A társadalmi lét toleranciával jár. Tűrni kell dolgokat. Tűrni kell például a kutyakaki felszedése után járdán maradó barna foltot. Ugyanakkor nem lenne szabad tűrni a járdán rohadó, napszítta, esőmosta kutyakakit, hanem inkább - mintegy nevelésképpen - meg kellene etetni a kedves gazdival.
Toleranciára való felszólításod azonban etikai szempontból némiképp zavaros. Úgy érzem, nem illdomos, ha a kutyás kisebbség mondja meg, hogy a kutyátlan többség mit tűrjön el zokszó nélkül. Ez egy kicsit olyan, mintha az ajtódra pisilnék, majd csodálkoznék, hogy lehetsz olyan összeférhetetlen intoleráns, hogy ezt nem tűröd.
Ezzel szemben a valóság úgy néz ki, hogy márpedig nem pisilhetek az ajtódra és punktum, kompromisszum nincs. Ha mégis megtenném, rongálás tényállása forogna fenn, és még olyan is lennék, mint a járdára szarató kutyások. Tehát ebben a kérdésben nincs kompromisszum, nem megengedhető az sem, hogy csak egy picit pisiljek az ajtódra. Ez azért van, mert van lehetőségem máshova pisilni.
Ám a kutyásoknak nincs lehetőségük arra, hogy a kutyájuk máshova kakáljon. Ezért ők - mintegy kompromisszumképpen - a járdára szarathatják a kutyájukat, ám az ürítés után össze kell szedniük az eredményt. A kompromisszum itt abban nyilvánul meg, hogy az ilyen hősies, köztiszta viselkedés, valamint a kényszerhelyzet nyilvánvalóan megérdemel annyit, hogy toleráljuk az ürülékcsomag felszedése után maradó barna szarfoltot.
A többi, általam írt problémával is hasonló a helyzet. A kutya időnként nyilván ugat, s mi, kutyátlanok ezt toleráljuk is - ez is kompromisszum. Ám az már nem kompromisszum, ha a kutya fél napokat ugat végig, és nekünk jogunk van hallgatni és nem beszólni, vagy intoleránsaknak és összeférhetetlennek leszünk nyilvánítva éppen azok részéről, akik a folyamatos zajszennyezésben hibásak. Egy ilyen helyzetben nem a szavát felemelő kutyátlan az összeférhetetlen, hanem az a "gazdi", aki tesz a szomszédaira, és juszt se neveli a kutyáját csendesre.
És igen, kiadós hányásba is beletrappolhatok, kakaskukorékolás is idegesíthet, ám én mégis hiába írom le körülbelül tizedjére, hogy igen, ezek is problémák, ám ez a topic nem ezekkel foglalkozik, továbbá azt, hogy mások sara nem takarja a tieteket.
Ha nyitsz egy topicot a mérgező anyagokat kibocsátó gonosz autókról, akkor abban én nem fogok azzal védekezni, hogy "a kutyák szara miért nem érdekel"? Ez azért van, mert én tudom, hogy más sara nem takarja el az enyémet.
A kutyaugatás szükségszerűség, ám a naphosszat tartó kutyaugatás nem. Ennek mindig oka van, s a gazdi feladata ezt az okot megszüntetni. Gondolom, azt is sejted, hogy egy kutya többnyire nem örömében ugat napokig. Feltételezem, az ilyen gazdik egy része komolyan mérges lenne, ha mondjuk full hangerővel hallgatnék zenét hajnali fél háromkor és ő nem tudna aludni. |
