Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
rumci Creative Commons License 2003-06-07 12:47:57 89
Csak egy részletkérdéshez szólnék hozzád (amúgy nagyrészt egyetértek veled). A fogva tartott szó(kapcsolato)t semmilyen helyesírási kézikönyvben nem találtam meg, így relatíve nagy szabadsága van a szó(kapcsolat) leírójának. Egyben biztos vagyok: ha jelzővel bővül (pl. öt fogvatartott, erőszakos fogvatartott) mindenképpen helyesírási hiba (no, nem nagy) a különírás, míg határozóval bővülés esetén (pl. szigorúan fogva tartott) mindenképpen külön kellene írni – független attól, hogy milyen mondatrészként illeszkedik be a mondatba: tehát én nem annyira azt nézném, hogy a mondatba hogyan illeszkedik – főnévként, melléknévként, hanem azt, hogyan bővül – határozóként, főnévként; így sikerült visszavezetni a problémát a nagy figyelemre méltó : nagyon figyelemreméltó esetére. Ennek az esetében noha a természetesebb bővítés az utóbbi, a helyesírásnak azon alapeszméje, hogy írjunk külön, ha tudunk, az előbbi irányában billenti el a kérdést. Ugyanígy járnék el a fogva tartottak esetében is, főként, hogy valamilyen módon mégiscsak jelölt a fogva bővítmény (ha nem is raggal, de határozóvá tevő határozóiigenév-képzővel).
Előzmény:
tamburmajor Creative Commons License 2003-06-07 12:03:56 88
Sziasztok!

Nagy élvezettel olvasgatom a hozzászólásokat, igaz, még csak az utolsó húsz-harmincat futottam át. Nagyon örülök, hogy van, akiket érdekel helyesírásunk, sőt szívügyüknek tekintik azt.
A sajtóban dolgozom, nap mint nap találkozom helyesírási és nyelvhelyességi problémákkal, és gyűjtöm a sokszor egyedi megnyilvánulásokat.

Világéletemben úgy gondoltam, hogy kiemelkedően jó helyesírási és nyelvhelyességi készséggel rendelkezem - de a sajtóba kerülve ez megdőlt.
Engem többek között Fercsik Erzsébet és Balázs Géza tanított. Az előbbit rendkívül felkészült, a magyar nyelv szabályait tökéletesen ismerő és alkalmazni tudó embernek tartom, Balázs Gézát azonban nem. Ő sajtókommunikációt tanított, ez az egyik szakterülete, de azért mégiscsak nyelvész!
Azért a felkiáltójel, mert - csak pár példát említek - egy Hawaiiban élő ember szerinte hawaIII. Így írta fel a táblára, és csak a hangos nevetés miatt fogott gyanút. Ezután javított: hawaII-I, és MEGKÉRDEZTE A JELENLÉVŐKTŐL: - Így már jó? 2-3 perc múlva találta el a "megfejtést". Ekkor már ideges volt. Mindenkinek vannak rövidzárlatai, de a "JÓ, JÓ, NEM ISMEREM KÍVÜLRŐL A HELYESÍRÁST, ÉS AZ ÓRÁIMON NEM IS EZ A FONTOS!" felkiáltás több mint hiba. (Ez a fejezet ált. isk. 4. oszt.-os tananyag, középiskolában is felbukkan majd.)
Más: Duna TV, Balázs Géza műsora, a Hej, hej, helyesírás! Példaként felírva:
több nap - többnapos
néhány nap - NÉHÁNYNAPOS
pár nap - PÁRNAPOS

Ezek hibák. Súlyosak egy nyelvésztől, ráadásul egy akkor (4-5 éve történt) még elég nagy nézettségű műsorban. A suksükölésről vallott nézeteit már nem ecsetelem, biztosan ismeritek, mindenkinek megvannak a pró és kontra érvei mellette vagy ellene.

De visszatérve a sajtóhoz, az írott nyelvhez: jómagam is rádöbbentem, hogy bizony hiányosságaim vannak a helyesírásban, nyelvhelyességben. Megőriztem a tesztjeimet és a dolgozataimat, az akkori hibás megoldásaimon már csak mosolygok, de a mai napig adódnak problémák. Néha kemény harc folyik a "konzervatívok" és a "haladók" között (így hívjuk magunkat), a tűzpárbaj kitörése előtt felhívjuk a nyelvtudományi intézetet, döntsenek ők. Többször visszaadták a labdát, döntsünk mi. Ez is érdekes... Most hirtelen csak a fogvatartott jut eszembe, egy szóban, mint főnév, nem mint jelzős szerkezet. Ezt az Akadémia csak két szóban volt hajlandó elfogadni, pedig ott van a halálraítélt szavunk is, ami ugyanígy működik: a szerkezetnek megfelelően hol egy, hol két szó. Ebben ráadásul tényleg van logika is. De például mit kezdjünk az egy-kétszáz vagy az öt-hat ezer, a nyolcszázhúszmilliós vagy a nyolcszázhúsz milliárdos stb. súlyos tévedésekkel? Tovább nem sorolom, mert nagyon bosszantó.
Visszatérve a magyar nyelv tanítására, illetve annak hiányosságaira, előre elnézést kérek minden magyartanártól, de ebben a szakmában van egy szólás: az isten mentsen meg tőlük. Nem az a baj velük, hogy magyartanárok, hanem hogy sértésnek vesznek minden javítási szándékot, mert mindig ez a válasz: bocs, én jobban tudom, magyartanár vagyok. Például abszolút nem ismerik a mozgószabályt (sőt hülyének néznek, ha próbálom elmagyarázni, mi az), és a hét szótagot meghaladó összetételekre kivétel nélkül úgy emlékeznek, hogy csak kötőjellel lehet írni. Így például az autonómiatörekvések kifejezés csakis kötőjeles lehet, mert az már kilenc szótag, ne is magyarázzak neki hülyeségeket.
A fenti példa leginkább a sajtónyelvben fordul elő, de a kolléganőm behozta az elsős fia olvasókönyvét. Éppen csak kinyitja az ember, és mit lát? ÓL-LÓ, írjátok le szótagolva, gyerekek! Ezt már nyelvgyilkosságnak tartom.
Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, sokat tudnék még mesélni, de most már visszafogom magam.
Sziasztok

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!