Bocsi,csak beestem hozzátok. :O)
Én csak macskatartó vagyok- voltam, most a regenerálódás korszakát érem.
Nem akarok senkit befolyásolni, csak elszeretném mesélni élményeimet a FIP-el.
Több kutyánk van lakásban, de mindig is volt cicám, Hosszas győzködésre és némi aknamunkával sikerült egy kollégám almából venni egy tünemény, régi típusú kerek fejű ezüst füst perzsa kislányr Elizabeth hercegnő volt a neve. Olyan macska volt, amiről az ember álmodik, csendes, bújós, tüneményesen tudott vonulni a lakásban, a kutyákkal pillanatok alatt pertuba került. Hogy ne legyen sokat egyedül( a kutyákkal dolgozom, napközben velem vannak) szereztem hozzá egy teknőc perzsa lányt, Tepsikét. Gondolom kitaláltátok,Tepsike egy lapos fejű, rém buta mancs volt,nevét azért kapta, mert úgy nézett ki, mintha tepsivel jól orrba verték volna. De azért őt is megszerettük.
Tellt az idő, egy évesek lettek, s kezdtek problémák lenni Lizával. Lefogyott, egyre csöndesebb lett, alig kommunikált. Azt hittük Tepsi az oka, ( Tepsi teljesen degenerált- mindenkitől szopni próbált még egy évesen is- kutya, ember, Liza- még tévedésből se volt szobatiszta, meg volt még egy két hülyesége.)Annyira lógott szeretetével Lizán, azt hittük ez a baj. Ideiglenesen Tepsi anyósomhoz költözött. Lizával orvoshoz fordultunk. Kezelgették jobbra balra,a helyzet egyre romlott, míg nekem egy régi cikkből fel nem rémlett a FIP. Gyors teszt, és a pozitív eredmény. Ekkor már csont és bőr volt, magától meg se mozdult, nem evett ivott, szőre kihullt, hasa felpuffadt, tele volt gennyel. Még nem adtam fel, próbáltuk kezeltetni- az orvos meg csak bíztatott, szedte a pénzt. Pedig ő már tudta a végkimenetelt. Iszonyú volt végigasszisztálni haldoklását. Kénnytelen voltunk elaltatni. Nagyon kikészültünk, Tepsit haza se hoztam, elajándékoztuk.:O(
A párom Liza után talán már sose fog elfogadni egy macskát.
Eltelt fél év. Fertőtlenítés, önmagunk lebeszélése, nem kell macska. Aztán megláttam egy hírdetést, ahol burma cicákat árultak olcsón. Szerencsém voltm, egy szimpla szaporító helyett egy csodálatos embert ismertem meg. Megvettük Perecet, aki ha lehet Lizusnál is tökéletesebb volt( élete egy éve alatt egyszer sem karmolt, a konyhából a hálóba első hívásomra befutott evés közben is, a kutyák imádták), csodaszép sötét csokoládé színű, párducsezrű lény volt. Iszonyatosan ragaszkodtam hozzá, a párom is lassacskán megenyhült. Hogy megint ne legyen egyedül, szereztem egy vörös cirmos házi cicát, Vili, Te nagyon hülye-t! :O)))) VIli is fantasztikus mancs, (herélt fiú) egy éves koráig a nap 24 órájából 23- at aludt, fél órát nézelődött, fél órát evett. Nem volt túl problémás. :O))) Viszont nem egyszer nekiment bútoroknak, leesett az ágytámláról, nekifutott a teraszajtó üvegének, belesett a centrifugába és a gulyás levesbe.
Lassan megnyugodtunk. Aztán egyik napról a másikra beütött a menykő. Perec visszahúzódóvá vált, abbahagyta az evést, lefogyott, hasa felpuffadt. Már sírva vittem orvoshoz, nem értette miért gondolok rögtön a legrosszabbra.. Egy kis mintavétel hasból- tiszta genny! Iszonyú volt, de ott helyben, a karjaim között altattuk el. Nem tudom leírni mit éreztem, és mit érzek most is. Párom tudta, hogy elszakadt valami, így mire hazaértem Vilit is elköltöztette egy baráunkhoz ( tök jól érzi magát- kerti vagány lett). Azóta minden macska vágyat ébreszt bennem , de még nem tudtam kilábalni a fájdalomból, mi lesz , ha megint megtörténik.
Amit megtudtam: a FIP egy ritka betegség, macskaécnek hívják. A terjedése még nem tisztázott teljesen, cseppfertőzéssel magyarázzák. Először levertség, csökkenő étvágy, fogyás. Aztán egy etióp éhezőt kapsz nagy , kemény hassal. Besárgul. Szép fokozatosan megeszi belülről a cicát, feloldja belső szerveit. Végül az egész hasüreg megtelik gennyel, és iszonyú szenvedések közepette, vérmégezésben meghal a végén. Kezelgetni lehet, de menthetetlen. NA, mindjárt pityergek. Kétféle megjelenése van - ezért is az emberi párhuzam- van aktív szakasza és van lappangó, akár hosszú évekig is. Nem kell feltétlenül tünetesnek lenni, lehet, hogy haláláig hordozó marad. Tepsike és Vili a mai napig vidáman élnek. Nem tudom, hogy került hozzánk a fertőzés, a Perec- Vili páros és Lizáék között nem volt átfedés, sőt , ép albérletet váltottunk. Egyik tenyésztőnél se tudtam bizonyítani, hogy onnan származott a fertőzés. Csak a fájdalom maradt. Szóval kívánom Nektek, hogy ne éljétek át ezt a kínt, s vigyázzatok az új cicákkal, sose tudhatjátok, hogy mit hoznak magukkal. Sziasztok.
Ja és még egy, azóta több emberrel beszéltem aki átesett mindezen- egy dologban egyetértünk. Ha diagnosztizálták( márpedig addigra már elég előrehaladott állapotba szoktak kerülni, a dokiknak nem szokott eszébe jutni), akkor altassátok el, ne hagyjátok szenvedni. Emlékezzetek úgy rá, amilyen még viszonylag egészségesen volt. Félre ne értsetek, gyűlölöm az altatást, három nyugdíjas kutyát istápolunk a családban( 10- 12-14 évesek) és amíg jól lesznek meg is maradnak.
De azt a kínt, amit a cicák érezhettek, amikor belülről szétette őket a betegség... |
