Sziasztok!
Hát csak nem bírtam ki, és benéztem a topikba...:) Heartbreaker, ismétcsak nagyon köszi a hozzáállásodat és a bátorítást!!!
anyabanya, amit leírál a drogról, az nagy vonalakban igaz. Viszont kérlek, olvass visszafelé, mert a Csernus doktor, a vidéki kommunák, az otthonról való eltávolítás, a hozzátartozóknak való "klubok" és mindaz amit megoldásként javasoltál, felmerültek már itt, több alkalommal is. Ne haragudj, de most már így kb. ötödszörre nem szeretném ismételni magam.
MuTeR,
nagyon megdöbbentem azon, amit írtál!! Ugyanis teljesen valószínűtlennek tartottam már, hogy valaki olyan is ír ide, aki pontosan ugyanazt élte át, mint most én. A kérdéseidre emilben válaszolok most mindjárt, és nagyon köszi előre is, ha elmondod a tapasztalataidat. Az én öcsémnek még nem volt öngyilkossági kísérlete, csak "szájal" róla. Arról, hogy beteg, szerintem tud, valamilyen szinten legalábbis biztosan, csak nem hajlandó még maga előtt sem tudomásul venni. Számtalanszor látom, amikor még saját magának is hazudik arról, hogy de igenis a heroin neki segít. Belőtt állapotban faggatni nem tudom és nem is akarom; egyrészt mert nagyon agresszív, másrészt mert normálisan nem tud beszélni, harmadrészt pedig épp ilyenkor akar provokálni azzal, hogy odajön és elkezdni bizonygatni, hogy nincs őneki semmi baja. Nnna, emil mindjárt megy.:) Tényleg örülök így ismeretlenük is, hogy felbukkantál!
Csak úgy általánosságban magmaról (ha nem haragszotok meg érte): eljutottam odáig, hogy magamnak kérek segítséget. Hétfőn reggel, életemben először pszichomókushoz megyek, ún "első interjúra", hát irtó kíváncsi vagyok, hogy mi lesz! Többen óvtak attól, hogy egyáltalán nem biztos, hogy segít, meg olyanokat is mondtak, hogy attól még az öcsém a lakásban lesz továbbra is. Mire én azt mondtam, hogy oké, de egyrészt veszítenivalóm nincs, másrészt meg nem az öcsinek kérek segítséget, hanem saját magamnak, és passz. Jól tettem? :)
Spin |