|
|
 |
norsycat
 2003-06-24 16:27:16
|
210
|
Én egyáltalán nem látom ezt a dolgot ilyen problémásnak. Az élet minden területén különböző dolgoknak különböző ára van. Drágább az, amit sokan keresnek de nincs belőle elég, ami szebb, ami jobb, ami többet tud, ami különleges, ami divatos. Olcsóbb az, amiből sok van, ami csúnyább, gyengébb, rosszabb,ami divatjamúlt stb. És ezek a kategóriák legtöbbször nagyonis szubjektívek, nem mindig van közük egy objektív értékmérőhöz, ha egyáltalán értelmezhető egy ilyen értékmérő. Miért lenne másképp a macskák esetében? Ott kezdődik, hogy a legtöbb ember macskáért egy fillért sem adna, hiszen ha macskát akar, van elég az utcán. Egy szűk réteg hajlandó áldozni is érte, mégpedig azért, mert valamelyik fajta annyira megtetszik neki, hogy mindenáron egy olyat szeretne a közelében érezni. És aki egy bengáliért megad 100.000Ft-ot, lehet, hogy egy fillért sem adna egy perzsáért, a perzsa hívők a sziámiért, a Maine Coon imádók egy brittért. Szerintem a szín is egy olyan jellemző, ami különböző fontossággal bír embereknek, tehát különböző áldozatokat hajlandóak hozni érte. Ha mindenki Whiskas macskát akar a reklám miatt, akkor valószínűleg drágábban lehet eladni egy ezüst cirmos brittet, mint pld. egy vörös -fehéret. Saját példámnál maradva: Bonbonka a kis tejfölös pofájával mindenkinek pillanatok alatt a szívébe lopja magát. Ha egy látogatónak megmutatom például Brekivel együtt, 99%, hogy Bonbont választja. Pedig Brekinek jobb a fejformája, ugyancsak barna fehér cirmos, csak éppen nincs az a kis pimasz fehér nózija. De ha a kis Carment rakom mellé, szegény kislánynak esélye sincs, hogy egyáltalán fontolóra vegyék őt kiválasztani. Sőt, Cinka (a miniatűr kislány) és Carmen közül is valószínűleg Cinka kerülne ki győztesen, mert tündéri vörös-barna színei vannak. Most akkor igazságos lenne, hogy aki Bonbont viheti el ugyanannyit fizessen, mint aki Carment?
Én ennek az egész problémafelvetésnek a gyökerét abban látom, hogy nehezen tudjuk elfogadni, hogy a tenyésztés egy kétarcú dolog. Van egy emberi, érzelmi oldala és vele párhuzamosan van egy üzleti oldala is. És ezt a kettőt együtt kell tudni kezelni.
Egyik oldalon imádjuk őket, elsődleges prioritást kapnak az életünkben, hozzájuk igazítjuk az életünk más összetevőit. Olyanok, mintha a gyerekeink volnának. Dédelgetjük őket, gyönyörködünk bennük, játszunk, etetjük, gondozzuk, izgulunk ha betegek, ha szülnek, és kicsit mi is belehalunk ha meghalnak. Ez az érzelmi oldala és ez a fő oka annak, hogy csináljuk.
Ezzel párhuzamosan viszont pénzért vásároltuk a dédelgetett kis lényt, méghozzá nagyon sok pénzért. Pénzért vesszük az ételét, az almot, a játékát, az orvosi ellátását, fizetjük a kiállításokat, hirdetünk, marketing tevékenységet fejtünk ki. Ugye nem kell sorolnom, pontosan tudjátok ti is. Aztán ha eljön az idő, eladjuk őket. Pénzért. Beleszakad a szívünk, bőgünk egy napot, de odaadjuk. Előtte azonban "beárazzuk". Hiszen van áruk, ennyiért adjuk oda. Milyen alapon határozzuk meg ezt az árat? Olyan alapon, hogy ismerjük a költségeinket, a szokásos árszínvonalat, érzékeljük, hogy az emberek milyen macskát keresnek és mennyit hajlandóak áldozni érte, nagyjából meg tudjuk becsülni, hogy a mi macskáink mennyire illeszkednek ezekhez az elvárásokhoz. Lehet, hogy egy nagyon szimpatikus embernek olcsóbban is odaadjuk, ha tudjuk, hogy kevés a pénze, de imádná a mi kis cicuskánkat. Másnak pedig semmi pénzért nem adjuk, mert ellenszenves. Ebbe a részébe is belekeveredhetnek érzelmi motívumok, de alapvetően amit felsoroltam akkor is üzleti, gazdasági tevékenység. Lehet, hogy veszteséges üzleti tevékenység, de attól még üzleti tevékenység. És ez nem baj. Semmi okunk szégyenkezni miatta, letagadni, ködösíteni, megideologizálni, hogy nem is az ám... Én nem szégyellem kimondani, hogy bár alapvetően az érzelmi oldala miatt tenyésztek macskákat, szeretném, ha egyszer legalább a költségeim megtérülnének. Nem ebből élek, soha nem is fogok ebből élni,egyelőre vastagon ráfizetek, de ha netán valaha valami kis hasznom is lesz a macskákból, annak örülni fogok. Mert megérdemlem.
Bocs, hogy látszólag eltértem a szín-ár témától, de azért tettem, mert szerintem az egész kérdésfeltevés mögött ez a jelenség húzódik meg. Úgy gondolom, hogy nyugodtan letehetjük ezt az érzelmi terhet magunkról és felvállalhatjuk a tevékenységünk mindkét arcát. |
|
|
|
Danone
2003-06-23 22:43:11
|
205
|
Én sem értek egyet ezzel. Szerintem a kiscicák árát nem befolyásolhatja a szőrszín. A beadott oltóanyagok, a szülők kiállítási sikerei, a kiscicc életkörülményeinek minősége igen, de semmiképpen a szőrszín.
|
|
A hozzászólás:
 |
|
Törölt nick
2003-06-22 16:33:16
|
204
|
| Arról már írtam, hogy azzal nem értek egyet, hogy a fajták között ekkora árkülömbségek vannak. Erre a kérdésre ugyan ezt válaszolom, nem! Főként azért nem mert bizonyos színeket azért lehet drágábban adni, mert divat, mert azt keresik a gazdik, ezért ez főleg kizsákmányolásnak érzem. A gazdik legtöbbje egy szép kedvencet szeretne, megtetszik neki egy fajta, pont azért mert másabb, mint egy fajtátlan, valamiért különleges, álltalában ragaszkodik ahhoz a színhez ami megtetszett neki, miért kell ebből üzletet csinálni? Miért lenne több az értéke egy ezüst(stb) szíü kedvencnek, mint egy barnának(stb)? |
|
Előzmény:
|
|
szuszmok
2003-06-22 12:09:14
|
203
|
| kérdés: egyetértetek-e azzal, ha valaki magasabb áron ad egy fajtán belül egy adott színt? megmagyarázom: fair vagy nem fair magasabb áron adni mondjuk egy ezüst MC-t, mint egy barna cirmost? (csak hasamra ütöttem a példánál) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
