Ami a leálláskor a legnehezebb az nem a fájdalom, mert az elmulik, hanem az a rohadt üresség, ami utána marad.
Az lehet, hogy van annak felelőssége, hogy valaki tanácsokat ad, de van úgy, hogy azok mögött van bizonyos tapasztalat.
Ja s én is láttam olyat, aki belehalt, pedig lehetett otthon is, s láttam anyákat is tönkre menni, mert csak türtek, csak türtek.
Azt pedig tényleg csak az tudhatja, aki velük él, hogy milyen az, hogy félni kell, a itthon van, ha nincs, ha zörgetnek, ha megszólal a telefon…
Nekem tavaly julius 19.-én szólalt meg hajnal 2-kor, hogy nincs többé testvérem. Ma éjjel lesz egy éve.másnap az egyik mama sírva borult a nyakamba, hogy inkább az ő fia halt volna meg, mert az már rég rászolgált. Első keserüségemben még igazat is adtam magamban neki, de késöbb rájöttem, hogy nem volt igaza. Az én tesom is beteg volt,csak ő a pénz, a munka,a pörgés megszálotja, s ilyen értelemben szenvedély beteg.
Talán, ha valamiféleképpen bojkotáljuk ezt az életmodot, akkor megértette volna, hogy rossz uton jár.
|