Úgy látom, ezek a kérdések mindenkin kifogtak:(
Csak pár gondolat, mint laikus hangosan gondolkodás. Egyébként aki még nem ismerné , nagy szeretettel ajánlom a magyarul fellelhető ezidáig legjobb szakirodalmat, mégpedig László Erika: Mitől tarka a macska? c. alkotását.
OK, abban megállapodhatunk, hogy beltenyésztést akkor választunk, ha valamiféle tulajdonságot egy-két generáción belül szeretnénk rögzíteni. Ez már önmagában hordozza azt is, hogy egyrészt itt egy viszonylagosan rövid időről van szó, illetve, hogy nem javallott a közeli rokonságban álló egyedek többszöri, túlméretezett mértékű pároztatása.
Elvileg ugye, azért csinálja ezt az ember, hogy viszonylag rövid időn belül a pozitív tulajdonságoat rögzítse. DE, ha túl sokáig csináljuk, akkor a beltenyésztési depresszió mellett esetleg elérkezik az az idő, mikor a káros, recesszív gének egyre nagyobb arányban rögzülnek és akkor sokkal többet ártottunk, mint nyertünk a dolgon.
A genetika sajnos vagy szerencsére olyan szerintem, hogy vannak ugyan szabályai, de majd az élet igazolja ezen szabályok meglétét. Hogy melyik tulajdonság rögzül, a negatív-e vagy sem, az elvben a fentiekből kiolvasható, de a gyakorlat a döntő. Erre nem tudok mit mondani.
Én a józan ész alapján egyszeri, max. kétszeri visszapároztatás mellett voksolnék, de mint mondtam ez csak laikus hangosan gondolkodás a részemről.
Azonban minden építőjellegű hozzászólást nagyon szívesen olvasok, mert mindig tanulunk és tapasztalunk:) |
