|
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2003-06-08 00:21:41
|
93
|
Kedves tamburmajor!
Ami Fábián professzor urat illeti, igazad van, abban is, hogy a p és az u nem nagy, és abban is, hogy különleges tisztelen jeléűl használtam a verzális. A fórum valóban hasonlít az élőbeszédhez, csak éppen a metakommunikációja sokkal szegényesebb. Tolsztoj jut az eszembe, aki leírja a beszélők arckifejezését is (l. az öreg Bezuhov halálát). No, az én arcomon látszana, a hangomon jhalla a tisztelet, sőt szeretet, ezért alkalmaztam ezt a megszólítási formát. Megszólítani másképp szoktam.
A költői szabadság tekintetében én nem Weöresre gondoltam, hanem Babitsra, aki szintén tükröztette a versritmust.
Az a helyesírási értékítélet, hogy valaki mindig és spontán módok írjon helyesen, túl szigorú. A kiadó és a nyomda azért tart olvasószerkesztőt és revizort, mert ezektől a profiktól eltekintve a nyelvi tökéletesség senkitől nem várható el. Viszont kültőt nyelvileg szerkeszteni nagyon kockázatos, és meg kell vele beszélni. Amúgy a hgayoműnyos nyomdai előkészítésben oda lehet írni a margóra, hogy "kézirat szerint", és akkor nem javíthat a korrektor.
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
tamburmajor
2003-06-07 21:02:42
|
90
|
Most megint nem leszek népszerű, mert nem értek egyet az utolsó mondatoddal:
"Még annyit, hogy tulajdonképpen sok esetben mód van egyéni helyesírásra is (poetica licentia), de az elvárás, hogy következetes legyen."
Még egyszer elolvastam, helyesbítek: nem teljesen értek egyet. A határozatlan számnév nem tetszik, mert nem sok, csak néhány esetben megengedett. (Például ezt írod: Fábián Professzor Úr. Miért nagy kezdőbetűkkel a professzor urat? A fórumozás leginkább az élő beszédhez hasonlít, nem a levélbeli megszólításhoz. Hogy mégis így írtad, talán önkéntelenül is, az valószínűleg a tisztelet jele. Félre ne érts, nem akarlak megbántani.)
Visszatérve a költői szabadsághoz, én úgy tanultam, hogy a nyelvtan, a stilisztika, a verstan stb. szabályaitól való eltérést jelenti. A helyesírás nincs benne a felsorolásban, csak utólag és csak szóban tették/teszik hozzá. (Legalábbis az én könyveimben nem volt benne, ezért tévedhetek.)
Sok jelentős és nem jelentős írónk, költőnk kéziratán dolgoztam már, az esetek 30%-a súlyos, tehát alapfokú helyesírási hibákkal volt tele), kb. 40%-a közepes, tehát átlagos hibákkal, a maradékon csak keveset kellett dolgozni. Most csak a helyesírásról beszélek, de a nyelvhelyességet is megemlítem, mert ha az alany és az állítmány egyeztetése, az egyes szám-többes szám használata stb. gondot okoz, méghozzá sorozatosan, akkor azt gondolom, íróink NEM TUDJÁK a helyesírást. Ám a poetica licentia jó nagy takaró... Akármilyen szentségtörő gondolat, de így volt ez már a régi nagyok idején is, Petőfi vagy József Attila verseiben könnyen tetten érhető, régi kéziratokat olvasva is feltűnik a lap szélén a javítás, a bizonytalankodás. Természetesen az ember a kritikai kiadásból idéz, tiszteletben tartja a hibákat.
Üdv |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|