|
|
|
|
 |
Kis Ádám
2003-06-04 17:51:00
|
20
|
Elolvastam a cikket. A szerzők maguk sem figyeltek fel arra, hogy az analógia nem tökéletes.
1. Az angolszászok viszonya a nyelvműveléshez különbözik a közép-európaiakétól. Előbbiek egyfajta birodalmio patriotizmus viszonyai között éltek, ezért a nyelv sokkal kevésbé érzelmi kérdés arra, és sokkal inkább pragmatikus. Ez mindkét irányban (nyelvművelés-ellenesség, nyelvművelés-pártolás) figyelembe veendő.
2. A magyar nyelvművelés-ellenesség egy része az anglisták preskripcióellenességével függ össze, ez tény. Ugyanakkor ajánlom figyelmedbe az egyik legtevékenyebb ellen-nyelvművelő véleményét a normáról (röviden, nem a norma a baj, hanem az, ha csak egy norma van). Ide tartozik, hogy igazából nálunk is csak a direkt preskriptív nyelvművelést nyelvművelést ellenzik (tehát a rászólást, hogy rosszul beszélsz, idegen szót használsz stb.), de sok más lehetőség is van, melyeket senki nem kritizál. Emellett igen fontos lenne az iskolai nyelvi képzést javítani, helyenként "bevezetni".
Kis Ádám |
|
A hozzászólás:
 |
kutyn
2003-06-04 15:32:54
|
16
|
Igen, evvel a szókincs-üggyel mintha elhagytam volna az eredeti témát. Azaz gyenge szálakkal kötődik hozzá. Újra elolvasom az idézett cikket, oszt' írok egy kis rezümét, hogy kiderüljön, miért függtek össze ezek a kérdések (nyelvművelés, nyelvtudás stb.) a háború után. És miért függnek össze nálunk is. Igazad van: eddigi egész fejtegetésem lóg a levegőben (nem sokat ér...).
No, nemsokára. Addig is minden jót. |
|
Előzmény:
 |
phe
2003-06-04 14:34:50
|
15
|
A szókincs nem nyelvhelyesség. Úgy értem, hogy a nyelvművelők nyelvhelyességet követelnek, valami kimondottat szoktak kritizálni (főként nyelvtani szabályt, szóhasználatot), nem pedig a szókincs nagyságát kérik számon.
A példáidat elhiszem. De mi bizonyítja, hogy tíz / ötven / százötven évvel ezelőtt egy átlagos tizenévesnek nagyobb lett volna a szókincse? Én ezt nem hiszem. Márpedig akkor hol a romlás? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|