Szia Oszi,
nekem nagyon úgy tűnik, hogy két világban élünk. Vannak az orvosok/segítők, akiknek döntő többsége csak a rendelőintézetben/rehab helyen találkozik a drogossal (kivételek persze vannak, de fehér holló), akik megtanulták az iskolában/tanfolyamon/egyéb helyen, hogy hogy kell egy ilyen beteggel bánni.
Aztán vannak olyanok, akik az ilyesmit tapasztalati úton tanulták meg, és tudják (!), hogy az elméletek egész egyszerűen működésképtelenek.
Mint orvostól, Tőled valószínűleg nem is várható el más, csakhogy egyetérts anyabanyával, és ezt nem is vethetem a szemedre. De enyhén szólva súlyos genyaságnak ítélem meg azt, ha tőlem kérik számon a másik oldalt. Ugyanis anyabanya és énközben van egy piduri kis különbség, mégpedig az, hogy kettőnk közül én élek a valóságban, és nem ő. Ezek után ezt a pökhendi, "majd én jobban tudom és jól megijesztelek a szavaimmal" stílust finoman fogalmazva is kikérem magamnak! Az olyan jellegű mondatokról nem is beszélve, hogy "részes leszel a halálában", meg hogy "ne függj tőle a kelleténél jobban". Esküszöm, hörögni tudnék az ilyen süket szövegtől!
És ha már a telefonos segélyszolgálatnál tartunk: ők adták az ötletet még 2001-ben, hogy rakjuk ki. Mondtam, oké, de öngyilokkal fenyegetőzik, ha a téma szóba kerül. Mondták, ne törődjek vele, mert úgysem csinálja meg, az ilyenek úgyis csak fenyegetőznek. Tuti? Tuti. Hmmm, oké. Aztán eljött az a bizonyos nap amikor nekemtámadt, összecsomagoltunk, mire ő kiállt az ablakba. Kiborultam, felhívtam őket megint, hogy megbeszéljük. Válasz: korántsem biztos, hogy nem ugrott volna ki, és "nem csodálom, ha nem meri bevállalni, hogy mégis kiugrik", mondták. Nnna, erről ennyit.:-//////
Spin
Ui.: Heartbreaker, hol vaaaaaaaaaaaaaaaaagy? :(((((((
|