Keresés

Részletes keresés

kutyn Creative Commons License 2003-06-05 12:57:47 28
Kedves Kis Ádám!

Valamit nagyon elronthattam, ha iróniát éreztél, mert - ha van irónia benne - az csak saját magamra irányul. (Érzésedet temesd olyan mélyre tehát, ahol már te magad sem tudod, egyáltalán létezik-e, sőt ne is magadba, hanem egy mély szemetesládába.)
Hiszen a Nyelv és lélek könyvet nagyon régen olvastam. Ez tény. Gomboczra csak az említett cikkben emlékeztem. Tehát: tájékozatlan vagyok. (most újraolvasom)
Nem is Gomboczcal akarok vitázni, hiszen vele egyetértek, nem is Nádasdyval, mert avval, amit végsősoron a nyelvművelésről (és csak arról) ír, egyetértek.
Mivel annakidején rendesen olvastam a nyelvművelős topikot, bár bele nem szóltam, jól ismerem a te véleményedet is a kérdésről. És akkor is, most is, egyetértek veled. Ugyanis te nem elsősorban szociológiai kérdésként tárgyaltad ezt a kérdést. (Vagy az emlékek megszépülnek...:)?) Amit alább megfogalmaztam, kétely, probléma, megoldásra váró kérdéshalmaz magamban is. (Lehet, hogy túl erőszakosan fogalmaztam)
Azonban Nádasdyval, ahogy ő ezt a kérdést fölveti, nem tudok egyetérteni, sőt kiindulási pontját tartom hibásnak. Hogy csak a szociológa területére helyezi. Nádasdy megnyilatkozásaiból - aki unos-untalan diszkrimináció-ellenes kérdésnek állítja be a nyelvművelés-kérdést - azt hiszem egyenesen következhet az egész vita átpolitizálódása.
Hibának tartom, hogy több cikket is írt ebben a témában a NSZ-ba. És nem is a legbölcsebb cíkkeket.
Nem állom meg; az alább már említett cikkből (Mi a baj a nyelvműveléssel?) egy részlet:

"Egy nyelvművelő folyóiratba az alábbi hirdetést küldte be egy gimnazista kislány: "Biliárdasztal eladó vagy elcserélhető jó állapotúbbra." Kommentárként ezt fűzte hozzá: "Jó állapotúbbra? Ezt valami új szabály alapján írta így a hirdető? Ezek szerint ezentúl a többévi munka helyett is sokévibb munkáról illik beszélnünk, s a legszebb alakú leányt mostantól legszépalakúbb-ként fogjuk emlegetni?" Íme. A kislány az "új" szót gúnyos gyanakvással használja, láthatóan úgy gondolja, hogy az "új" a nyelvben a "helytelen" szinonimája, mint amikor az igazgató azt kérdezi: "Mi az, fiúk, új házirend van, szabad késni?!" Pedig milyen érdekes nyelvtanszakköri téma lett volna megmutatni: valóban új szabály alapján fogalmazott a hirdető, amely szabály persze nem a nyelvtankönyvek lapjain, hanem a beszédközösségben most jelenik meg. Számos hasonlót gyűjtöttem: ennél rosszindulatúbb embert még nem láttam; a legnagysikerűbb bemutatók; nem volt nála szentéletűbb püspök; talán jóhiszeműbben kellene hozzáállni stb. Úgy tűnik, a nyelv megindult afelé, hogy a kéttagú,-ú/-ű végű jelzőt a végén fokozza. Hogy ez rosszabb-e, mint az eddigi, ahol a közepét fokoztuk (jobb állapotú, rosszabb indulatú)? Ízlés dolga. Mindenesetre az új egyszerűbb (...)"

Ezután Nádasdy arról ír, hogy a kislány csúsztat. Igaza van, a kislány tényleg csúsztat. De ő is csúsztat. Összehasolítható az 'állapotúbb' a 'nagyszerűbb'-bel, a 'jóhiszeműbb'-bel, vagy a 'szentéletűbb'-bel? Én azt hiszem, nem. Hiszen Nádasdy példái - akárhogy is nézzük - jelzős összetételek. Ott rejtőznek bennük (elég láthatóan!!) a fokozható melléknevek (jó, nagy, stb.).
Sőt, pl. a 'nagyszerű' két fokozott alakja: 'nagyszerűbb' és 'nagyobbszerű' között (ugyanez a helyzet a szentéletűvel is) jelentésbeli különbség is van. "Már tavaly is nagyszerűen éreztem magam az indiántáborban, de idén még nagyszerűbben." De ez magyarul van, hogy "Már tavaly is nagyszerűen éreztem magam az indiántáborban, de az idén még nagyobbszerűen"? A 'nagyobbszerű' mintha nélkülözné a 'csodálatos', 'remek', 'pompás' értelmet, amit a 'nagyszerű' és a 'nagyszerűbb' is egyértelműen hordoz. A 'nagyobbszerű' inkább valami fenségességre, hatalmasságra érthető.

Summa summárum: Nem szeretem Nádasdy hozzállását a nyelvműveléshez, mert a nyelvművelés ügyét nem érdemes a diszkrimináció irányából megközelíteni. Azért sem szeretem, mert nyelvészetileg ezek a legproblematikusabb cikkei. Azért sem szeretem, mert több cikkét politikai napilapban publikálta - s így egyértelműen politikai kontextusba helyezte a kérdést.

