|
|
 |
Ammandina
 2003-06-26 10:12:38
|
178
|
Nekünk ez lesz az első kutyás nyarunk. Télen oylan helyre mentünk síelni, ahová magunbkkal videttük az ebet. És remekül érezte magát, és mi is. Felváltva síeltünk, (igaz többen voltunk, barátokkal, így aki síelt, az nem egyedül tette)és aki éppen nem síelt, az a kutyával járta a havas erdőt.
Most nyáron nem tudjuk magunkkal vinni, de elhalasztottuk a nyaralást olyan időponrta, amikor a szüleim el tudják válallni a kutyát. SZóval ha kutyátok lesz, akkor ahoz alkalmazkodni kell, de nem igaz, hogy a lakáshoz köti az embert. Sokkal kevésbé mint 1 gyerek. Mi jövőre is olyan helyre megyünk síelni, ahová vihetjük magunkkal. |
|
|
|
nextdoor
2003-06-26 09:33:48
|
176
|
Én azt mondom, nem hiszti, csak kényelmes. az én barátomnak két angol szettere volt (az egyik éppen egy éve halt meg), ők vidékebben éltek, szülőkkel, meg az öccsével. A kutyák egész nap legeltek a kertben, viszont kötelező program volt megfuttatni őket - családilag. Barátom a kutyákat imádta, a családi mizériát kevésbé. Amikor hozzámköltözött, már itt lakott a mostani kutyám (skótjuhász, befogadott, olyan két-három éves lehetett akkor, depishow, pofahúzogatás, odakapás, sírás, morgás, minden amit akarsz), és a barátom közölte, ő nem sétáltat. O.K. Kaját sem fog cipelni. O.K.
Nem telt el egy hónap, s egy este indultam sétálni, amikor a kutya odament G.-hez, rátette a kis fejét a combjára és iszonyú farklengetéssel és olyan mély morgolódással hívta őt is. Azóta a késő esti séta a kettejük öröme. A hentesnél meg mindig valami nagyon finom direkt arra várt, hogy G. hazacipelje a kutyának. (Nem igazán járunk henteshez, de a zöldséges mellett van:)))))
Szóval én azt mondom, hogy ha Te képes vagy a gyakorlati részét megoldani: kaja, séta, stb., akkor a Kedvesed meg majd szeretni fogja, nem fogja úgy érezni, hogy neki kötelezettségei vannak, s meglásd, majd magától akarni fogja, hogy örömöt szerezzen ő is a kutynak.
Az én G.-m is ül naphosszat a gép előtt, alig bírom kiráncigálni, mostanra a barátainkkal úgy időzít és kerít helyet, hogy a kutynak jó legyen, sőt jöhessen ő is velünk.
A kutya nálunk imád a számítógép asztal alatt feküdni, lehetőleg valamelyikünk lábán, hogy meg se bírjunk mozdulni, és zsibbadtan meg már minek:))))
A kutyában még az is jó, hogy nem kérdez kínosakat
|
|
A hozzászólás:
 |
|
Léleklepke
2003-06-26 09:17:04
|
175
|
Jó reggelt! :))))
Igen, ezeket a nehézségeket már végiggondoltam párszor; valahogy az a véleményem, hogy akit szeretünk, azért tudunk áldozatot hozni, anélkül, hogy ezt tehernek éreznénk. (Tudom, mert a jó édes Anyukám mindig mártírt csinált magából, hogy ő mennyi áldozatot hoz értem...én pedig nagyon nehezen tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem tőle, hogy "wazz akkor miért nem küreteltettél el?"-mert ez ugyebár tiszteletlenség...)
Nagyon aranyos, ahogyan leírtad mindezt. Asszem, én fel vagyok készülve ezekre, tulajdonképpen az ilyen formátumú idegcincálást jobban viselem, mint egyes kétlábúak szándékos csintalanságait. A Kedvesem tegnap este azt keseregte, hogy úgy érzi, ha lenne kutyánk, az teljesen a lakáshoz kötne bennünket. Azt hittem, lekarmolom magamat: t.i. hétvégenként jobbára a Kedvesem az, akinek nincs kedve kimozdulni, a gép előtt ülne naphosszat. Én is ezt mondom, ha olyan fenemód megoldhatatlan lenne, hogy a fenevad is jöjjön velünk üdülni, biztosan tudnék keríteni valakit, aki segít. Szówal...nem akarom, hogy a Kedvesem merő látványos önfeláldozásból alkalmazkodja magát betegre. (Megsúgtam Neki: ha gyerekünk lenne, azzal is foglalkozni kellene [mert hogy gyereket meg szeretne majd.]) Hogyan tudom elérni, hogy szemléletváltson? Szerintem belőlem válhatna rendes gazdi, csak a Kedvesem hagyná abba a hisztizést :)))))))))))))))))))))))))))
|
|
Előzmény:
|
|
nextdoor
2003-06-25 22:43:21
|
174
|
A kutya sok-sok éves állandó program. Veled él, olykor rosszkedvűm máskor hiperaktív, egyik nap szívesen eszi amit adsz neki, másnap fintorog, főállásban imád, aztán egyszer csak megsértődik, és apró ficnikre rágja az egyébként polcon levő összes papírzsepit, sétál nagy lelkesen, de leesik egy csepp eső és a fal mellett kullog, Te meg azon töprengsz, mi lesz ha majd pisilnie kell hirtelen az éjszaka kellős közepén, reggel ötkor hozzáddugja a hideg orrát, viszont ha egyszer hétkor sietve levinnéd, hogy nyolcra neccesen beérj, akkor lomhán, nagyokat ásítva lépked, nem kakil, nem pisil, bóklászik, egy napon lázasnak érzed, utálja az állatorvost, a tablettát nem tudod beleimádkozni, harmadnapra kutyabaja, te meg agyonaggódtad magad, elmentek kirándulni és fél nap őt kutatod, ő meg röhögve kerül elő, az erdő összes állata sokkot kapott, te meg sóhajtasz, hogy nem járt arra valami elvetemült vadász, jön a tavasz és megbolondul, mert szerelmes akar lenni, időnként összemorog a szomszéd kutyájával, de sosem ő kezdi persze, de a szomszéd kutya agresszor módon beleharap, lehet varrni, aztán másnap ő kezdi, na arra sem lehet menni többet, aztán egy nap látod, hogy őszül a kis pofája, olykor nyög egyet, amikor felkel, lassabban megy, kevesebbet teszi az öledbe a labdát, az orvos is mindig mondja, hogy idősödik, de Te nem hiszed el, hogy ő is lehet öreg, meg hogy egyszer elalszik és nem kel fel többet...
Nemsokára negyven éves leszek, gyerekkorom óta kutya is tartozik a családomhoz. Elmentünk nyaralni- jött ő is. Ha végképp nem lehetett vinni, mindig megoldottuk, hogy valaki eljöjjön vigyázni rá, (nem adtuk oda, inkább jött hozzánk lakni addig valaki), de ez csak akkor fordult elő, ha repülővel mentünk, egyébként szinte mindenhová lehet kutyát vinni.
A fentiek fontosabbak, arra mind - és ami ide el sem fér, hiszen 15 év együttélés -, felkészültél-e? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
