Hi Sirály + Donvito! (többiek?)
Na, az utolsó hozzászólásoddal teljesen egyetértek! Én is próbálok nem leragadni egy stílusnál, persze sokan nem értik, hogy a DM és pl. a Faith no more nálam hogy jön össze. Viszont sajna a RAP stílust még nem tudtam "magamévá tenni" :). Pedig most hallottam éppen egy 2Pac, ill. egy TLC számot, de nem megy! Pont amiről írtál, tehát a ritmus és maga a zene nem jön be, ha most a szöveget figyelmen kívűl hagyjuk. Bocs, hogy gagyinak neveztem az említetteket, de nekem egy kicsit unalmasnak tünnek ezek a zenék. Én pl. azért (is) szeretek pl. egy Depeche Mode-ot, mert a legtöbb számukból érezni egyfajta feszűltséget, egy tipikus DM-os hangulatot, valamint imádom a jól eltalált szinti hangokat + szubbaszusokat (amitől leszakad az ember feje) + dobokat. Persze a rockzenében is megtalálhatóak bizonyos vonások, amitől egy-egy zenekar nálam nagyon O.K. Azt hiszem elég, ha csak egy U2-t, v. egy Metallica-t említek. Persze ez már ízlés kérdése, kinek-kinek mi jön be. Ezen nem fogunk összeveszni, én legalábbis tiszteletben tartom mások véleményét/ízlését (Mindenesetre szeretem, ha más ember is kedveli azt a zenét, amit én szeretek :)).
+ még valami: Tul.képpen nekem nem is RAP zenével van bajom, hanem azzal az egyenstílussal, ami a klippekből árad. Tipikus fejmozgatás a ritmusra + tipikus kézmozdulatok + a kocsik eleje le-föl mozog és ehhez az egészhez valami nagyon idegesítő iszonyatosan flegma "én vagyok a fasza gyerek és pofa be mindenkinek" lenéző tekintet társul. Persze tisztelet a kivételnek, nem szeretnék általánosítani. Sok klipből valami elképesztő gazdagság és pompa árad, amivel semmi bajom sincs, de látszik, hogy néhányan "beleszülettek a jóba" és iszonyúan "elszálltak", hatalmas világsztárnak érzik magukat az első albumuk után. Nyílván szerintetek nem jól látom a dolgot, de SZVSZ sokan úgy vannak ezzel a műfajjal, mint én. De mondom, ezen nem fogunk összeveszni, ráadásul elismerem, hogy azért hallottam jó számokat is pl. Salt'n Pepa, v. más egyéb (csak most nem jut eszembe). :) |