Nagyon megértelek, bár Te belülről vagy ebben a "mama kedvence" témában érintett, én pedig a következményeiben szenvedtem 7 évig.
Az expáromat pontosan így nevelték, és amikor megismertem egy igazi 25 éves "gyerek" volt.
1. Világ életében anyuka minden elintézett helyette, sőt el is titkolták előtte, ha valami családi probléma volt, elég volt, ha a hobbyjával elvolt. Következmény problémamegoldóképesség: 0.
2. 25 évesen, sőt, amíg együtt voltunk, nem engedte el az anyukája velem még nemhogy moziba, de nyaralni sem: Következmény mindenhova 4-esben mentünk. Anyuka Apuka a "kisfiú" és én. Spontán 7 év alatt sehol sem voltunk. Sőt időre kellett, hazaérni, mert anyuka először telefonon kérte számon, majd meg is jelent. Elképzelheted, amikor egy céges szilveszteren anyuka kereste a kisfiát. Rengetegszer előfordult, hogy kinéztem, egy jó filmet, majd mást néztünk meg, mert anyuka mást akart. :(
3. Nem tarthatta magánál még a saját keresetét sem, anyuka adott pénzt fagyira :)))))). A szó szoros értelmében.
Ebből aztán rengeteg konfliktus adódott. Amíg én fizettem valamit, addig minden rendben volt, de ha ő akart, akkor kérni kellett anyucitól pénzt, aki mérlegelte, hogy nem túl drága-e. Persze amit én fizettem, az sosem volt drága, amit neki kellett, az mindig.
A kapcsolat egyre jobban tönkrement, majd bekövetkezett a szakítás, bár nem ezért, de azért nagyon mérgezte a kapcsolatot. Egyszerűen az anya-fiú között nem vágták el a köldökzsinórt.
PS. Egyébként én is 29 éves vagyok.
|