Keresés

Részletes keresés

mirasorvino Creative Commons License 2003-08-29 09:55:33 187
gartulációt köszönöm, de nem először csináltam. sajnos. kétszer sikerült már. és nem egészen önszántamból fogytam le, ez is az igazsághoz tartozik. mivel eredetileg ötven kiló voltam, elképzelheted, mekkor káoszt okozott, a több mint kétszeres súly. a doki azt mondta, még egyszer nem csinálhatom meg, mert nem bírom ki. és óriási mázlim van ráadásul, mert megúsztam különösebben látható maradványok nélkül. a kiegyezéssel az a gond, hogy én huszonéves korom végéig vékony voltam, és ezért a kicsi felesleg is diszkomfort érzést okoz. a lábam rosszul bírja például. meg egyszerűen nem látom be, ha az az egészséges, hogy én mondjuk x kiló legyek, akkor miféle akadálya lenne annak, hogy ezt megcsináljam. olyasmit gondolok, hogy az embernek a saját testét, meg az egészségét kell tisztelnie valamennyire. mondjuk annyira, hogy normálisan karbantartsa. különösképpen, ha olyan hosszú ideig csinált vele mindenféle nemannyira "állagmegőrző" dolgokat mint pl. én.
A hozzászólás:
Fresco Creative Commons License 2003-08-29 09:25:54 186
Ilyet én még nem is hallottam (-60 kg.), nem lehet azzal a 10 kilóval kiegyezni? Vagy kissé megpihenni, stabilizálni az "eredményt", hagyni , hogy az idő is hitelesítse. Aztán meglátod!?
Nagyon nagyon gratulálok!
Előzmény:
mirasorvino Creative Commons License 2003-08-29 09:05:17 183
sziasztok!

engem inkább a régiek ismernek, nem volt napi szintű netem egy darabig, munka közben meg nem tudok. másfélét dolgozok.

vannak jó fejlemények. a cukrom ugyanis úgy tűnik rendbejött. olyan két és fél évvel ezelőtt, amikor 127 kiló voltam, a cukrom egészen rémes állapotban volt, a 14-és a 25 között ingazodozott. aztán sikerült majd 60 kilót fogynom, (erről írtam akkoriban) és mostanában néztem a cukorszintemet, hogy esetleg hajlandó lennék gyógyszert szedni, ha nincs rendben. és a legnagyobb meglepetésemre a normális tartományban találtam, 6 alatt. kevéssel csak, de ahhoz képest remek. úgyhogy komoly sikerélmény volt, mert a szakirodalom szerint eléggé kicsike az esély arra, hogy a vércukorszint helyreálljon. most már csak ezt az utolsó tíz körüli kilót kellene valahogy lenyomnom, ami nem megy egyelőre. próbálok mindent, de a hányást azt nem akarnám újból elkezdeni, egyáltalán semmi ilyesmit nem akarnék visszahozni. sajnos ennyit foglalkozva az evéssel és következményeivel, arra jöttem rá, hogy a semmitől nem élesen különbözik az a mennyiségű étel, amitől nem hízik az ember.
a legfontosabb amit megtanultam, hogy tudok néha úgy gondolkodni, hogy hiába esik jól amit eszek, hosszú távon mégis ártok vele magamnak. mert utálom ezt a rajtam lévő tudomisénhány kilót. nem törekszem anorexiára, csak a normalitásra. de ez a legvége tűnik a legnehezebbnek. nem is értem. logikusan gondolkodva, ez már könnyebb kellene hogy legyen, mert hatalmas a sikerélmény így is, hiszen teljesen normálisan nézek ki, és mégse megy. már komolyan mondom könyvet tudnék írni, a sok elolvasott cuccból, és nem jövök rá, hogy hogy csináljam. fizikailag persze tudom hogy hogyan megy, csak nem bírom rávenni magam. hihetetlenül furcsa. a pszichológus biztos azt mondaná, hogy vizsgáljam meg, miért is nem akarom igazán? hogy mire jó nekem, ha így marad? de már nem jó. a legőszintébben se jó.
hát így reggelre ennyit.
jó napot mindenkinek!!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!