|
|
 |
kutyn
2003-06-04 13:33:28
|
14
|
Kedves phe!
Igen ostoba példákat hoztam. (szörnyű vagyok) A romlást (mert szerintem igenis van) nem tarthatjuk "agybajnak". A nyelvi kompetencia hiánya szinte azonos az értelmi kompetencia hiányával. (utálom ezt a kompetencia szót...)
Amiről az általam idézett cikk szól (sajnos még nincs fönn az interneten) az ez a kérdés. (Utolsó kérdésedre ez a válasz.) A nyelv, ha használói bizonyos nyelvi, nyelvtani tudatosságot nem tanulnak meg, elveszítheti információátadó képességét.
Nálunk ez a probléma - remélem! - még csak irodalmi szövegek megértésénél merül föl. (dum spiro, spero)
Példa: Színdarabot próbáltunk tizenéves gyerekekkel egy kis faluban: Gárdonyi Géza Hosszúhajú veszedelem című regényének dramatizált változatát. Mikor először együtt elolvastuk a darabot, láttam a szemükön, hogy bizonytalanok, valamit nem értenek. (Arról nem is beszélve, milyen nehezen olvastak: egy hat-hét éves gyerek szintjén!) Kérdeztem, mi bajuk? Mire a következő kérdésekkel álltak elő:
– Mit jelent az, hogy "gyöngébb nem"? Meg hogy "az udvarunkba vetődött", meg hogy "sajgott"?
Persze, miért nem olvasnak, ezeket a szavakat meg tudják tanulni. De a 'sajgott' szó jelentését csak ez a szó képes visszaadni, azt a finom jelentésárnyalatot, amit ez a szó kifejez... Eddig erre a jelenségre szegény gyereknek nem volt szava? Egyáltalán meg tudta eddig különböztetni egyástól a 'fájást', a 'sajgást', a 'hasgatást'? Szerintem nem. (és 7-8. osztályosokról van szó!) Milyen más a 'szebbik nem' és a 'nők'...
Vannak olyan jelenégek, amelyek megérzésére a nyelv tanít meg bennünket. Mert amit meg tudunk nevezni, csak azt birtokoljuk... Jó öreg Ádám a Paradicsomban mit tett? Mindennek nevet adott. A nyelvvel vette birtokba a világot. (Mert csak úgy lehet) |
|
A hozzászólás:
 |
phe
2003-06-04 11:41:36
|
11
|
Én is úgy látom, ahogy te mondod, azaz gondolom, hogy mondod: hogy a nyelvművelés létjogosultságának elismerése vagy tagadása világnézet / életfelfogás, stb. Szóval, bár már régen olvasom a topikot, és a magam részéről jórészt egyet is bírok érteni az "anti-nyelvművelőkkel", mert szubjektíve jobban tetszik az ő gondolkodásuk, még mindig nem gondolom, hogy emellett tudományos érvek is szólnának.
A hozzászólásod másik felével viszont nem tudok egyetérteni. Az, ha valakinek nincs szava a rókára, vagy a barackvirágra, az nem nyelvművelési, hanem fejművelési kérdés. Szóval műveltségi hiányosság: gyerekkorában nem mutogattak neki rókás meséskönyvet, nem vitték állatkertbe (nem bírom különben elképzelni, hogy valakinek ne legyen szava a rókára), vagy nem sétálgatott virágzó gyümölcsösben. A nyelvművelés szerintem ott jön be, ahol valaki mond valamit valamire, csak rosszul. Ha valaki találkozik valahol egy tárggyal / élőlénnyel / fogalommal, és meg akarja nevezni, akkor meg is fogja. Legfeljebb nem a nyelvművelők szerinti sztenderd formában. Ha a beszélők esetleg nem értik meg, akkor korrigál, saját érdekből, hogy megértesse magát. Épelméjű embernél ez így működik.
Azok a hibák, amiket a nyelvművelők ostoroznak, nem veszélyeztetik a kommunkikációt, semmilyen formában. (Legalábbis nem tudok példát mondani az ellenkezőjére. Te tudsz?)
|
|
Előzmény:
 |
kutyn
2003-06-04 10:13:09
|
9
|
Kedves sssssss!
