|
|
|
|
 |
Léleklepke
 2003-06-25 21:51:01
|
173
|
| Hűh, én már felkészültem lelkiekben...a Kedvesem még nem, amit onnan tudok, hogy mindenféle mondvacsinált kifogásokkal jön. Szerintetek is komoly ellenérv a kutyatartással szemben, hogy hátha elmegyünk olyan szervezett kirándulásra, vagy nyaralásra, ahová a kutyát nem vihetnénk magunkkal? Ha még minden hétvégét az Orkney-szigeteken, vagy a Hebridákon töltenénk, akkor ez tényleg érv-számba menne, de így, hogy hétvégeken jobbára itthon vagyunk (és már kezdjük úgy érezni: kéne valami más)...Mondtam a Kedvesemnek, hogy ha ő nem szeretné, akkor azt mondja, de ez ellen tiltakozott. Kicsit most rossz a kedvem, mert átverve érzem magamat. Amikor először vetettem fel a Kedvesemnek, hogy már régóta szeretnék kutyát, akkor azt mondta, semmi kifogása ellene. Csak a békesség kedvéért hagyta volna rám akkor? :(((((((((((((((((((( Úgy viszont nem akarnék semmilyen állatot tartani, hogy csak nekem okozzon örömet. Micsináljak? |
|
A hozzászólás:
 |
|
SpinyNorman
2003-06-25 18:15:21
|
172
|
| Nem akarok senkit rémisztgetni, de a mi kis Fánink is nagyon beteg volt, miután kihoztuk az Illatos útról. Az, hogy köhögött, meg csontszáraz volt az orra, még hagyján volt, de hányt és egyfolytában hasmenése volt. Anyukám már-már lelkibeteg is lett, hogy szegény kutyát nem tudjuk meggyógyítani (már véreset kakilt...), de aztán szerencsére egy homeopátiás orvosnak sikerült kikevernie egy szert, amitől három nap alatt pikk-pakk rendbejött. Azóta hiperaktív. Szóval ha kihoztok egy kutyust, aki beteg, akkor ne djátok föl a reményt, mert amint megnyugszik, hogy gazdája van, sokkal könnyebben meggyógyul. |
|
Előzmény:
|
|
Léleklepke
2003-06-25 13:12:35
|
171
|
| Jó másfél hónap alatt akkor egész szépen rendbevágódott:))))) Lehet, hogy még egyszer ugyanennyi idő múlva már a kis lelkivilága is rendbejön:)))))))))))))))) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
