|
|
 |
nextdoor
 2003-07-07 09:01:22
|
226
|
| Szia, megnéztem Csibi-Masni fotóját. Képzeld a barátnőmnek is ilyen volt a Csoki kutyája. (Úgy véltük vizsla is van benne). Ő szintén megmenekített kutya volt, másfél éve halt meg, 18(!) éves korában. Sok örömöt és minden jót kívánok Nektek:)) |
|
|
|
AliceCsodaországban
2003-07-07 00:20:07
|
225
|
Nem tudom Masni mekkora, de tekintve, hogy azt írtad, hogy ölben haza tudtad hozni, gondolom kistermetű. Vagyis "azelőtt" valaha szobakutya lehetett. Gondold el, mekkora trauma lehetett neki az, hogy egy - gondolom - szeretetteljes kényeztető légkörből egy kegyetlen világba átkerült... sok bajod lesz még vele, de legalább vigasztaljon az, hogy hálás neked.
Tekintve, hogy nekem szinte minden kutyám befogadott volt az első kettőt kivéve, bizton állíthatokm, hogy legalább 4 hónapra van szüksége a kutyának, hogy beilleszkedjen a családotokba.
Lesszi, akit május 10-én kaptunk, még mindig nem érzi otthonának a mi lakhelyünket egyébként. Igaz, ő már nem kifejezetten fiatal. |
|
|
|
Xil
2003-07-06 23:36:43
|
224
|
| Gratulálok! Olyan jó volt olvasni - bár el tudom képzelni a nyűgös utat - de a történet megmelengette a szívemet. Remélem sok örömötök telik majd egymásban Masnival! |
|
A hozzászólás:
 |
|
SpinyNorman
2003-07-06 14:14:44
|
223
|
Pénteken végre ki tudtunk menni az Illatos útra. Sajnos az autót nem sikerült megoldani, így előre pánikoltam, milyen lesz onnan hazavergődni a Flórián térre. Mint kiderült: okkal.
Az Illatos úti állapotokkal nem akarok terhelni vagy elkeseríteni senkit sem, úgyhogy csak röviden: amikor márciusban voltam kint, több kutya volt, gyakorlatilag telt ház. Most is sokan vannak, de akad üres cella. A kutyák szeméről főleg nem akarok írni, de iszonyatosan könyörögnek, vagy már teljes apátiába süllyedtek... Inkább csak a jó hírről: végül a sok kutyus közül Csibit választottam ki, aki már több mint három hónapja ott sínylődött. Eleve is gondoltam arra, hogy őt hozom el, de nem akartam előre eldönteni, kiért megyek.
Csibi (akit már Masninak hívnak) borzasztóan félt, amikor kivette a gondozó (sintér?). Amikor nyúlt felé, bepisilt, s a kötélen rángatta az irodáig, míg Masni végig próbált ellentartani. Szegény már azt gondolhatta, a legkisebb változás is csak ronthat a helyzetén. A gondozó ugyan igyekezett kedves lenni velünk, de elképzelni is rossz, hogyan bánhatnak a kutyákkal, ha éppen nincs jelen leendő gazdájuk...Masni még az irodában kibújt a nyakörvéből, bemenekült a hűtő mögé, csak óriási harc árán lehetett újra ráadni, annyira menekült. Hazafelé végig kézben kellett vinnem, mert nem volt hajlandó egy lépést sem megtenni. Amikor felszálltunk a buszra, úgy félt, hogy megint bepisilt, ezúttal rám. (És kicsit a buszra.) Na, kábé egy óra küzdelem után hazaértünk, a liftben pánik, a lakásajtón nem akar bejönni, majd nagyon lassan körbeszaglászta a lakást (5-10 perc), ezután odarohan hozzám (addig eléggé tartott tőlem és mindenkitől), hanyatt vágja magát és elkezd csókokkal elhalmozni. Azóta ez a helyzet, bár eléggé neveletlen: az ágy tulajdonjogán vitatkozunk, a konyhaasztalra képes felrakni a mellső lábait, s ma reggel majdnem levadásza a nagymamám papagájait. De egy tüneményesen kedves leányzó, minden kutyával barátságos és játszani akar velük, az embereket is imádja, csak retteg az autóktól, meg sajnos a póráztól is, úgyhogy séta előtt körbe kell kergetni a lakásban, persze csak kedvesen.
Hát itt tartunk most, nemsokára indulunk az állatorvoshoz. |
|
Előzmény:
|
|
SpinyNorman
2003-07-03 17:52:57
|
218
|
| Tegnap sajnos nem tudtunk kimenni az Illatos útra, de remélem, holnap már semmi nem jön közbe. Már előre aggódom, mennyire nehéz lesz csak egyetlen kutyát kiválasztani, a többit meg otthagyni...De tudom, a helyes megközelítés az, hogy egyet megmentek, míg amúgy egyet sem tudnék megmenteni. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