Az pedig, hogy a nyelvművelés nem a nyelvről, hanem a nyelvhasználatról szól - fából vaskarika. Nagyon tisztelem Saussure-t, de itt az ilyen különbségtétel szerintem értelmezhetetlen.

kutyn (buta a nevem)

rumci Creative Commons License 2003-06-05 11:35:57 26
„Egy ilyen nyelvnek a népben szinte nincs is öntudata.”
Szerintem ez annyit tehet, hogy egy ilyen nyelv léte, tulajdonságai a népben nem is tudatosul.

Amúgy szerintem a megértési nehézség alapvetően nem a purizmus miatt van szerintem, hanem az időbeli távolság miatt. Erősen elképzelhetőnek tartom, hogy az adott korban ezek a kifejezések kellő műveltségi szint felett nem okoztak problémát.

Szokás Kosztolányit emlegetni mint a mai szinkrónia kezdetét. Hát úgy néz ki, átléptünk már ezen, miként előttünk átléptek az Arannyal kezdődő szinkrónián is. Mert ahogy Ady és a Nyugat nyelvi forradalmat csinált, és meghatározta mintegy hetven év magyar nyelvét, úgy sejtem, a Magyar Narancsból indult ki a közelmúltban egy hasonló nyelvi forradalom, ami erőteljesen átrendezni látszik a szinkróniát. Természetesen ugyanazokkal az ellenérzésekkel kíséri ezt a konzervatív közvélemény (ez itt kijelölő és nem minősítő jelző volt), mint anno Ady és a Nyugatot – a Szabolcskák ellenében.

A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2003-06-05 10:30:59 25
Kedves kutyn!

Nem is tudom, miért, de némi iróniát érzek a válaszodban. Azt hiszem, mindkettőnk méltósága miatt jobb, ha ezt az érzésemet mélyen magamba temetem.

A Nyelv és lélek birtomomban levő pédányában (Szépirodalmi, 1990) a kötet első része, amelynek a címe megegyezik az egész kötetével: Nyelv és lélek, alapvetően a nyelvműveléssel foglalkozik. Ennek van egy fejezete (a 198. oldalon), ennek Nyelvművelés a címe, ez egyértelművé teszyi, miről is van szó. Több rövid írásból áll, most a Nyelvtan és vaskalap címűből fogok idézni:

Gombocz Zoltánnal beszélgettünk erről. Ő – legnagyobb alkotó nyelvészünk – nem vesz részt mozgalmunkban. De egyáltalán nem helyteleníti. Örvendetesnek tartja, hogy az írók – amint mondja – az »egyedül illetékesek« véglegeznek nehány kérdést, a szépség és jóhangzás nevében. Nézete szerint a nyelvbúvár, akár a természettudós, minden jelenséget tudomásul vesz, úgy, ahogy van. Semmit se tart se szépnek, se rútnak, se helyesnek, se helytelennek, mert nincs rá föltétlen mértéke. A pelimi-vogulok például a pelimi-vogul-t beszélik, úgy, ahogy beszélik, most, ebben a pillanatban és nyelvük se tiszta, se zagyva, se jó, se rossz, hanem a pelimi-vogul, amint régi elemeiből, történelmi szükségképen az események parancsoló hatása alatt kialakult. Egy ilyen nyelvnek a népben szinte nincs is öntudata. Mintegy az örök jelenben él.

Ez eguébként a Nyugat 1933/9. számában jelent meg, és olvasható ezen az url-en:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/nyugat/html/index.html?20643.htm&20641.htm

Szerintem Gombocz véleménye megegyezik Nádasdynak azzal a megállapításával, hogy a nyelvművelés nem tudományos tevékenység, hanem illemtan. Ez természetesen nem értékrend, hanem tárgyszerű szétválasztás. A dolog lényege az, hogy a nyelvművelés nem a nyelvről, hanem a nyelvhasználatról szól, és ezért nem is a nyelvtudománynak, hanem a szociológiának kellene vele foglalkoznia.

Annyit szeretnék megjegyezni, hogy Kosztolányi nagyon igeyekezett teljesen magyarul fogalmazni. Ennek hatására a szövegét időnként értelmezni kell:
véglegez - talán az abszolvált fordította le
föltétlen mértéke - abszolút mércéje
Egy ilyen nyelvnek a népben szinte nincs is öntudata. - ezt nem is tudom értelmezni.

Ezeket azért idéztem, mert jó példa arra, hogy az idegen szavak minden áron való kerülése is okozhat megértési problémát, nemcsak az alkalmazásuk.

Kis Ádám

Előzmény:
kutyn Creative Commons License 2003-06-05 08:24:45 24
Szégyen és gyalázat, kedves Kis Ádám, most már be kell vallanom, tájékozatlanságom miatt nem reagáltam eddig a Gombocz Zoltán-témára. A Nyelv és lélek kötetben emlékeztem ugyan egy Gombocz Zoltán című írásra, de nem emlékeztem arra, hogy ott a nyelvművelésről is szó volna. Most gyorsan átlapoztam a kötetet, újraolvastam ezt a cikket, és továbbra is csak azt mondhatom: tájékozatlan vagyok. Biztos rosszul kerestem; nem találom, amire utaltál.

Üdvözlet.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!