Keresés

Én az átlaglakások piacáról írtam a véleményem, legalábbis én a 10-13(14) Mio-s lakásokat kerestem. Amit írtál valszeg. te egy kicsit magasabb kategóriás lakásokkal, házakkal foglalkozol, ahol azt hiszem a követelmények is mások. Azoktól az ingatlanosoktól (1kivétel) akikel beszéltem, megkerestem őket az ég világon semmilyen infót nem kaptam a lakás árakról, tipusokról a környéken, sőt mint azt írtam kioktattak, hogy egy adott tip. lakás nincs a környéken. (Pedig előtte voltam egy olyanban) Rendszerint kioktatóak és lekezelőek voltak. A legidegesítőbb egy Káposztásm.-i iroda volt, bementem elmondtam, hogy mit szeretnék, mennyié. De semmi reakció nem volt, csak ühümm, valszeg., majd szólunk. Aztán kijött egy tenyérbemászó pofa hátulról megvizslatott, nem köszönt és viszament! Majd mikor elmentem, kiállt az ajtóban és szép hosszan végigmért, hogy milyen kocsival távozok! Akkor egy másik irodától az ember a XIII.-ban egy lakás megnézése során kezembe nyomott egy szép színes prosit, majd közölte, hogy ha az adott lakást meg akarom venni, akkor tőlem kérnek 3%ot és itt írjam alá. Ez még úgy hagyján+korrekt, csak épp egy lepra volt a lakás a Dagály u.-ban és megpróbált meggyőzni, hogy az nem drága, az itt tök jó és, hogy ez kirá' vétel. Ha meg akarom, akkor írásban adjak vételi szándéknyilatkozatot az eladónak és akkor tárgyalhatunk az árról. Könyörgöm egy lepattant lakás körül minek ez a hajcihő és mi a fenének győzködik, hogy ez jó! A házmester lent állt a kapuban és olyan mattrészeg volt, hogy azt hittem ott helyben rókabunda lesz. Az ingatlanos meg tukmál, hogy jó hely ez, kirá'! Az meg mindennek a csúcsa volt, hogy 3x nem volt hajlandó eljönni egy másik ingatlanos (különböző lakások, de valahogy mindig abba az emberbe futottam bele):(
Ezeknél a lakásoknál az eladás költsége meg minimális lehet, mert a netre feltenni, saját honlapra kitenni(persze ritkán frissíteni:) és 2naponta egy Expressz hírdetést megengedni, az nem egy nagy kunszt. Ha meg még el se jön, akkor még benzinbe se kerül. A hozzáállás meg kritikán aluli volt jellemzően. Amit én elvárnék 3%-ért az minimum egy gerincesség, hogy elmondják ez van ennyiért, előnyök, hátrányok és ne mondják, hogy mind ez ingyé van és persze ne csúsztasson! De az is igaz, hogy a legtöbbje műszakilag dupla 0 volt, még csak nem is konyított egy kicsit sem az ingatlanokhoz. Spec. kérdésekben meg csak annyit tudtak, hogy ez passz, kérdezzem az eladót! Na mindegy itt még ez van, csak sajnos nehéz kikerülni a sok kellemetlenséget. Az ingatlan értékbecslő tanfolyások meg általában kevesebb mint híg leves. Több kollégám is most csinálja, kötelező jelleggel, de rengeteget szidják. 1 másik barátom ua. elvégzett tanfolyammal érdeklődött irodákban, hogy menne dolgozni. Közölték, hogy papír nem kell, ha akarja kezdjen melózni:)!
(Amúgy én a IV., XIII., XIV. ben kerestem főleg, de a III.-ban találtam.)

Mivel jómagam is egy ingatlan ügynökséget üzemeltetek immáron hetedik éve joggal hihetnéd, hogy a mundér becsületét kívánom védeni. Nem teszem :-)))) De a kollégákat sem áll szándékomban szidni, mivel a bevételeink 95%-a a bérbeadásból származik, elsősorban külföldiekkel foglalkozunk, így az általad említett anomáliákról nem igazán kívánok nyilatkozni, mivel nem vagyok autentikus forrás.
