Keresés

Részletes keresés

anne shirley Creative Commons License 2003-09-04 18:30:17 248
vajasterror nem, csokiterror annal inkabb. en tizennyolc eves koromig minden nap kaptam csokit otthon. ha nem csokit, akkor cukorkat, de azt annyira nem szerettem. milyen erdekes, hogy a szuloi szeretet neha nem a legjobb eszkozokkel fejezodik ki... de az a lenyeg, hogy igyekszik megmutatni magat:) remelem, en majd nem a lo tuloldalarol fogom korpas keksszel meg salatalevelekkel tomni a gyerekeimet... az talan megrosszabb lenne. vajon szukseges az etellel kozvetiteni a biztonsagot meg a nyugit meg az otthont?
te hogy mutatod ki a gyerekeidnek, hogy szereted oket?
A hozzászólás:
Fresco Creative Commons License 2003-09-04 17:23:28 247
Ezzel tökéletesen egyetértek, valóban (szerencsére) nagyon sokáig tart míg az ember megismeri önmagát. Eltart ez élethosszig nem akarok olcsó kávéházi filozofálásba kezdeni, de az életút - élet út, tanulás kifelé és befelé. Sose hittem volna, csak most néhány józan év után kezdem ezeket a hétköznapi izgalmakat felfogni.

Reggeli: improvizatív. Hideg-meleg szendvics itthon vagy rántotta, vagy csak egy-két pogácsa útközben ha rohanok valahova. "Szerencsére" kávét azt sokat iszom. A jó, hogy kerülöm az édességet és sok gyümölcsöt eszem ezen a nyáron és hát azóta is , hogy elmúlt a nyár...

A vajaskenyér csodálatos étek de jóból is megárt sok és ez már nemcsak sok hanem sokk!
Talán ez vajaskenyér terrort volt?

Előzmény:
anne shirley Creative Commons License 2003-09-04 16:53:21 246
pontosan mit reggelizel?
en tizensok eve folyamatosan vajaskenyeret kaptam reggelire. minden nap. aztan inkabb leszoktam a reggelievesrol, mert nem szeretem a vajaskenyernek az illatat sem. sok-sok evig azt hittem, hogy az jo nekem, ha nem eszem delig vagy esetleg tovabb, de errol a szokasrol meg kiderult, hogy nalam nem mukodik. ugy latszik, nagyon sokaig tart, mire az ember megismeri magat...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!