Keresés

Részletes keresés

phe Creative Commons License 2003-06-05 14:53:52 29
"úgy sejtem, a Magyar Narancsból indult ki a közelmúltban egy hasonló nyelvi forradalom, ami erőteljesen átrendezni látszik a szinkróniát."

Mondanál rá példákat? Mi(k)re gondolsz?

Kis Ádám Creative Commons License 2003-06-05 12:47:57 27
Kicsit tallózgattam a Nyelv és lélekben. Ennek alapján alakult ki az az érzésem, hogy Kosztolányi megerőszakolta a saját nyelvérzékét. Igyekezett teljesen magyarul írni, és ennek során újítással is próbálkozott.
A mondatértelmezésed valószínűleg helyes, de ez a kontextusdból következik csak. Számomra az okozott gondot, valyon mi helyett alkalmazta az öntudat szót. Az a bajom ugyanis, hogy ez a szó nemigen viseli el ezt a szintaktikai szerkezetet. Talán nyelvi azonosságtudatról , vagy nyelviazonosság-tudatról lehet szó. Az ön- előtag (na, ez mi nyelvtanilag?) "visszaható" jelentésű, tehát az öntudat valamiben értelmetlennek tűnik.

Ennek tükrében Kosztolányit én általában megtartanám a szinkrónia kezdetének, annak figyelembe vételével, hogy az életpályája a nyelv jelentős korszakát öleli át, és nyilván más a versek és a prózai művek nyelve. Azt hiszem, a nyelvművelő cikkek nyelvezetét nem lenne szabad tipikusnak tekinteni. Például én egészen másképp beszélek, ha Bertók Lóri bátyám a közelben van :)

Kis Ádám

A hozzászólás:
rumci Creative Commons License 2003-06-05 11:35:57 26
„Egy ilyen nyelvnek a népben szinte nincs is öntudata.”
Szerintem ez annyit tehet, hogy egy ilyen nyelv léte, tulajdonságai a népben nem is tudatosul.

Amúgy szerintem a megértési nehézség alapvetően nem a purizmus miatt van szerintem, hanem az időbeli távolság miatt. Erősen elképzelhetőnek tartom, hogy az adott korban ezek a kifejezések kellő műveltségi szint felett nem okoztak problémát.

Szokás Kosztolányit emlegetni mint a mai szinkrónia kezdetét. Hát úgy néz ki, átléptünk már ezen, miként előttünk átléptek az Arannyal kezdődő szinkrónián is. Mert ahogy Ady és a Nyugat nyelvi forradalmat csinált, és meghatározta mintegy hetven év magyar nyelvét, úgy sejtem, a Magyar Narancsból indult ki a közelmúltban egy hasonló nyelvi forradalom, ami erőteljesen átrendezni látszik a szinkróniát. Természetesen ugyanazokkal az ellenérzésekkel kíséri ezt a konzervatív közvélemény (ez itt kijelölő és nem minősítő jelző volt), mint anno Ady és a Nyugatot – a Szabolcskák ellenében.

Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2003-06-05 10:30:59 25
Kedves kutyn!

Nem is tudom, miért, de némi iróniát érzek a válaszodban. Azt hiszem, mindkettőnk méltósága miatt jobb, ha ezt az érzésemet mélyen magamba temetem.

A Nyelv és lélek birtomomban levő pédányában (Szépirodalmi, 1990) a kötet első része, amelynek a címe megegyezik az egész kötetével: Nyelv és lélek, alapvetően a nyelvműveléssel foglalkozik. Ennek van egy fejezete (a 198. oldalon), ennek Nyelvművelés a címe, ez egyértelművé teszyi, miről is van szó. Több rövid írásból áll, most a Nyelvtan és vaskalap címűből fogok idézni:

Gombocz Zoltánnal beszélgettünk erről. Ő – legnagyobb alkotó nyelvészünk – nem vesz részt mozgalmunkban. De egyáltalán nem helyteleníti. Örvendetesnek tartja, hogy az írók – amint mondja – az »egyedül illetékesek« véglegeznek nehány kérdést, a szépség és jóhangzás nevében. Nézete szerint a nyelvbúvár, akár a természettudós, minden jelenséget tudomásul vesz, úgy, ahogy van. Semmit se tart se szépnek, se rútnak, se helyesnek, se helytelennek, mert nincs rá föltétlen mértéke. A pelimi-vogulok például a pelimi-vogul-t beszélik, úgy, ahogy beszélik, most, ebben a pillanatban és nyelvük se tiszta, se zagyva, se jó, se rossz, hanem a pelimi-vogul, amint régi elemeiből, történelmi szükségképen az események parancsoló hatása alatt kialakult. Egy ilyen nyelvnek a népben szinte nincs is öntudata. Mintegy az örök jelenben él.

Ez eguébként a Nyugat 1933/9. számában jelent meg, és olvasható ezen az url-en:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/nyugat/html/index.html?20643.htm&20641.htm

Szerintem Gombocz véleménye megegyezik Nádasdynak azzal a megállapításával, hogy a nyelvművelés nem tudományos tevékenység, hanem illemtan. Ez természetesen nem értékrend, hanem tárgyszerű szétválasztás. A dolog lényege az, hogy a nyelvművelés nem a nyelvről, hanem a nyelvhasználatról szól, és ezért nem is a nyelvtudománynak, hanem a szociológiának kellene vele foglalkoznia.

Annyit szeretnék megjegyezni, hogy Kosztolányi nagyon igeyekezett teljesen magyarul fogalmazni. Ennek hatására a szövegét időnként értelmezni kell:
véglegez - talán az abszolvált fordította le
föltétlen mértéke - abszolút mércéje
Egy ilyen nyelvnek a népben szinte nincs is öntudata. - ezt nem is tudom értelmezni.

Ezeket azért idéztem, mert jó példa arra, hogy az idegen szavak minden áron való kerülése is okozhat megértési problémát, nemcsak az alkalmazásuk.

Kis Ádám

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!