Kedves Hétes! (vagy 8?)
Minden nézőpont kérdése. Én speciel úgy látom, hogy a törvényhozónak törvényhozni volt kedve, és mivel Magyarországon nincs nyelvtörvény, úgy gondolta, legyen. Ennek megvoltak az előzményei, a rendszerváltást követően felvetődött Bánffy színművész javaslatára, de a nyelvészek nagyon helyesen, elvetetették. Nem is került terítékre, csak Hende államtitkár úr tevékenysége során, aki ebben az ügyben rendesen megvezette Grétsy Tanár Urat (mely ténnyel az illető maga is tisztában van).
Itt jön elő egy érvewd, amely teljesen érthetetlen, vagy ha jól értem, teljesen hamis:
"ott bukkannak elő ezek a cinikus érvelések, mikor a nyelvész azt hiszi, hogy ő hivatott eldönteni, hogy a magyar nyelvnek mi a jó..."
Ez pontosan a visszájáűra fordítása az igazságnak. Nem a nyelvész akar dönteni, hanem a pőolitikus. A nyelvész éppenséggel nem akar dönteni, mert, mint nyelvész, tisztában van a nyelvnek egy sajátossággal, amelyet relatív objektivizmusnak szoktak nevezeni, és amelynek a lényege az, hogy a nyelv alakulása független az egyes emberek, embercsoportok akaratától. A megnevezhető, megszámlálható ember tekintetében objektív, csak a beszélőközösség egésze tekintetében szubjektív. Bár még ebben a tekintetben is van bizonyos objektivitása, mert, amíg a keletkezése mindenképpen összefügg egy embercsoport kialakulásával különválásával, vagy éppenséggel lehet szándékos alkotás eredménye, de a megszűnése már nem mutat ilyen összefüggést.
Ennek tükrében szereptévesztés a nyelvet a politikába belevonni, a politika eszközévé tenni, mert a nyelv a politika felett áll, nem függ világnézettől és hatalomtól. A Kálmán-Grétsy vitában Kálmán ezt a felismerést hangoztatta, de szerintem Kálmán, ha úgy tetszik, bigott nyelvész, aki lényegében feleslegesen beledumál a nyelvművelésbe, amellyel nem kellene törődni. Ebben a tekintetben a követhető álláspontot Nádasdy írta le a Rovarírtós cikkében.
A felirattörvény, amelyről itt vita van, többszörösen elhibázott dolog.
Egyrészt azért, mert a nyelvet a politika szolgálatába akarta állítani, és rákényszerítette a nyelvészeket, hogy döntsenek például olyan kérdésben, hogy mely szó honosodott már meg, és melyik nem. Ez tisztességtelen húzás volt, mert ennek az eldöntésére nincsenek megfelelő kritériumok. A Nyelvtudomány Intézet a feladatot nem tudta elhárítani (bár próbálta), de szerintem el fogják szabotálni.
Elhibázott dolog volt azért, mert hamis tételből indult ki (miképpen Te is), mégpedig abból, hogy a nyelv valamiféle veszélyben lenne, és ettől meg kellene óvni. A kiindulótétel azért hamis, mert semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a nyelv veszélyben lenne, másrészt azért, mert nem szorul védelemre. Óriási az öntisztító képessége, még a purista beavatkozásokat is túléli.
Harmadszor azért volt elhibázott, mert lényegében megtagadta és leértékelte azt a nyelvművelést, amely Magyarországon az elmúlt évtizedekben kialakult és eredményes volt. (A ny4elvészek, főleg az anglisták szemében túl eredményes). Ennek eredményessége a tolerancián és a nyelvi felkészültségen alapult, és azért elítélni, mert közben Magyarországon szocializmus volt, vakság. Látni való, hogy abban az időben az identitás megőrzésének 3 eszköze volt, a nyelvi, a néprajzi és a nézpenei kurzus.
Írod:
"Azért tudós néha segíthetne a törvényhozónak, nem? Meghúzni egy olyan határt, amire az ő kompetenciája képes a társadalomban... nem? Ettől még nem lesz politikus, ettől még nem vész el az egzisztenciája, nem igaz? "
Ez az, ami ellen minden nyelvész joggal tiltakozik. A törvényhozó ne akarja a nyelvet szabályozni, nincs felette hatalma, és ne is legyen.
Kis Ádám
|