|
|
 |
szuszmok
 2003-06-24 20:47:13
|
213
|
Most Poche hozzászólására kattintottam, de norsycat-ére is tehettem volna:-)
Macskafajta: én azt mondom, hogy egyfelől valóban nem igazságos, hogy vannak macskafajták, melyek egyedeit magasabb áron lehet megvenni, ugyanakkor viszont azt is el kell ismerni, hogy vannak olyan fajták, melyek beszerzése, kitenyésztése sokkal több időt, energiát és egyebeket vesz igénybe(lásd pld. Savannah, Chaussie, stb.) és jogosan felmerül a kérdés, hogy akkor őket miért ne lehetne magasabb áron adni?
amit el kell fogadni, mert sajnos mindenütt így van, az élet minden területén, hogy vannak felkapottabb, "trendy" fajták (kutyáknál is), akiket magasabb áron kínálnak, de akik egyes egyedei lehet, hogy nagy árat fizetne, mert a divat elmúltával, lehet hogy utcára kerülnek, mert a sznob gazdinak most más, divatos állat kell:(
Színek: én abszolút nem értek azzal egyet, hogy szín szerint szabjanak magasabb vagy alacsonyabb árat az adott fajta adott egyedének. Sokkal inkább az eredmények, a tartási körülmények, a háttérszolgáltatások, az egészségügyi garanciák, tesztek kellene hogy domináljanak.
Csúnya nem csúnya: ezt kikérem a macsekjaim nevében! minden cica szép a maga nemében, valakinek mindenki tetszik. lehet, hogy egy cicmák rút kiskacsa 3 hónaposan, egy éves korára meg maga a megtestesült hattyú. nem hiszem, hogy valaki ezt garantálni tudná első ránézésre, hogy mi lesz egy cicából. egy példa: Boss cicám volt a legkisebb a B-alomban, nem gondoltam volna, hogy valaha lesz belőle nagy cica. Vasárnap láttam megint. Lett. Gondolkodom a dolgon, hogy kölcsönkérem kiállításra:) Dexter: az alomban sokáig ő volt az egyik legkisebb, most láthattátok a képét!!!
ez csak arra példa, hogy bárkiből bármi lehet, valaki lehet, hogy rá vár egész élete során.
a tenyésztsére meg show-ra szánt cicák ára pedig igenis magasabb, mint a házi kedvenc cicáké, nem azért mert többet érnének érzelmi szempontból, hanem mert másra rendeltettek. ugyanakkor viszont, ha nincs rá jelentkező tenyésztőileg, én odadaom kedvencnek, ivartalanítva a standard-nek jobban megfelelő cicát is, kedvenc áron. lehet, hogy jobb dolga lesz!:)
Üzlet: a tenyésztés ha akarjátok üzlet, mert pénz is forog benne. ha ragaszkodik mindenki ehhez a megközelítéshez, akkor legyen üzlet, de rossz üzlet. legalábbis számomra. egyébként én sem engedek az árból, akkor inkább elajándékzozom valakinek, akiről tudom, hogy jó dolga lenne a cicának nála. ennyire becsülöm a cicáimat, hogy nem akarok megszabadulni mindenáron tőlük. elismerem, idealisztikus elképzelés, de hát ilyennek is kell lennie a palettán.
nem gondolkodom azon, hogy valaha megtérül-e, amit befektettem, nem motivált és nem is fog motiválni. rossz "üzletasszony" vagyok. viszont rengeteget járok kiállításra, ahol több-kevesebb siker éri a cicáimat, de ez emészti a pénzt. ha ezen meditálnék, akkor soha nem mennék el csak magyar kiállításra és lehet, hogy még hasznom is lenne.
sajnos, azok miatt üzlet ez a szépséges hobby és életforma, akik egy kupacba zsúfolva 'tárolnak" több tucat macskát, három-négy-öt fajtát (lásd szakirodalomban való hirdetések) és potom áron, egyet fizet kettőt kap-alapon adják folyamatosan. most ezt nem arra értem, ha egy kölyök mellé odada valaki egy ivartalanított felnőttet, mert a gazdik beleszerettek és ez kölcsönös érzelem, hanem a gyorsan gyártsunk sok macskát és sok kicsi sokra megy alapon business-eljünk:(
|
|
A hozzászólás:
 |
|
Törölt nick
2003-06-24 16:59:46
|
212
|
Szia!
Nem értek veled teljesen egyet. Mint írtam is én is örülnék ha visszatérülnének a befektetéseim és ha európai árakon lehetne mo-n cicát eladni, de ehez sok minden kell. Nem ideológizálom meg a dolgot, ez tőlem nagyon távol áll. Tény, hogy pénzek forognak a tenyésztésbe, de egészen másképpen mint egy üzletben! Az üzlet kifejezés legteljesebb mértékben a haszonra a felhalmozásra és a megélhetésre vonatkozik számomra. Ettől függetlenül nem érdekel, ha valaki üzletnek titulálja a tenyésztést.
