|
|
|
|
 |
SpinyNorman
 2003-06-30 19:23:56
|
197
|
| Valahol meg tudom érteni Léleklepkét. Én a nagymamámmal lakom, egy hónapja és tíz napja halt meg az öreg tacsink. Én nagyon szeretnék helyette (dehogy helyette: mellé, hiszen mindig érzem, hogy ott van) egy másik kutyust. Azonban a nagymamám lelkileg eléggé maga alatt van, és nagyon nehéz meggyőzni, hogy jöhessen egy kutya. Ma megint megpróbálom, mert egyrészt segíteni akarok egy kutyán, másrészt pedig segíteni akarok a nagymamámon és magamon, mivel a kutya remek társ, s rengeteg örömet okoz. Nem akarom a nagymamám kész helyzet elé állítani, hogy beállítok egy kutyával (bár többek szerint az lenne célravezető, elvégre Kormi is így került a házhoz), de bízom benne, hogy mielőbb megenyhül. Lehetőleg már ezen a héten. |
|
A hozzászólás:
 |
|
fr.uzsi
2003-06-30 15:06:07
|
196
|
Szia Léleklepke!
Én is csak azt tudom mondani, mint Moricia és Alice.
Amikor megtaláltam egy pléhvödörbe kidobva Fruzsinát és 4 testvérét, kb. 5 másodpercig gondolkodtam azon, hogy hazavigyem-e, mert a férjem enyhén szólva félt a kutyáktól és úgy általában nem volt oda az állatokkal való közelebbi kapcsolatért. Messziről szerette ő mindegyiket, csak ne kelljen hozzájuk érni. Aztán amikor hazaállítottam a vödörrevaló újszülött kutyával, a másodperc törtrésze alatt elfogadta őket, és most persze ő legnagyobb kutyabolond a családban. Hidd el, nálatok sem lesz ez másképp. Bízz a kutyusban, ha neked nem is sikerült eddig teljesen meggyőzni a párodat, neki tuti menni fog. Ők sokkal jobban értenek ehhez. Szóval hajrá! Vágj bele! |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
