Kedves kutyn!
Nem is tudom, miért, de némi iróniát érzek a válaszodban. Azt hiszem, mindkettőnk méltósága miatt jobb, ha ezt az érzésemet mélyen magamba temetem.
A Nyelv és lélek birtomomban levő pédányában (Szépirodalmi, 1990) a kötet első része, amelynek a címe megegyezik az egész kötetével: Nyelv és lélek, alapvetően a nyelvműveléssel foglalkozik. Ennek van egy fejezete (a 198. oldalon), ennek Nyelvművelés a címe, ez egyértelművé teszyi, miről is van szó. Több rövid írásból áll, most a Nyelvtan és vaskalap címűből fogok idézni:
Gombocz Zoltánnal beszélgettünk erről. Ő – legnagyobb alkotó nyelvészünk – nem vesz részt mozgalmunkban. De egyáltalán nem helyteleníti. Örvendetesnek tartja, hogy az írók – amint mondja – az »egyedül illetékesek« véglegeznek nehány kérdést, a szépség és jóhangzás nevében. Nézete szerint a nyelvbúvár, akár a természettudós, minden jelenséget tudomásul vesz, úgy, ahogy van. Semmit se tart se szépnek, se rútnak, se helyesnek, se helytelennek, mert nincs rá föltétlen mértéke. A pelimi-vogulok például a pelimi-vogul-t beszélik, úgy, ahogy beszélik, most, ebben a pillanatban és nyelvük se tiszta, se zagyva, se jó, se rossz, hanem a pelimi-vogul, amint régi elemeiből, történelmi szükségképen az események parancsoló hatása alatt kialakult. Egy ilyen nyelvnek a népben szinte nincs is öntudata. Mintegy az örök jelenben él.
Ez eguébként a Nyugat 1933/9. számában jelent meg, és olvasható ezen az url-en:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/nyugat/html/index.html?20643.htm&20641.htm
Szerintem Gombocz véleménye megegyezik Nádasdynak azzal a megállapításával, hogy a nyelvművelés nem tudományos tevékenység, hanem illemtan. Ez természetesen nem értékrend, hanem tárgyszerű szétválasztás. A dolog lényege az, hogy a nyelvművelés nem a nyelvről, hanem a nyelvhasználatról szól, és ezért nem is a nyelvtudománynak, hanem a szociológiának kellene vele foglalkoznia.
Annyit szeretnék megjegyezni, hogy Kosztolányi nagyon igeyekezett teljesen magyarul fogalmazni. Ennek hatására a szövegét időnként értelmezni kell:
véglegez - talán az abszolvált fordította le
föltétlen mértéke - abszolút mércéje
Egy ilyen nyelvnek a népben szinte nincs is öntudata. - ezt nem is tudom értelmezni.
Ezeket azért idéztem, mert jó példa arra, hogy az idegen szavak minden áron való kerülése is okozhat megértési problémát, nemcsak az alkalmazásuk.
Kis Ádám
|