Keresés

Tegnap este végre alkalmam nyílt megtekinteni gyerekkorom egyik kedvenc filmjének - valljuk be őszintén, az eredetihez kissé méltatlan - harmadik epizódját.

Hetek óta lelkes olvasója vagyok a T3 fórumnak, ahol sikeresen lehúzták a sárga földig a filmet, ezért nem voltak nagy elvárásaim, következésképpen nem is okozott akkora csalódást a megtekintése, mint egyeseknek. Szeretném megosztani a személyes tapasztalataimat és gondolataimat a filmmel kapcsolatban.

Különösebb sorrend nélkül először jöjjenek a negatívumok, aztán majd kitérek a filmben tapasztalt pozitív élményekre is:

1. (a legfontosabb ALAPHIBA számomra!!!)
- nem egyeznek a dátumok, teljes a káosz ki hány éves, mi mikor történt. A forgatókönyvírók ahhoz sem vették a fáradságot, hogy utánanézzenek ilyen alapvető fontosságú adatoknak. Innentől kezdve nem is lehet komolyan venni az egész munkájukat. (Azért gondolom nem szűkmarkúan bérezték őket.) Az meg, hogy a stáb többszáz tagjából senkinek sem tűnt fel, hogy Sarah Connor most akkor hány éves is volt '84-ben, megint csak arra utal, nekik ez csak munka, a végeredmény senkit nem érdekel, hiszen a lóvét már megkapták érte. Nevetséges. Senki nem akar már Hollywoodban igazi filmet alkotni?

2. logikai hibák a filmben
-nem akarok kitérni az apróbb bakikra, a film értékelése szempontjából nincs jelentősége. Ilyenek minden filmben vannak (persze odafigyeléssel a legtöbb elkerülhető lenne, de ez van, meg kell szokni a silány, határidős amerikai szennyet). Gondoljunk csak a Mátrix első részére, ahol 150 körüli a megtalált hibák száma, attól mégis mekkora nagy kultuszfilm vált belőle.
Viszont előfordulnak olyan bődületes hatásvadász ökörségek, amik az egész film, vagy az adott jelenet hatását rombolják le ezerrel! Néhány példa:

- távirányítású autók: MARHASÁG!!! Aki pedig az ellenkezőjét állítja, nyisson már fel egy motorháztetőt és magyarázza el nekem, hol vannak az autóban a rádióvevők és hol vannak beépítve a villanymotorok, amik a kormányt tekergetik. A váltóról már nem is beszélek. (Viszont a gáz lehet elektromos vezérlésű, ezt autószerelőtöl tudom, de az sem távirányításúra van építve!) Az egész jelenet nevetségessé lett téve az önműködő autók miatt, pedig dramaturgiai szempontból semmi szükség nem volt rájuk (arra egymagában elég lett volna a daruskocsi, mint a T2-ben a kamion).
A jelenet hatása meg sem közelítette a T2 kamionos üldözését, egy percig sem éreztem azt a feszültséget, mint abban.

- Ahogy a főszereplők összetalálkoznak: SZAR!
John Connor pont abba a rendelőbe tőr be, pont akkor, pont odaérkezik a megmentő Swarchi és kezdetét veszi a buli. Hát ennyire tellett az írók fantáziájából?

- A vezérlőtermes jelenet: BORZALOM!!! Hogy csak úgy besétáljon a három főszereplő a hadvezetés központjába géppisztolyostól robbanószerestől, hát ettől felállt a szőr a hátamon! Persze a kapuban az őrök meg sem kérdezték őket, hova is sietnek oly lelkesen. Az éles fegyverekkel felszerelt robotok esete is nonszensz, ilyen felelőtlenséget sehol nem követnének el.

- Az atombunker a végén: na ne akarja már bebeszélni senki, hogy egy szigorúan titkos létesítményt, még hogyha elhagyott is, nem őriz árgus szemekkel a hadsereg? És hogyha meg elhagyatott volt, miért működtek a mélyén a számítógépek és miért volt telepakolva élelmiszerrel (hiszen valahogy túlélik odalent a főhősök)?

3. Hiba, ami végigvezet a filmen: oda nem illő poénok. Mindig is utáltam, mikor egy jelenetbe, amiben éppen a rettegésen, félelmen, izgalmon van a hangsúly, bevágnak egy idétlen poént. Nem kell! Ha a rendező meg akar félemlíteni, tegye azt, ne tereljen el ettől az érzéstől azzal, hogy elébem hajít egy elkorcsosúlt poénfoszlányt.

4. A SKYNET! Most akkor hogy is van ez? Egy világméretű vírus, ami megfertőzi a katonai védelmet, és ez ellen bevetik a SKYNET-et, ami arra hivatott, hogy hatástalanítsa azt, de már a vírus is maga volt a SKYNET? És azt ki terjesztette el? Hogyan? Miért nem vették észre a program aktivitását? Egyébként aki kicsit is ért a számítástechnikához, az ilyen megoldáson alapból csak röhögni tud. Több sebből vérzik az egész elgondolás.

Ezenkívül még sok logikai következetlenséget tartalmaz a film, de azokra most nem szeretnék kitérni.

Most pedig jöjjenek a pozitívumok, illetve okok, amik miatt néhány szempontból meg kell bocsátanunk a filmnek:

1. Ez a film nem nekünk készült. Ez a film a TV-Shop-on, a Jerry Springer és társai show-műsorokon és elkorcsosult amerikai oktatási rendszeren felhígitott agyú amerikai fogyasztói társadalom számára készült. Nekik meg minden "cukrozott lila taknyot" el lehet adni. (Idézet Hofi Gézától)

2. Megváltozott a világ az előző részek óta. Az erőszak már nem ábrázolható abban a nyers valójában mint tízegynéhány évvel ezelőtt. Ha történik valami erőszakos bűncselekmény Amerikában, rögtön a filmeket és a videojátékokat hibáztatják, és ehhez a filmkészítőknek alkalmazkodniuk kell, ha forgalmazót akarnak találni.

3. Jómagam 7 évesen láttam az első részt és jól emlékszem, milyen rettegést tudott akkor okozni nekem a film. A szemkiszedős részt nem is mertem megnézni. A második rész óta is 11 évet öregedtem, és badarság lenne azt remélni, hogy most is ugyanazt a hatást tudja elérni nálam egy film, mint annak idején. Változik az ember is.

4. A T3 minden hibája és felületessége ellenére átütött rajta valami halvány derengés abból a mondanivalóból, ami az előző részekben meg volt alapozva. Azt kell mondanom, hogy a film utolsó tíz perce egészen jól sikerült, tetszett a befejezés, hogy nem "Happy End"-el zártak és nem volt annyira érzelgős mint a második rész vége. A maga módján, de HANGULATA van a filmnek, amit viszont a mai ínséges időkben igenis a javára kell írni, kevés az olyan film, ami el tudja varázsolni az embert egy kis időre. Engem a hibák ellenére egy kicsit azért magával ragadott a film és nem bántam meg, hogy megnéztem. Aki pedig ennél sokkal jobbat várt, az pedig gondoljon a Star Wars 1-2 és Mátrix 2 okozta csalódásokra. Meg kell szokni, hogy ma Hollywoodban kis számú kivételtől eltekintve nem filmeket készítenek, hanem jól eladható médiaszennyet gyártanak. Ezt a tendenciát személy szerint nagyon sajnálatosnak tartom. Szeretném, ha az a szó: "FILMIPAR" elűnne a színről és felváltaná a helyét a "FILMMŰVÉSZET" kifejezés, hogy igazi értékeket láthassunk végre a mozivásznakon!
Ámen!