|
|
A hozzászólás:
 |
rumci
2003-07-24 21:14:49
|
289
|
Szerintem nagyjából értettelek. Amit írsz, természetesen nem butaság, de felesleges bonyodalom okozása lenne. A magyar helyesírás szabályai egy valamilyen nyelvi-nyelvészeti modellre épülnek (sok nyelven, nyelvészeten kívüli paraméterrel kibővítve). Ez a modell sok ponton elég távol áll a korszerű nyelvészeti elméletektől, de legalább többé-kevésbé koherens. Ha azt mondaná a helyesírás, hogy a zsebkendő nem összetett szó (amire nem fogsz tudni szisztematikusan alkalmazható értelmes érvet találni), onnantól kezdve soha senki nem fogja tudni, mi összetett szó, és mi nem. Ezért áll e kérdésben a helyesírás nagyon formális alapokon, ezért összetett szó a valószínű, s így szótagszámlálásos a valószínűség-számítás. A gond alapvetően az, hogy a szónak mint olyannak nincs egyetlen használható definíciója, mert a különféle nyelvészeti diszciplínák különféle dolgot értenek szón. Az valószínűleg még bonyolultabb, igaz, valószínűleg kevésbé izgalmas kérdés, hogy hol a határ egyszerű szó és összetett szó, tőszó és képzett szó között.
A helyesírásnak három komponens mentén kell lavíroznia (nem nehéz ezekben ráismerni a négy alapelvre): a rendszerszerűség, az írásszokás és az egyszerűség között. Általában akkor jár el jól a helyesírás, ha ezek közül legalább kettő támogat egy alakot: a papír zsebkendő írásmód rendszerszerű és egyszerű (mindig a jelöletlenebb alak preferálandó, és a különírás jelöletlenebb, mint az egybeírás), az írásszokás azonban szemben áll vele. Meggyőződésem, hogy a rendszerszerűséggel szemben álló új kivételek gyártását csak nagyon erős megalapozottsággal szabad megkockáztatni. A helyesírás szófogalma leginkább a morfológiai-logikai alapozottságú (már az arany óra típusának az egybeírását is csak a hagyományos írásmód támogatja, tehát ebben az értelemben ez egy teljesen tisztességes főnévi minőségjelzős szintagma), a lexikológiai szófogalom szerint sem lenne indokolt a papír zsebkendő egybeírása, hiszen nem jelent mást, mint ’papírból készült zsebkendő’. Ha a szintaktikai szófogalommal operálnánk, akkor egybe kellene írni, hiszen nem férkőzhet semmi a papír és a zsebkendő közé, nincs: *papír és gyűrött zsebkendő, *papír taknyos zsebkendő stb. Ha a fonológiai szófogalmat nézznénk, akkor is egybe kellene írnunk, mert egy szóhangsúlya van az egész szekvenciának. Tehát kettő-kettő lenne a négy legnépszerűbb szófogalommal is az eredmény.
Az a baj, hogy ezek a látszólagos egyszerűsítések rövid távon is áttekinthetetlenül és megtanulhatatlanul bonyolulttá tennék a helyesírást. |
|
Előzmény:
 |
vrobee
2003-07-24 20:18:47
|
287
|
rumci,
asszem most nem ertettel meg.
Szoval az teny es valo, hogy legtobbszor papirzsebkendot irnak. A papir zsebkendo szerintem kifejezetten hulyen nez ki. Az, hogy melyik a helyes, es mi ra a magyarazat, azt ertem. Csak azt kerdeztem meg, hogy nem lehetseges-e, hogy azert szeretik megis egybeirni az emberek, mert a zsebkendo szot esetleg mar nem erzekelik osszetett szonak? Ezt a teoriamat alatamasztando hivatkoztam Nadasdyra, aki szinten azt allitja, hogy a nyelv mar nem erzekeli a zsebkendo szot osszetettnek (zsepi).
Nagy butasag? :-) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|