Amiket a szinekről az árakról és "tejfölös pofikról" :) írtál, arról pedig azt gondolom, ha születnek szebb és csúnyább cicák egy tenyészetben akkor nem a szebbet kell felárazni, hanem a csúnyábbat kell olcsóbban adni, lévén, hogy nem tartod annyira értékesnek!!! Úgy gondolom mindenki saját maga döntheti el mit tenyészt és milyen színben, ha éppen az ezüst a divat akkor azzal kell lehozni almokat, de ettől még nem kell csillagászati árakat szabni nekik. Van egy ismerősöm aki nem hajlandó engedni az árból, inkább ott nőnek fel a nyakán a cicák összezsufolva, az ÜZLET miatt. Szerintem ez nem szolgálja a cicák érdekét! A cica ára annyi amennyiért el tudod adni, de az értékét nem ez határozza meg! |
|
Előzmény:
|
|
norsycat
2003-06-24 16:27:16
|
210
|
Én egyáltalán nem látom ezt a dolgot ilyen problémásnak. Az élet minden területén különböző dolgoknak különböző ára van. Drágább az, amit sokan keresnek de nincs belőle elég, ami szebb, ami jobb, ami többet tud, ami különleges, ami divatos. Olcsóbb az, amiből sok van, ami csúnyább, gyengébb, rosszabb,ami divatjamúlt stb. És ezek a kategóriák legtöbbször nagyonis szubjektívek, nem mindig van közük egy objektív értékmérőhöz, ha egyáltalán értelmezhető egy ilyen értékmérő. Miért lenne másképp a macskák esetében? Ott kezdődik, hogy a legtöbb ember macskáért egy fillért sem adna, hiszen ha macskát akar, van elég az utcán. Egy szűk réteg hajlandó áldozni is érte, mégpedig azért, mert valamelyik fajta annyira megtetszik neki, hogy mindenáron egy olyat szeretne a közelében érezni. És aki egy bengáliért megad 100.000Ft-ot, lehet, hogy egy fillért sem adna egy perzsáért, a perzsa hívők a sziámiért, a Maine Coon imádók egy brittért. Szerintem a szín is egy olyan jellemző, ami különböző fontossággal bír embereknek, tehát különböző áldozatokat hajlandóak hozni érte. Ha mindenki Whiskas macskát akar a reklám miatt, akkor valószínűleg drágábban lehet eladni egy ezüst cirmos brittet, mint pld. egy vörös -fehéret. Saját példámnál maradva: Bonbonka a kis tejfölös pofájával mindenkinek pillanatok alatt a szívébe lopja magát. Ha egy látogatónak megmutatom például Brekivel együtt, 99%, hogy Bonbont választja. Pedig Brekinek jobb a fejformája, ugyancsak barna fehér cirmos, csak éppen nincs az a kis pimasz fehér nózija. De ha a kis Carment rakom mellé, szegény kislánynak esélye sincs, hogy egyáltalán fontolóra vegyék őt kiválasztani. Sőt, Cinka (a miniatűr kislány) és Carmen közül is valószínűleg Cinka kerülne ki győztesen, mert tündéri vörös-barna színei vannak. Most akkor igazságos lenne, hogy aki Bonbont viheti el ugyanannyit fizessen, mint aki Carment?
Én ennek az egész problémafelvetésnek a gyökerét abban látom, hogy nehezen tudjuk elfogadni, hogy a tenyésztés egy kétarcú dolog. Van egy emberi, érzelmi oldala és vele párhuzamosan van egy üzleti oldala is. És ezt a kettőt együtt kell tudni kezelni.
Egyik oldalon imádjuk őket, elsődleges prioritást kapnak az életünkben, hozzájuk igazítjuk az életünk más összetevőit. Olyanok, mintha a gyerekeink volnának. Dédelgetjük őket, gyönyörködünk bennük, játszunk, etetjük, gondozzuk, izgulunk ha betegek, ha szülnek, és kicsit mi is belehalunk ha meghalnak. Ez az érzelmi oldala és ez a fő oka annak, hogy csináljuk.
Ezzel párhuzamosan viszont pénzért vásároltuk a dédelgetett kis lényt, méghozzá nagyon sok pénzért. Pénzért vesszük az ételét, az almot, a játékát, az orvosi ellátását, fizetjük a kiállításokat, hirdetünk, marketing tevékenységet fejtünk ki. Ugye nem kell sorolnom, pontosan tudjátok ti is. Aztán ha eljön az idő, eladjuk őket. Pénzért. Beleszakad a szívünk, bőgünk egy napot, de odaadjuk. Előtte azonban "beárazzuk". Hiszen van áruk, ennyiért adjuk oda. Milyen alapon határozzuk meg ezt az árat? Olyan alapon, hogy ismerjük a költségeinket, a szokásos árszínvonalat, érzékeljük, hogy az emberek milyen macskát keresnek és mennyit hajlandóak áldozni érte, nagyjából meg tudjuk becsülni, hogy a mi macskáink mennyire illeszkednek ezekhez az elvárásokhoz. Lehet, hogy egy nagyon szimpatikus embernek olcsóbban is odaadjuk, ha tudjuk, hogy kevés a pénze, de imádná a mi kis cicuskánkat. Másnak pedig semmi pénzért nem adjuk, mert ellenszenves. Ebbe a részébe is belekeveredhetnek érzelmi motívumok, de alapvetően amit felsoroltam akkor is üzleti, gazdasági tevékenység. Lehet, hogy veszteséges üzleti tevékenység, de attól még üzleti tevékenység. És ez nem baj. Semmi okunk szégyenkezni miatta, letagadni, ködösíteni, megideologizálni, hogy nem is az ám... Én nem szégyellem kimondani, hogy bár alapvetően az érzelmi oldala miatt tenyésztek macskákat, szeretném, ha egyszer legalább a költségeim megtérülnének. Nem ebből élek, soha nem is fogok ebből élni,egyelőre vastagon ráfizetek, de ha netán valaha valami kis hasznom is lesz a macskákból, annak örülni fogok. Mert megérdemlem.
Bocs, hogy látszólag eltértem a szín-ár témától, de azért tettem, mert szerintem az egész kérdésfeltevés mögött ez a jelenség húzódik meg. Úgy gondolom, hogy nyugodtan letehetjük ezt az érzelmi terhet magunkról és felvállalhatjuk a tevékenységünk mindkét arcát. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
