Szia!
Jelenleg nincs patim, a nagy Ő már pár éve meghalt. Csontszínű amerikai csuklyáspatkány volt, Manyánónak hívták, állítólag spanyolul azt jelenti: "senkiházi".
A patkányokkal egy nagy gond van: az előítélet.
Ha megismertél egyet, rájössz, hogy milyen hihetetlenül inteligens tud lenni (némelyik macskámat simán lepipálta), és mennyire hízelgő, játékos kis állatka.
A legmegdöbbentőbb az volt számomra, hogy milyen tiszta: állandóan mosta a bundáját. Ha az alom kissé piszkos volt, akkor felült a házikó tetejére, és onnan várta az alomcserét...
Tartási körülmények: én úgynevezett labordobozban tartottam (praktikus, jól fertőtleníthető), alomként faforgácsot használtam, és egy fa házikóban tudott elbújni.
Azért volt ilyen puritán elhelyezése, mert leginkább szabadon volt (legalábbis ha otthon voltam), és ott kalandozott, aludt a lakásban ahol csak akart. A rács nyitva, akkor jött-ment, amikor akart.
Manyánó 3,5 évet élt, ami úgy hallottam, szép kor.
Élete vége felé gerincproblémái lettek, az állatorvos szerint valószínűleg porckorongsérv. A kényszerpihenő és a gyógyszer pár nap után javulást eredményezett, de egyre rosszabb lett. Magától halt meg, nem tudatam elaltattatni...
|