Egy német barátom szerint, akinek nincs jobb dolga, az elmegy ingatlanosnak Magyarországon. Sajnos igazat kell, hogy adjak neki. Az ún. ingatlanos tanfolyamok szakmai értéke nulla, sőt dupla nulla. Holott magát a "szakmát" viszonylag egyszerű lenne elsajátítani, semmi más nem kell hozzá, mint egy kis empátia, hogy tud és érts, mit is akar az ügyfél, és némi gerinc, hogy azt mond: Sajnálom, ebben a pillanatban nem áll a rendelkezésünkre olyan ingatlna, amely megfelel a paramétereknek.
Egyes kiemelt esetekben foglalkozunk csak ingatlan eladással. Pl. ha egy befektető jön, aki venni, felújítani, majd általunk bérbeadni kívánja a megvásárolt ingatlanát. Ilyen esetekben én is igénybe veszek más ügynökségeket, ha az adatbázisunkban nincs megfelelő. Előfordulnak megmosolyogtató esetek, alkalmasint eltöprengek, hogy csak az én igényszintem ment-e úgy fel az elmúlt években, hogy a "luxus" kifejezést abbéli formájában értékelem, amely semmiképpen nem esik egybe egy belsőudvari, konvektoros, húsz éves festett IKV-csempés ingatlan által nyújtott igen-igen épületes látvánnyal?
Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy hetente legalább egy telefonbeszélgetést hallok az irodámban, amelynek végeztével valamelyik kollégám a következőket mondja; Rendben van Uram/Hölgyem! Ha talál ott, ekkorát és ennyiért, akkor szóljon nekem, mert én is vennék egyet!
Tudom, hogy ez kissé szarkasztikusan hangzik, de azért néhány ügyfél is nagyon el van szállva. Amikor egy nap alatt már 8x magyarázom el különböző embereknek, hogy igen valószínűtlen, hogy a Bem rakparton, legalább 100 nm-es legfelső emeleti, dunai panorámás lakást találjon max. 22 millióért, akkor kezd elfogyni a türelmem. Főleg, hogy nem egyszer előfordult, hogy ki lettem oktatva, miszerint hülye vagyok az egészhez, mert igenis van ilyen ingatlan. Biztos, hogy van, csak nem ennyiért, ugye? :-)))))
Aztán ott vannak a vasárnapi nézelődők. Ők a kedvenceim. Az említett német barátom hűvösvölgyi házát árultam. Csodaszép, bajor stílusú ház, 1500 nm-es kerttel, hatalmas nappali, óriási teraszok, meseszerű kert, jacuzzi & szauna... Vasárnap délutánra 5 ügyfelet hívtam, egy-egy órás intervallumokkal. Mind az öt meg is érkezett, ebből kettőn valóban látszott, hogy van is pénzük (az egyik meg is vette), a háromból az egyik család egy 16 éves Ford Escort-tal jött (nőben még éppen elmegy...:-), a másik egy Suzuki Swift-tel, koszosan és büdösen, míg a harmadik - a kedvencem - egy 1200-es Ladával :-)))))) Egyszerűen nincsen pénzük arra, hogy a srácaikat moziba, vagy állatkertbe esetleg strandra vigyék, ez a legolcsóbb szórakozási mód. Mit tehettem? Elővettem a legszélesebb vigyoromat és végig mutogattam nekik is házat, és az asszonynak meg elmagyaráztam, hogy miért is nincs fedél a bidet tetején :-))))
Szóval vannak történetek pro & kontra. Természetesen ezek nem mentesítik a felkészületlen és "nemtörődöm" kollégákat a felelősség alól, mivel soha nem lehet tudni, kiből is lesz vevő.
A 3 százalékról meg szintén nem nyitnék vitát, mert elég viszonylagos. A legtöbb tulajdonos nem akarja átlátni, hogy egy átlagos cég működési költsége mennyi is. Nem látják, hogy a "könnyed" munkával felmarkolt százezrek esetleg milliók mögött milyen számlahegyek tornyosulnak. Hírdetési költségek, TB, SZJA stb. Természetesen ez nem is érdekli őket, de ennyi erővel azt is mondhatnám, hogy sok-e a MOL elnök-vezérigazgatójának a milliós nagyságrendű havi fizetése, hiszen a pasi a reprezentáláson kívül alig tesz valamit - a látszat szerint. Nem Ő beszél a beszállítókkal, a szakszervezettel, nem Ő számolja ki az árfolyamot stb. Szóval, amíg nem látunk a szinfalak mögé, addig nem érdemes mások zsebében turkálni, nem igaz?