Valahol a mélyben van egy nyelvművelés topik... de nem akartam előszedni, bár a hozzászólásom talán inkább odaillenék.
Persze, persze, a kutya ugat, a karaván halad (de azt azért remélem, a nagy ugatás fölébreszti a karaván vezetőit, ha azok elszunnyadtak volna...)
A "nyelv nem romlik"-ügy egyrészt ide is tartozik, másrészt nem. Annyit érdemes tudni, hogy a nyelvész-társadalomban is vannak csoportosulások, akik valami miatt fúrják egymást. Az egyik ilyen csoport arra kért egy igen befolyásos tudományos szervezetet, hogy közleményben hirdesse ki, hogy a "nyelv nem romlik".
Na bumm!
Nem azért, mert a másik társaság azt szorgalmazná, hogy olyan nyilatkozat szülessék, amely azt mondja ki, hogy a "nyelv romlik". Ezeknek egyszerűen fontos a nyelvművelés, sok közöttük a nyelvművelő.
Kedves dolog, ugye?
De ez eléggé ostoba harc.
Ideje volna azonban kigyógyulni végre a II. vh. okozta sokkból. A II. vh. óta haladó gondolkodók is minden rendszerben és rendszerépítő ill. megtartó törekvésben a diktatúra kicsiny, de növekvő csíráját látják. (Mint szegény Nádasdy a helyesírási rendszerben Hitler fizimiskáját látja fölsejleni - elnézést a durvaságért)
Így a történelmi és politikai tapasztalat minden más szempontot kizár, és egyeduralkodó lesz. Kiindulópont: A diktatúra, az erőszak rossz. Megoldás: A folyamatokat szemléljük, ne avatkozzunk bele. Mindent hagyjunk úgy, ahogy van, nincs romlás, csak változás. Hagyjuk működni a belső teremészetes törvényszerűségeket. Ne neveljük a gyerekeket, hagyjuk kifejlődni az egyéniségüket; hagyjuk békén a nyelvet, nem romlik, csak változik. Nem szabad beleszólni a természetes csodálatos folyamatokba.
Ne legyünk diktátorok!
Nem "a nyelvet kell művelni, hanem az emberek fejét: a nyelvről való gondolkodást, a nyelvhasználatot." (Nádasdy: Mi a baj a nyelvműveléssel? NSZ, 2002. május 18.)
Itt van azonban a baj. Minél gyengébb egy ember nyelvi kompetenciája, annál kevésbé képes gondolkdni. Hogyan műveljük az emberek fejét, ha a gondolkodási lehetőségeik erősen végesek? Nemde a "fejek művelése" nyelvileg lehetséges csupán? Mit tehetünk akkor, ha egy diák hiányos (vagy egyedi?) nyelvi világa miatt alapvető szövegeket, szituációkat nem ért meg? Ha szókincsének hiányossága miatt nem képes árnyalatokat kifejezni? (Buta példák! Ha a 'barackvirág' szóról csak egy szín, de nem egy virág, ha a 'róka' szóról csak az okádás, de nem az állat jut eszébe? És ha azt mondom neki, jön a róka, elkezd röhögni, bár én az út mellett egy rókát mutatok neki?)
Ezen az úton menjünk tovább: Mi történik akkor, ha a nagy szabadságban egyszercsak a nyelv elveszti legfontosabb lényegét, és információátadásra alkalmatlanná válik? (sajnos, ez nem csak pesszmista vízió, vagy nonszensz; vö.: HELTAI Pál-NAGY Róbert, Nyelvművelés Angliában és Amerikában: a Plain English Campaign, Magyar Nyelvőr, 121., 1997/396-408. o.)
Tehát nem csak hasravágódni kell a nyelv csodálatos nagysága, gazdagsága és változékonysága előtt, hanem elsősorban használni. A minimum az, hogy embertásunkkal primitív tartalmakat megértethessünk a segítségével. ("a folyó fizetési mérleg hiánya..." stb. erre lukad ki az idézett cikk)
(De szerintem van művészet is.) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|