|
|
 |
mirasorvino
2003-08-29 09:55:33
|
187
|
| gartulációt köszönöm, de nem először csináltam. sajnos. kétszer sikerült már. és nem egészen önszántamból fogytam le, ez is az igazsághoz tartozik. mivel eredetileg ötven kiló voltam, elképzelheted, mekkor káoszt okozott, a több mint kétszeres súly. a doki azt mondta, még egyszer nem csinálhatom meg, mert nem bírom ki. és óriási mázlim van ráadásul, mert megúsztam különösebben látható maradványok nélkül. a kiegyezéssel az a gond, hogy én huszonéves korom végéig vékony voltam, és ezért a kicsi felesleg is diszkomfort érzést okoz. a lábam rosszul bírja például. meg egyszerűen nem látom be, ha az az egészséges, hogy én mondjuk x kiló legyek, akkor miféle akadálya lenne annak, hogy ezt megcsináljam. olyasmit gondolok, hogy az embernek a saját testét, meg az egészségét kell tisztelnie valamennyire. mondjuk annyira, hogy normálisan karbantartsa. különösképpen, ha olyan hosszú ideig csinált vele mindenféle nemannyira "állagmegőrző" dolgokat mint pl. én. |
|
A hozzászólás:
 |
Fresco
2003-08-29 09:25:54
|
186
|
Ilyet én még nem is hallottam (-60 kg.), nem lehet azzal a 10 kilóval kiegyezni? Vagy kissé megpihenni, stabilizálni az "eredményt", hagyni , hogy az idő is hitelesítse. Aztán meglátod!?
Nagyon nagyon gratulálok! |
|
Előzmény:
 |
mirasorvino
2003-08-29 09:05:17
|
183
|
sziasztok!
engem inkább a régiek ismernek, nem volt napi szintű netem egy darabig, munka közben meg nem tudok. másfélét dolgozok.
vannak jó fejlemények. a cukrom ugyanis úgy tűnik rendbejött. olyan két és fél évvel ezelőtt, amikor 127 kiló voltam, a cukrom egészen rémes állapotban volt, a 14-és a 25 között ingazodozott. aztán sikerült majd 60 kilót fogynom, (erről írtam akkoriban) és mostanában néztem a cukorszintemet, hogy esetleg hajlandó lennék gyógyszert szedni, ha nincs rendben. és a legnagyobb meglepetésemre a normális tartományban találtam, 6 alatt. kevéssel csak, de ahhoz képest remek. úgyhogy komoly sikerélmény volt, mert a szakirodalom szerint eléggé kicsike az esély arra, hogy a vércukorszint helyreálljon. most már csak ezt az utolsó tíz körüli kilót kellene valahogy lenyomnom, ami nem megy egyelőre. próbálok mindent, de a hányást azt nem akarnám újból elkezdeni, egyáltalán semmi ilyesmit nem akarnék visszahozni. sajnos ennyit foglalkozva az evéssel és következményeivel, arra jöttem rá, hogy a semmitől nem élesen különbözik az a mennyiségű étel, amitől nem hízik az ember.
a legfontosabb amit megtanultam, hogy tudok néha úgy gondolkodni, hogy hiába esik jól amit eszek, hosszú távon mégis ártok vele magamnak. mert utálom ezt a rajtam lévő tudomisénhány kilót. nem törekszem anorexiára, csak a normalitásra. de ez a legvége tűnik a legnehezebbnek. nem is értem. logikusan gondolkodva, ez már könnyebb kellene hogy legyen, mert hatalmas a sikerélmény így is, hiszen teljesen normálisan nézek ki, és mégse megy. már komolyan mondom könyvet tudnék írni, a sok elolvasott cuccból, és nem jövök rá, hogy hogy csináljam. fizikailag persze tudom hogy hogyan megy, csak nem bírom rávenni magam. hihetetlenül furcsa. a pszichológus biztos azt mondaná, hogy vizsgáljam meg, miért is nem akarom igazán? hogy mire jó nekem, ha így marad? de már nem jó. a legőszintébben se jó.
hát így reggelre ennyit.
jó napot mindenkinek!! |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|