves jézusi királyságban élsz...?”

Ezt a kérdést éppen annak kapcsán tettem fel, hogy azt mondod – már egyedül, mindenki – az Isten és a Sátán nélkül is életképes vagy – a biblia pedig ezt az állapotot Jézus királyságának nevezi.

„Na de nem épp az a lényeg, amit nem tudsz?”

Ha az előbbi hozzászólásomban azt írtam, hogy az árva, vagy félárva, illetőleg elhagyott, eldobott csecsemőt ne vonatkoztasd a lélekre, most viszont azt mondom – bizonyos értelemben talán igen. Mert ott is – nem tudunk semmit az ilyen csecsemőről csak annyit hogy – van, létezik. Hát ennyit tudunk – vagy tudok én is a lélekről – van, létezik. A bizonyíték erre, ha semmi más nem, akkor maga a szó – lélek. És ez a lényeg.

üdvözlettel - kiring

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!