|
|
 |
phe
2003-06-04 14:34:50
|
15
|
A szókincs nem nyelvhelyesség. Úgy értem, hogy a nyelvművelők nyelvhelyességet követelnek, valami kimondottat szoktak kritizálni (főként nyelvtani szabályt, szóhasználatot), nem pedig a szókincs nagyságát kérik számon.
A példáidat elhiszem. De mi bizonyítja, hogy tíz / ötven / százötven évvel ezelőtt egy átlagos tizenévesnek nagyobb lett volna a szókincse? Én ezt nem hiszem. Márpedig akkor hol a romlás? |
|
A hozzászólás:
 |
kutyn
2003-06-04 13:33:28
|
14
|
Kedves phe!
Igen ostoba példákat hoztam. (szörnyű vagyok) A romlást (mert szerintem igenis van) nem tarthatjuk "agybajnak". A nyelvi kompetencia hiánya szinte azonos az értelmi kompetencia hiányával. (utálom ezt a kompetencia szót...)
Amiről az általam idézett cikk szól (sajnos még nincs fönn az interneten) az ez a kérdés. (Utolsó kérdésedre ez a válasz.) A nyelv, ha használói bizonyos nyelvi, nyelvtani tudatosságot nem tanulnak meg, elveszítheti információátadó képességét.
Nálunk ez a probléma - remélem! - még csak irodalmi szövegek megértésénél merül föl. (dum spiro, spero)
Példa: Színdarabot próbáltunk tizenéves gyerekekkel egy kis faluban: Gárdonyi Géza Hosszúhajú veszedelem című regényének dramatizált változatát. Mikor először együtt elolvastuk a darabot, láttam a szemükön, hogy bizonytalanok, valamit nem értenek. (Arról nem is beszélve, milyen nehezen olvastak: egy hat-hét éves gyerek szintjén!) Kérdeztem, mi bajuk? Mire a következő kérdésekkel álltak elő:
– Mit jelent az, hogy "gyöngébb nem"? Meg hogy "az udvarunkba vetődött", meg hogy "sajgott"?
Persze, miért nem olvasnak, ezeket a szavakat meg tudják tanulni. De a 'sajgott' szó jelentését csak ez a szó képes visszaadni, azt a finom jelentésárnyalatot, amit ez a szó kifejez... Eddig erre a jelenségre szegény gyereknek nem volt szava? Egyáltalán meg tudta eddig különböztetni egyástól a 'fájást', a 'sajgást', a 'hasgatást'? Szerintem nem. (és 7-8. osztályosokról van szó!) Milyen más a 'szebbik nem' és a 'nők'...
Vannak olyan jelenégek, amelyek megérzésére a nyelv tanít meg bennünket. Mert amit meg tudunk nevezni, csak azt birtokoljuk... Jó öreg Ádám a Paradicsomban mit tett? Mindennek nevet adott. A nyelvvel vette birtokba a világot. (Mert csak úgy lehet) |
|
Előzmény:
 |
phe
2003-06-04 11:41:36
|
11
|
Én is úgy látom, ahogy te mondod, azaz gondolom, hogy mondod: hogy a nyelvművelés létjogosultságának elismerése vagy tagadása világnézet / életfelfogás, stb. Szóval, bár már régen olvasom a topikot, és a magam részéről jórészt egyet is bírok érteni az "anti-nyelvművelőkkel", mert szubjektíve jobban tetszik az ő gondolkodásuk, még mindig nem gondolom, hogy emellett tudományos érvek is szólnának.
A hozzászólásod másik felével viszont nem tudok egyetérteni. Az, ha valakinek nincs szava a rókára, vagy a barackvirágra, az nem nyelvművelési, hanem fejművelési kérdés. Szóval műveltségi hiányosság: gyerekkorában nem mutogattak neki rókás meséskönyvet, nem vitték állatkertbe (nem bírom különben elképzelni, hogy valakinek ne legyen szava a rókára), vagy nem sétálgatott virágzó gyümölcsösben. A nyelvművelés szerintem ott jön be, ahol valaki mond valamit valamire, csak rosszul. Ha valaki találkozik valahol egy tárggyal / élőlénnyel / fogalommal, és meg akarja nevezni, akkor meg is fogja. Legfeljebb nem a nyelvművelők szerinti sztenderd formában. Ha a beszélők esetleg nem értik meg, akkor korrigál, saját érdekből, hogy megértesse magát. Épelméjű embernél ez így működik.
Azok a hibák, amiket a nyelvművelők ostoroznak, nem veszélyeztetik a kommunkikációt, semmilyen formában. (Legalábbis nem tudok példát mondani az ellenkezőjére. Te tudsz?)
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|