Keresés

Részletes keresés

Boszorka Creative Commons License 2003-06-24 22:04:01 102
Jucoka,
Te biztos sokkal fiatalabb vagy nálam, így ne mondd, hogy minek? Biztos szörnyű szenvedéseken mentél át de magad írod, hogy van még két gyereked. Nagy benned a szeretetadási vágy, miért nem veszel magadhoz egy gyereket?
Most leírok valamit, amit nekem mondott egy barátnőm mikor meghalt a férjem. Neki egy évvel azelőtt halt meg a 20 éves fia. Ő azt mondta, hogy teljesen megért engem. "Végül is az ember, nem a gyerekével éli az életét hanem a férjével. Az én másik fiam Amerikában van, feltehetően már ott is marad. Mennyit vagyok vele? Néhány napot egy évben. A férjem viszont része a mindennapjaimnak."
Ezt én a magam részéről így éreztem, de soha nem mertem volna kimondani. Végül is soha nem akartunk gyereket, úgy éreztük hogy szépséges kettősünket csak zavarná, így aztán hogy jövök én hozzá, hogy gyerekhalál ügyben nyilatkozzam. Egyébként ma se bánom, hogy nincs gyerekem. Most meg lehet engem kövekkel dobálni.
A hozzászólás:
jucoka1 Creative Commons License 2003-06-24 16:46:16 100
Ne szégyeld, hogy sírsz. Én is rengeteget sírtam, főleg az volt a szörnyű, mikor lefeküdtem. Én egy szobában aludtam Laurával, és állandóan az ágyát néztem, 2-3 altató után tudtam csak elaludni, utána meg teljesen kótyagos voltam reggel. 2-3 hónap után leálltam a nyugtatóról, altatóról, az egy iszonyú időszak volt, de nem akartam rászokni. Az öngyilkosságra én is gondoltam, de letettem róla. Azért még van két gyermekem és szüleim. Neked is vannak szüleid, gondolj rájuk is. Eleinte én is azt mondtam magamban, mikor mondták nekem, hogy majd az idő, hogy nem normálisak, ez a fájdalom nem fog csökkenni, de azért egy nagyon-nagyon picit csökkent, pedig ő a kislányom volt. Tudom, hogy a kisbabátok is meghalt,de vele legalább még nem voltak emlékeid. Még persze most is sokat bőgök, de hát ezen nem csodálkozom.
Biztos rossz neked, hogy nem tudsz a temetőbe járni, de ajánlom, hogy rakd ki otthon a fényképét és legyen mellette mindig egy szál virág. Esetleg gyertyát is gyújthatsz néha. Hidd el, leszel még boldog, még ha ez örökre nyomot is hagy benned. De te még nagyon fiatal vagy, még újra kezdheted az életedet. Én már nem, de ez nem is számít, és már az emlékeimből élek, de Te ezt nem teheted meg.
Szia Judit
Előzmény:
Dean Moriarty Creative Commons License 2003-06-24 01:36:37 98
Uristen! Végig olvastam a topicot! Ez a fájdalom sosem fog elmulni? Hogy lehet azt kibirni? Én most csak napról napra élek, mint egy élőhalott. Minden gondolatom az ővé és mindenről ő jutt eszembe. Mindennap róla álmodok ami gyönyörű de az ébredés iszonyú. Felébredek és meglátom az üres párnát magam mellett, ettől összeszorul a szívesm és mindig sírok. Nem szégyellem. Az elején azt tettem, nem jó. Hagyni kell.Igy indul a napom. De ami utána jön az sem jobb, csak ténfergek a lakásban és mindnről ő jutt eszembe. Az agyam pedig jár. Két hete majdnem megtettem a végzetes baklővést(öngyilkosság), de hálistennek egy barátom éjjel kettőkor ébren volt és megmentett.
A mai nap még rosszabb, mától nem szedek gyógyszert és nagyon félek.
Jucoka iszonyú csapás ért téged. Nem mondom azt hogy átérzem, hogy min mész kereszül mert minden gyász más de mivel nekem életem párja halt meg ráadásul szerelmünk gyümölcsével valamennyire át tudom érezni fájdalmadat.Őt is egy autó ütötte el.

Kétségbe vagyok esve és elvesztettem a lábam alol a talajt. A szép álom egy perc alatt semmivé foszlott.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!