sziasztok!
engem inkább a régiek ismernek, nem volt napi szintű netem egy darabig, munka közben meg nem tudok. másfélét dolgozok.
vannak jó fejlemények. a cukrom ugyanis úgy tűnik rendbejött. olyan két és fél évvel ezelőtt, amikor 127 kiló voltam, a cukrom egészen rémes állapotban volt, a 14-és a 25 között ingazodozott. aztán sikerült majd 60 kilót fogynom, (erről írtam akkoriban) és mostanában néztem a cukorszintemet, hogy esetleg hajlandó lennék gyógyszert szedni, ha nincs rendben. és a legnagyobb meglepetésemre a normális tartományban találtam, 6 alatt. kevéssel csak, de ahhoz képest remek. úgyhogy komoly sikerélmény volt, mert a szakirodalom szerint eléggé kicsike az esély arra, hogy a vércukorszint helyreálljon. most már csak ezt az utolsó tíz körüli kilót kellene valahogy lenyomnom, ami nem megy egyelőre. próbálok mindent, de a hányást azt nem akarnám újból elkezdeni, egyáltalán semmi ilyesmit nem akarnék visszahozni. sajnos ennyit foglalkozva az evéssel és következményeivel, arra jöttem rá, hogy a semmitől nem élesen különbözik az a mennyiségű étel, amitől nem hízik az ember.
a legfontosabb amit megtanultam, hogy tudok néha úgy gondolkodni, hogy hiába esik jól amit eszek, hosszú távon mégis ártok vele magamnak. mert utálom ezt a rajtam lévő tudomisénhány kilót. nem törekszem anorexiára, csak a normalitásra. de ez a legvége tűnik a legnehezebbnek. nem is értem. logikusan gondolkodva, ez már könnyebb kellene hogy legyen, mert hatalmas a sikerélmény így is, hiszen teljesen normálisan nézek ki, és mégse megy. már komolyan mondom könyvet tudnék írni, a sok elolvasott cuccból, és nem jövök rá, hogy hogy csináljam. fizikailag persze tudom hogy hogyan megy, csak nem bírom rávenni magam. hihetetlenül furcsa. a pszichológus biztos azt mondaná, hogy vizsgáljam meg, miért is nem akarom igazán? hogy mire jó nekem, ha így marad? de már nem jó. a legőszintébben se jó.
hát így reggelre ennyit.
jó napot mindenkinek!! |